Ezt az előadást akkor veszi elő egy színház, ha van két olyan színésznője, akiknek érdemes eljátszaniuk a szerepeket, mivel prózai és énekes színészként is magas fokon teljesítenek. Nagy-Kálózy Eszter és Botos Éva személyesíti meg a XX. század két kultikus művészét.
"A darab a a prágai, a pozsonyi és a varsói bemutatók után ismét "hazatér", és megint két csodálatos színésznő lép benne színpadra. A francia Edith Piaf és a német Marlene Dietrich találkozása sorsszerű volt, a XX. század két zsenije szélsőségesen más habitust képviselt: Piaf az önpusztító szenvedély, Dietrich a végletes fegyelem és profizmus útján járt, s hogy kinek volt igaza – azt döntsék el a nézők!
Ma nem mernék róluk írni, ilyen őrültségbe csak fiatalon vág bele az ember. Amikor az üres papír fölött ültem, azon töprengve, hogy hogyan is lépjenek színre és szólaljanak meg ezek a csodálatos nők, Piaf dalait hallgattam, és beleborzongtam. Egyet ígérhetek, önök is hallani fogják a dalokat, és önök is borzongani fognak." (Pataki Éva)
Ma nem mernék róluk írni, ilyen őrültségbe csak fiatalon vág bele az ember. Amikor az üres papír fölött ültem, azon töprengve, hogy hogyan is lépjenek színre és szólaljanak meg ezek a csodálatos nők, Piaf dalait hallgattam, és beleborzongtam. Egyet ígérhetek, önök is hallani fogják a dalokat, és önök is borzongani fognak." (Pataki Éva)
