A Balaton nyugati „csücskében”, Fenékpusztán ma főleg egy madármentő állomás, egy régi vámház és néhány büfé miatt térnek le az útról az erre járók, pedig több mint 1500 évvel ezelőtt fontos stratégiai és gazdasági központ volt ez a környék.
Miért pont Fenékpuszta?
Tiberius római császár Kr. e. 12. és 9. között meghódította a Dunántúlt. A római provincia, Pannónia keleten a Dunáig, délen a Száváig, nyugaton a keleti Alpok térségéig terjedt. Fenékpuszta és környéke – ami egyébként már az őskorban is lakott volt - kiemelten fontos terület volt, itt haladt át az út, ami a provincia székhelyét, Aquincumot kötötte össze a birodalommal. A barbár törzsek támadásai miatt az 5. századra azonban már csak Fenékpuszta maradt az egyetlen jelentős település a környéken.
A 3. és a 4. század fordulóján Római Birodalom átszervezte és megerősítette határai védelmét. Sok új erődöt emeltek, ezek egyike volt a fenékpusztai négyszögletes alaprajzú 15 hektáros, négy kapuval és 44 toronnyal rendelkező komplexum is.
Diadalív, fürdő, bazilika
A balatoni Múzeum kiállításán, ami a Fenékpusztán 2009 óta folyó új kutatásokból kiindulva rekonstruálja a késő ókori erőd épületeit,
megismerhetjük a komplexum építési fázisait, és képet kaphatunk arról, hogy nézhetett ki pontosan az egykori castrum. A makettek és az érintőképernyőn látható látványtervek alapján már könnyebb elképzelni, milyen léptékű és fontosságú volt ez az erőd, szinte látjuk magunk előtt a katonákat, az őket kiszolgáló személyzetet és az előkelőségeket.
Akkoriban a Balaton vízrendszere jóval kiterjedtebb volt, mint most, az erőd a tó egyik félszigetének déli végében állt. A falai több mint 2 méter szélesek voltak, magasságuk pedig 12-15 méter lehetett.
Az erőd északi, déli és nyugati kapujának helye jól ismert, az északkeleti sarok azonban az erózió miatt megsemmisült (ma is erősen lejt a Balaton irányába), így a keleti kapu helyét csak feltételezik a kutatók. Az azonban biztos, hogy a kapukat egyenes utak kötötték össze, és középen egy diadalív alatt keresztezték egymást.
Az erőd délnyugati részén egy több mint 380 négyzetméteres épület állt, ami reprezentációs célokat szolgálhatott, és volt még itt egy zárt belső udvarral ellátott villagazdaság is, ami később közigazgatási funkciót kapott.
A rómaiak természetesen itt sem mondtak le a fürdőkultúrájukról: jól rekonstruálható az erőd délkeleti sarkában a közel 430 négyzetméteres fürdő épülete (Thermae Maiores). A talajradar-mérések és az ásatások alapján hideg és meleg vizes részek mellett egy izzasztó helyiség is épült a fürdőhöz, ez utóbbit egy külső tüzelő kamrából fűtötték. A helyiségek elrendezése a klasszikus római fürdőkét követte, és ennek megfelelően külön női és férfi részleget is kialakítottak. Innen északra egy másik, sokkal kisebb fürdőt is építettek a castrum területén belül.
A terület feltárása során kiderült, hogy a 6-7. században egy háromhajós bazilika épült itt, amelynek téglavörös színű padlójába sírokat helyeztek el. A 7. században egy tűzvész pusztította el a templomot. A komplexumhoz tartozott egy közel 1500 négyzetméteres magtár is, és eredetileg kenyérsütésre szolgáló agyagkemencék is, amelyekben a régészek emberi maradványokat is találtak.
A vitrinekben láthatunk még kerámiaedényeket, vasból készült eszközöket, fegyvereket és a hétköznapi élet emlékeit: üvegablakok részleteit, poharakat, írópálcákat, a helyszínről előkerült mintegy 1800 db érme (természetesen csak egy töredékük látható itt) pedig valószínűleg az itt szolgáló katonák zsoldjából származik. Az egyik legérdekesebb lelet egy pecsétgyűrű betétje, aminek katonatiszt tulajdonosa a 4. századi császárok jellegzetes öltözetében, de uralkodói jelvény nélkül vésette portréját a korongba.
A temetőkben talált leletek alapján valószínűsíthető, hogy a Római Birodalom bukása után is élhetett itt egy római, keresztény közösség, amely megőrizte antik kultúráját (Keszthely kultúrának nevezték el a régészek). A 7. században az erőd elnéptelenedett, de a 9. századtól egyes részeit újra használatba vették – már a Karoling birodalom részeként. A romok a 18. századig földfelszínen is láthatók voltak, amikor az egykori erőd helyén a Festetics-majorságot megépítették.
Aki szeretné letesztelni, mennyire maradtak meg benne a látottak és az olvasottak, a régészeti park fél szobányi felülnézeti képén „felépítheti” az egykori erődöt, számokkal jelzett kockákkal.
Egy régészeti park jövője
Ma a déli kapu, a gabonatároló és a kora keresztény bazilika alapfalai láthatók a helyszínen. A kiállítás egy jövőbeni régészeti park látványtervével zárul, amely részletesen is bemutatná a terület római kori emlékeit. "A mi véleményünk az, hogy ennek van realitása. Több mint 130 éve folynak itt kutatások, méterre pontosan tudjuk, hogy mi van a föld alatt" - mondja a koncepcióról Havasi Bálint, a Balatoni Múzeum igazgatója.
