Pécsely mellett egy elhagyatott és romos vár fogadja az arrafelé túrázókat: a kísérteties várból – amely a történészek szerint a XIV. század óta elhagyatott – mára csak omladozó falak maradtak. 2016 tavaszán azonban megszületett a megegyezés a Történelmi Emlékekért Alapítvány és a pécselyi önkormányzat között arról, hogy a Zádor-hegyen található Zádorvár néven ismert romos várat feltárják.
A talajradarral, lézerszkennerrel és drónnal felmért területen idén augusztusban kezdődtek meg az ásatások a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum felügyelete mellett, hogy többet megtudjunk róla és a jövőben talán megkezdődhessen a helyreállítása. „A feltárást hosszú és komoly előkészítő munka előzte meg, amelynek nem csak a források előteremtése, de a hatósági engedélyek beszerzése is része volt. [...] A helyi jelentőség a valódi különlegesség, hiszen a feltáráshoz szükséges összefogást maga Zádorvár, mondhatnám a hely szelleme inspirálta. Természetesen a szakmai kíváncsiság legalább ilyen erős, hiszen egy XIV. század végén épült és utána felhagyott várról beszélünk” – válaszolta kérdésünkre Dr. Belényesy Károly, a tervásatást konzulensként támogató régész.
Az akkoriban még Szabad-hegyként ismert magaslaton épült gótikus vár a Vezsenyi család uradalmának központja volt, történetét pedig a töredékekben fennmaradt oklevelekből ismerhetjük meg: Mária királynő 1384-ben Vezsenyi László királyi asztalnokmesternek engedélyt adott egy vár építésére, amit a család azonban nem a saját, hanem a veszprémi káptalan földjén épített fel. „Vezsenyi Miklós fia, László elfoglalta «Zabad» hegyét, ahol leromboltatta a határjeleket, majd sietve kővárat emeltetett” – írta a sérelem miatt bírósághoz forduló káptalan 1386-ban. A pert végül megnyerte az egyház és a Vezsenyiek elhagyták a várat, új rezidenciájukat pedig a közeli Nagyvázsonyban építették meg.
A várat azonban továbbra is a Vezsenyiek birtokolták, majd a család kihalása után Mátyás király Kinizsi Pálnak adományozta. Rövid ideig cseh husziták is megtelepedtek benne, sőt, elképzelhető – magyarázatul a több helyen is felbukkanó Himfy-vár névre –, hogy a Himfy család rablólovagokká vált tagjai is használták portyázásaik során. Mivel a várat a végvári rendszerbe nem sorolták be, ezért hadászati szerepe nem volt, így a XV. század elején sorsára hagyták és közel 600 éven keresztül pusztult. Igaz, 1652-ben III. Ferdinánd az akkor már romos várat Zichy Istvánnak adományozta és így egészen 1945-ig a Zichy-birtok részét képezte. A várat 1958-ban nyilvánították műemlékké, 1991-ben pedig az önkormányzat tulajdonába került.
A feltárást olyan munkálatok előzték meg, amelyek egyáltalán lehetővé tették az ásatás megkezdését: a falakon növények voltak és több helyen is fák dőltek rájuk, nem beszélve a vár területén lévő több mint száz, 30 centisnél is vastagabb törzsű fáról. Sőt, mivel a környék védelem alatt áll, így a munkálatok előtt fel kellett mérni a teljes növényzetet is. Emellett 2016 nyarán egy fa rádőlt a romokra épített kilátóra, így az életveszélyessé vált építményt is le kellett bontaniuk a kutatóknak. A romok felmérése a téli szünetet követően idén tavasszal folytatódott és több mint háromezer fénykép készült a domborzatról és a falakról, amelynek eredményeként megszületett a mai állapotok 3D-s térbeli ábrázolása.
Áprilisban már tájékoztató- és útjelző táblákat is kihelyeztek és augusztus 21-én – a fémszemét eltávolítása után – kezdetét vette az ásatás a Laczkó Dezső Múzeum szakembereinek vezetésével. Az első leletek rögtön két érdekességet tartogattak: mivel rengeteg kőeszköz került elő, ezért valószínű, hogy a terület már a kőkorszakban is lakott volt, sőt, sok ezer évvel ezelőtt egy pattintottkőeszköz-gyártó műhely is működhetett itt. A másik érdekesség egy téglajárda, ami valószínűleg a reformkor idején került a várlejtőre, hogy az érdeklődő balatonfüredi közönség ne sározza be a cipőjét.
