UPDATE: Weiler Péter Üdvözlet Aligáról című kiállításának nyitva tartását az érdeklődésre való tekintettel a Godot Galéria (1114 Budapest, Bartók Béla út 11.) egy héttel meghosszabbította, így október 21-ig tekinthető meg keddtől péntekig 9:00 és 14:00, szombaton 10:00 és 13:00 között.
Szeptember 13-án Gothár Péter filmrendező nyitotta meg Weiler Péter Üdvözlet Aligáról című kiállítását, ami október 14-ig tekinthető meg a budapesti Godot Galériában. „Üdvözlet Aligáról, mi már jártunk ott, hogy neked ne kelljen.” – olvasható a kiállítás beharangozójában. Weiler még augusztus elején kezdte el „csöpögtetni” Facebook-oldalán a néhai aligai pártüdülővel foglalkozó sorozatának képeit, amelyeken a Gagarin Erőmű vezetőjének vállát a közelben elhúzó rakéta miatt paskoló Kádártól kezdve a Balatonba szakadt Hummert megidéző Trabantig sok minden felbukkant.
A kiállítás képei azonban bőven többek, mint az eklektikus nosztalgia és jó poénok keveréke. Elsődleges kontextusa az az aligai pártüdülő, amelyet – a kiállítás történelmi hátteréről szóló, Bartha Judit kultúrtörténész által írt ismertető szerint – légvédelmi ágyúkkal védtek és amely miatt az egész települést letörölték a térképekről (szó szerint, mivel az 1953-as helységnévtárban már nem is szerepel Balatonaliga).
Az Aliga 1 és 2 néven ismert üdülő (amelynek történetéről ebben a cikkben írtunk részletesen) itt pusztán háttér, amely lehetővé teszi a Kádár-kor tárgyi világának megidézését („hangyás” szék, Szokol-rádió, Trabant stb.), kontrasztba állítva a képeken mai, „oda nem illő” darabokkal: a krumplilevest műanyag dobozból eszegető vagy éppen a Liget Projekt modelljét megtekintő főtitkár képe.
A kiállított alkotások visszatérő alakjai a pártüdülő emblematikus külföldi látogatói. Brezsnyev, Che Guevara vagy talán a legismertebb „aligai” mind közül: Fidel Castro. De a fent említett „oda nem illés” és időn kívüliség itt is működik, hiszen az egyenruhában szivarozó kubai elnök kísérleti 3D-s vetítést néz az aligai moziban, míg Santa Clara hőse pálmafás koktélkeverővel szónokol a KISZ-kongresszuson.
A sorozat két részre osztható, hiszen a párt krémjének titkos életébe való bepillantás mellett a képek másik része a mindennapi élet kérdéseire, lehetőségeire és döntéseire fókuszál, amelyek közül kiemelkedik a „Menni vagy maradni?”-dilemma. Weiler Péter elmondása alapján a képeket a saját Balaton-parti emlékei ihlették elsősorban (a kiállítás egyik képén például nagyapját örökítette meg), azonban a „személyes 70-es évek” mellett a legfontosabb mégis az így leszűrt tapasztalat puzzle-jellege: „Nem egy olyan alkalom volt, amikor a képek előtt beszélgetők olyan dolgokat mondtak el, amelyek szintén a korszak tipikus jellemzői voltak. Ilyen például a CASCO-felirat CSAO-vá való átalakítása.”
Weiler alkotói módszere több analógiát is megenged az értelmezés során: egyrészt a beazonosítható fotókról átkopírozott alakok a fotórealizmussal való képzettársítást teszik lehetővé, másrészt a tartalmi elemek könnyedén összeköthetők Murányi Kristóf szintén markereket megörökítő Imperfectum-sorozatával, amely két éve robbantotta fel az internetet.
