Az interjúalanyoknak azt mondtuk, nyugodtan engedjék el a fantáziájukat, rendelkezésükre áll bármennyi pénz, a lehetőségek korlátlanok. De előre elárulhatjuk, hogy nem vizionáltak futurisztikus épületkomplexumokat, háromszázzal száguldó vonatot, vagy alagutat a víz alatt. Megmaradtak a valóság talaján, és balatoni sci-fi helyett arról beszéltek, milyen lehetne a Balaton néhány éven belül. És mindegy, hogy télen: a legelső dolog, amitől megszabadulnának, pont az, amiről most is sok szó esik. Az „évszakosdi”.
Bojár Iván András művészettörténész, újságíró
Budapesttől Balatonig egy szuszra
„Pozsony a 40 kilométernyire lévő Bécs elővárosává vált: a közelség a Balaton keleti medencéjét a budapesti metropolisz térség részévé teszi, aminek a főváros ad életenergiát. Ez nem azt jelenti, hogy a régió elveszti az identitását, hanem hogy a távolságot máshogy értelmezzük, azokat, akik Budapestre jönnek egy hétvégére, el lehet csábítani a Balatonhoz is, ami adottságai miatt több célcsoportot vonz. Két Balaton van: a delikát Balaton, és a tömeg Balaton, ami kicsit ibizásodik, de jó nemzetközi partihely, szükség van rá, bár minőségi fejlődésre is. Egy csomagot kell adni, az itt töltött 48 órát kell kitalálni. A szórakoztatás mellett legyen szellemileg is kielégítő program, ehhez jó felület a bor. Legyen egységes koncepció a balatoni borvidékre, ami kiemeli a lokális értékeket. Ahol bor van, ott gasztronómia is van keményen, ami túlmutat az élelmezésen, és kapcsolódik hozzá minden, ami a kreatív: kortárs művészet, design, jazz. Ugyanígy a figyelmet érdemelne Keszthely. Egy ékszerbánya, csodálatos város, közel van Ausztriához, a nyugatról érkezőknek ez lehetne a Balaton nyugati fővárosa.”
Nemcsak a tartalom fontos, hanem a forma is
„Kell vízió arra, hogy nézzen ki. Fontos az építészet és a tájépítészet, de nem adott helyszínekre, hanem funkciókra fókuszálva. Mi az adekvát téri és dizájnmegjelenés, ami szorosan hozzájuk kapcsolódik? A 19. századi villaépítészet hibátlan, kiindulópontnak jó. Nem azt kell másolni, de ennek a közegében a villák 21. századi megfelelőit kellene felépíteni. A népi építészetben ugyanígy. Kiírhatnának egy nemzetközi balatoni ötletpályázatot, ahol barcelonai, milánói, londoni fiatal, induló építészirodák elkezdenék szórni a gondolatokat az elszállt, soha meg nem valósíthatótól a megvalósíthatóig, egyáltalán: hogyan néznek a Balatonra a messziről jövők? Lehet, hogy a nyaraló vityillókat adottságnak fognák fel, és átírnák valami maira.”
Slow Lake: lassulj le
„Itt mentálisan és fizikálisan is szabadságot élsz meg, amit az egyre hierarchizáltabb, kasztosított nagyvárosi viszonyok között nem, vagy csak kevésbé lehet. Az internet miatt lényegében mindegy, hol vagy, de itt emellett van mód személyes kapcsolattartásra, el lehet vonulni, nyugalom van, nem nyomaszt a stressz - nem véletlen, hogy kreatív iparban dolgozó értelmiségiek megtalálják a régiót. Néhány applikációval meg lehetne szervezni, hogy tudjanak egymásról, be tudjanak kapcsolódni egymás projektjeibe. És lehetne sofőrszolgálat minden faluban, hogy ne legyen gond elmenni egy étterembe vagy pincészetbe, na meg kertészek, akik a víkendházasok kertjét gondozzák, amíg a tulajdonosok távol vannak. Ez mind kell ahhoz, hogy egy helyen jól érezzük magunkat.”
Itt a természet az úr
„A balatoni közeg a lehető legtermészetesebb lenne. A vízre csak vitorlás és kisvitorlások mennének, én még a katamaránt se tartom fontosnak: itt nem kell sietni, ráérünk. Tihanytól Keszthelyig és a Káli-medencében is csak elektromos autó, ló, bicikli járhatna. Az lenne az igazi ötcsillag, mindenki felkapná a fejét, pénzt és érdeklődést hozna.”
Eltűnő Aral-, vagy pezsgő Garda-tó?
„Ezt a szép életformát nem mackónadrágban kell élni. A Balaton szerencséje, hogy tartalma kiürült, az keletnémet-nyugatnémet találkozók emléke, a magyar tenger képzet elhalványult, és mi döntjük el, hogy mi lesz belőle: sivatagban eltűnő Aral-, vagy élettől pezsgő Garda-tó.”
Laposa Bence borász, a Balatoni Kör elnöke
Felejtsük el az évszakokat
„Pont az gátolja a szezonon kívüli erős működést, hogy erős a szezon. Túl erősen beégett az emberek fejébe, így amikor ősszel szórakozásra gondolnak, akkor a nyári kép miatt nem jut eszükbe a Balaton. Amúgy nem szívesen használom a szezon szót (legfeljebb az érthetőség kedvéért), alapvetően elfelejteném évszakosdit, mert az időjárás szerinti turizmusban hiszek. Toszkánáról sem az ugrik be, hogy télen vagy nyáron akarok-e odamenni, egész évben érdekes, és van ott valami. A tavalyi tél a Balaton átcsúszással és a lellei programokkal megmutatta – amire mi sem számítottunk és mi sem akartuk elhinni –, hogy ha ekkora embertömeget lehet idevonzani, akkor az igenis létezik és kimozdítható. Ez elképesztő távlatokat nyitott.”
Ez itt egy borvidék
„Nem a borász mondatja velem, de ennek a régiónak alapvetően borvidéknek kellene lenni. A bor jelenleg még leválik a Balatonról: »itt egy tó, ahol mellesleg jó bor is van« – ez él most a fejekben. Egy erős borvidék értékesebbé teszi a régiót, a gasztronómia, a kulturális programok magasabb kategóriáját jelenti, és egész évben vonzó célpont éppen azért, mert elsősorban borvidékként definiálják.”
A strandok új életre kelnek
„Vízparton lenni elemi vágy, magába szippant, mindent ott akarsz csinálni. Mi akkor tudunk nagyobb tömeget idehozni, ha a programok nagy része vízparton történik. Nem lehet elengedni ezt az adottságot. A strandoknak ebben kulcsszerepe van. Át kell értelmezni a strand funkcióját: mi elsősorban közösségi térként gondolunk rá, sokfunkciós, vízparti kulturális szabadidőközpontként, ami dinamikusan alkalmazkodik az időjáráshoz, és ahol az év minden napján szívesen ellátogat kicsitől nagyig mindenki. Az épület fűthető, zárható, folyamatosan használható, kiszolgál futóversenyt és gasztrorendezvényt is. Nem megoldhatatlannak tűnő feladat. Az ideális, ha a helyiek maguk kezdik ezt a folyamatot, ők »lakják be« a partot, jönnek össze, használják a strandot a fürdőzésen túl is. Fontos tudatosítani, hogy az itt élőknek a vízpart, a strand ne adottság legyen, hanem felfedezzék benne az értéket.”
Még több újhullámos balatoni ember kell
„Örülnék, ha tősgyökeres lakosságból még többen lennének a minőségi Balaton képviselői között, amit most nagy részben kívülről jövők képviselnek. Többségükben nem pénzügyi befektetők, hanem azok, akik erre tették fel a jövőjüket.”
Kardos Gábor, filozófus, a Balatoni Kör szóvivője
Gumimatraccal a jégen
„Csináljunk esőbulikat, a legnagyobb hendikepünkkel, a rossz idővel kezdjünk valamit! Ezzel fontos pozitív üzenetet tudnánk átadni: nem a nyár lesz az alap, ha látjuk, miért jó egy tudatosan alakított, a nyárinál sokkal magasabb színvonalú őszi-téli-tavaszi turisztikai kínálat. Ha télen, farsangkor úszógumikkal mennénk a jégre, forralt borral a kézben, jót nevetnénk a nyári beidegződéseken és mindenki látná, hogy a Balaton már mennyire nem a pancsiról szól.”
A balatoni életérzés a fejlődés motorja
„Természetes jég nélkül is attrakciót kell teremteni a Balatonnál, például strandjégpályákkal, ami olyan vonzerővé válhat mint nyáron a fürdés. Abszolút prioritás, hogy függetlenítsük magunkat az időjárástól, ami szintén nem annyira pénz-, hanem hozzáállás és kreativitás kérdése. Nem hiszek a kívülről jövő megoldásokban, akár nagy pénzekről vagy központi távirányításról van szó, mert nem ezektől alakul ki a régióban a kultúrája annak, hogyan lehet értéket létrehozni. Azt kulturált együttműködéssel, közösségi módon lehet, úgy, hogy a helyieknek minél több jó közös élményük legyen. Ez lehet akár tökfaragó verseny is, vagy bármi amiből süt, hogy ez egy jó közösség, szeretnek itt élni, árad belőlük a Balaton- és életszeretet. Ez lehet a leghitelesebb vonzerő. Mitől olyan vonzó a francia és olasz turizmus? Mert ott olyan embereket találunk, akik szeretik, amit csinálnak, élményként élik meg a saját életformájukat és ez vonzó a vendégeknek. Nekünk is jó balatoni életérzést kellene tudnunk árasztani, nem marketingszagú turistacsalogatókat kitalálni, hogy több pénzt keressünk az embereken. Szembesülni kéne azzal, hogy az infrastruktúrában sokkal előbb tartunk mint a pénzek felhasználásának kultúrájában, a külső dolgokban sokkal fejlettebb a turizmusunk mint a tartalmat illetően, vagyis abban, hogyan és milyen élettel töltjük meg azt, ami már kiépült. Inkább erre kéne fókuszálnunk.”
Provence helyett Camargue
„Az, hogy a Balaton-felvidéket Provence-hoz vagy Toszkánához hasonlítjuk, súlyos aránytévesztés. Pont abban mérjük magunkat hozzájuk, amiben nem kéne, azt meg nem vesszük észre, amiben lenne hasonlóság. Amiben Provence erős, abban nem vagyunk versenyben velük. A sokak számára ismeretlen Camargue jobb modell lehetne : a sós, mocsaras Rhône-deltában száguldó vadlovak és a mi balatoni kócsagjaink között reálisabb és izgalmasabb a párhuzam. Cserepes csenevész leandereink, pálmáink meg a tihanyi levendulák és Provence hasonlítgatása vagy a toszkánázás európai szemmel nézve kínos.”
Egészség-élmény, kócsag és pörgés
Az épített környezetet és a szolgáltatás-kínálatot illetően ne erőltessük az összehasonlítást, mert nem jól jövünk ki belőle. Inkább valós értékeinkre és az egyediségünkre kéne fókuszálni, amiben erősebbek tudunk lenni: itt szinte érintetlen nemzeti parki környezetbe érkeznek a vendégek és olyan természetélményt kapnak, amilyen rég nincs a felkapott tengerpartokon. Nem az ökoturizmus itt a lényeg, hogy gyere madarakat nézni, hanem hogy megkapod az egészséges, harmonikus környezet az élményét, de közben találsz akár menőbb helyeket, mint Pesten (pl. BeachFood bisztrókat), és miközben egyik helyről a másikra átmész, nézheted a nádast. Nyilván nem a kócsag a főattrakció, hanem jelképe annak, ami a régió turisztikai egyediségét adja, és aminek az értéke évről-évre egyre inkább nőni fog. Mert a turisták az agyonurbanizált hétköznapi környezetükből pont ilyen helyekre szeretnének menni kikapcsolódni, ahol nagyon más, egészséges és harmonikus a környezet. Legnagyobb erőforrásunk a Balaton, de nemcsak természeti erőforrásként, hanem az emberekre gyakorolt hatása által. Olyan motivációs ereje van, ami gazdaságilag is sokkal komolyabb tényező mint gondolnánk. Igazi brandértéke ma ennek van. A magyarok egészen egyedien szeretik a Balatont, ami a fejlődésünk motorja lehet, ha be tudjuk indítani és irányt adni neki.”
