"Bocsásd meg árnyék-életem,
mely napverőn is volt örök tél.
És bocsásd végre meg nekem:
sokakról hittem, hogy te jöttél."
(Anna Ahmatova: Megjöttél)
Egy nő. Egy férfi. Egy találkozás. Mindent, mégis semmit. Mindent tudunk, mert velünk is így volt. Semmit, mégis mindent. Semmit nem tudunk, mert mindenkivel máshogy volt. Végtelenül egyszerű és/vagy/mégis megfejthetetlen minden. Két ismeretlen ismerős. Beszélgetnek, ismerkednek. Talán egymásba szeretnek. Talán nem. Mögöttük az egymás számára ismeretlen múltjuk. Előttük az ismeretlen jövőjük.
Egy spicces nő megszólít egy férfit, majd tétova beszélgetés veszi kezdetét. A férfinak azonban sietnie kell, hiszen állásinterjúra igyekszik. De segíteni is szeretne az elesett és kedves nőn. Végül együtt elindulnak a férfi szállodája felé.
(részlet a Göteborgi Népszínház előadásából)
