We Love Balaton: Miért döntött úgy Veszprém, hogy a balatoni régióval együtt pályázik?
Mészáros Zoltán: A címet mindig városok kapják, de volt példa arra, hogy nem csak egy város pályázott, például Essen vagy a közben visszalépett Tokaj esetében. Elég korán felmerült, hogy így kellene tenni, mert Debrecennel vagy Székesfehérvárral nem könnyű egyedül versenyezni. Még akkor sem, ha újabban tendencia, hogy kisebb települések is elnyerik a címet. A balatoni régió sokat segíthet, de nem csak arról van szó, hogy konkrétan a régió és az értékei mit tudnak hozzátenni Veszprém kulturális életéhez. Arról is, hogy az értékelők azért dönthetnek a javunkra, mert a közös pályázattal sokkal érdekesebbé és európaibbá válik a kihívásunk.
WLB: Milyen értelemben európaibb?
MZ: Kitétel például a pályázatban, hogy uniós problémákkal foglalkozzunk. Ha együtt pályázunk, mindjárt itt van az együttműködés kérdése. Probléma ez az Unióban, nagyban, az országok között, de itt is létezik, kicsiben: egymástól 10 kilométerre lévő települések sokszor nem tudnak megegyezni egy közös irányról. Mindegyik település önálló sziget és mivel a pénz kevés, inkább befelé fordulnak, a saját bajuk érdekli őket. Ha vállaljuk, hogy ezen tudunk változtatni, akkor lehet, hogy több bizalmat is kapunk.
WLB: A balatoni települések nem lelkesednek azért, hogy ez a befelé fordulás megszűnjön? Hogy együttműködjenek akár egymással, akár Veszprémmel, hátha a hasznukra válik?
MZ: Talán, de azt mutatja a befelé fordulás és az általános forráshiány, hogy jórészt ugyanazokat a terveket kaptuk, amiket egyébként is megvalósítanának. Ez azonban természetesen nem elég egy európai szinten is látható és érdekes program összeállításához, úgyhogy most azon dolgozunk, hogy olyan átfogó, a régió arculatát hosszú távon meghatározó programot állítsunk össze, amely, amellett, hogy e telepeülések fejlesztési elképzeléseivel összhangban vannak, méltóvá tehet minket az EKF cím viselésére.
WLB: És mi az, amivel ön szerint nyerni lehetne?
MZ: Elsősorban nem elszigetelt infrastruktúra-fejlesztésekkel, sőt, infrastruktúra-fejlesztéssel önmagában egyáltalán nem lehet. Olyan tervek kellenek, amik közösséget építenek, az egész térségre jellemző problémákat oldanak meg. Hogy csak egy példát mondjak: a Pajta-projekt keretében újszerű közösségfejlesztő tereket hoznánk létre mozival, táncházzal és közös főzésre alkalmas helyiséggel a történelmi épületekben. Mert bizonyos szempontból fejlődik a Balaton, a turizmus, de közben a települések közül sok elhal, mert a helyieknek nincs semmi, vagy csak nagyon kevés. Nincs egy mozi, egy közösségi tér.
Felsőörs például egy 1700 fős település, de csak a faluház emeletén tudnak összejönni, ami nem nagyobb, mint egy egy nappali. Persze uniós pénzből itt is lett projektor meg székek, asztalok, légkondi, de ez nem igazi közösségfejlesztés. A kultúrafogyasztás is sokszor csak abból áll, hogy az emberek Veszprémbe jönnek színházba, fesztiválra, moziba, de mi azokat a rétegeket is bevonnánk, akik nem tipikus kultúrafogyasztók, tehát mondjuk ide sem jönnek el. Mari néni Csajágról, aki soha nem volt színházban sem, nem fog elindulni Veszprémbe. Ki kellene vinni a bábszínházat, a zenét vagy akár a magyar filmet a falvakba, kitennénk 80 babzsákfotelt a templomkertbe akár és ott levetítenénk. Mert különben egy magyar filmet sem könnyű megnézni, a multiplexbe is csak a nemzetközi sikerfilmek jönnek.
Nem csak a térség tudna tehát segíteni Veszprémnek, hanem fordítva is. Elérhetnénk például, hogy a megye egyetlen kamarazenekarának ne csak a Hangvillában legyenek teltházas koncertjei, hanem mondjuk 20-30 kilométerrel odébb, akár egy falu főterén is. Persze, még azt is el kell fogadtatni a helyiekkel, hogy ilyen programok lesznek, mert ahogy sokszor az a baj, hogy nem történik semmi a faluban, úgy máskor az, hogy történik. Paloznak például jó példa erre, ott is az kellett, hogy a helyiek kapjanak jegyeket és munkát a fesztiválon, mert így könnyebben elfogadták és megszerették.
WLB: Ha már az előbb 20-30 kilométerről beszélt: a balatoni régió elég tág fogalom, a pályázatban hol húzták meg a határait?
MZ: Hónapokig ment a vita, hogy a Veszprém melyik balatoni régióhoz tartozik. Alapvetően az északi részben állapodtunk meg mint elsődleges terület Balatonakarattyától fel Zircig és a Káli-medence egészen Badacsonyig. Hagyományosan, kulturálisan Veszprém a fenti vidékhez kötődik. De szélesebb körben az egész Balaton területe irányába nyitottak vagyunk, ez ötletektől függ.
