A kiállítás az első világháborúban, a háborúval összefüggésben született képzőművészeti alkotásokból egy jelentős, nagyjából 80 darabból álló festmény és grafikai válogatást tár a közönség elé, elsősorban a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből.
A szarajevói merényletet követő első években a képzőművészeti kritikusok lelkesen üdvözölték a háborút, mint olyan elementáris hatású élményt, amely fokozza az alkotók kreativitását. A művészeknek többféle lehetőségük nyílt a háborúban való részvételre: számos művész önkéntesként vonult be, másokat besoroztak, de a legtöbben a sajtóhadiszállás tagjaként dolgozhattak a frontok közelében.
Az első világháborúban a művészek elsősorban új témát kerestek, sokan – pl. Nagy István, Herman Lipót, Zádor István – besorozott katonaként közvetlen résztvevői és szemtanúi voltak az eseményeknek. 1914-ben alapították meg a Monarchia Hadügyminisztériumának propagandaosztályán belül a sajtóhadiszállást, melyben újságírók, fotósok és művészek kaptak helyet. A tudósítók – megfelelő ellenőrzés mellett – a sajtóhadiszállás keretében juthattak el a frontokra, ahol feladatuk a látottak rögzítése és az elkészített dokumentumokon keresztül a hátország informálása volt. A besorolás jól mutatta, hogy a katonapolitikai szervek a művészek tevékenységét a sajtóéhoz hasonlónak tartották: azt várták el tőlük, hogy a háború történéseit dokumentálják, művészi eszközökkel illusztrálják, a dicsőséges pillanatokat és a kiemelkedő eseményeket, illetve személyiségeket az utókor számára megörökítsék. Vaszary éppúgy, mint Mednyánszky, önként jelentkezett a sajtóhadiszállásra.
Mednyánszky László, vagy Vaszary János festményei és grafikái, Scheiber Hugó portréi messze kiemelkednek az átlagos művészi termésből, de ide sorolhatóak Moholy-Nagy László képeslapjai, vagy Uitz Béla művei is.
