A Balaton-felvidék - jól megérdemelt - PR-ja napról napra jobb, ami egyáltalán nem meglepő. Csak be kell ülni az autóba, elindulni akár a Szent György-hegyen felfelé: ilyen vidék nincs sok máshol az országban. És mivel jó pár hektárnyi területről beszélünk, bátran kijelenthetjük, hogy valóban kiismerhetetlen, a lehető legjobb értelemben. Hegymagas és környéke egy fess, régi vágású borvidék, ami teljes mértékben együtt lélegzik a természettel és ahol szimbiózisban él a vendéglátós és a szőlőtőke. Van már itt nagyszerű pék Kovács Bea személyében, aki a Búzalelkével a Neked Főztemtől kezdve a Káli Kövek borteraszán át annyi vendéglátóhelyet ellát pékáruval, amennyit önmaga sem hitt volna néhány évvel ezelőtt, közben pedig még minden vasárnap találkozhattok vele a káptalantóti piacon. Vannak már itt pazar vendégházak, ahol a legfinnyásabb stílusblogger is elégedetten csettintene, de találtok jó éttermet is, és olyan borászatot, akik hagyják a klasszikus borvacsorákat. Helyette meghívnak egy menő séfet és szűk körű gourmet-vacsorát rendeznek, vagy éppen egynapos fesztivált rendeznek zenével és menő ételekkel, mint ezen a hétvégén Gilvesyék.
Ami pedig talán a legfontosabb: aktív borászközösség alakul ki Szászi Endrétől a Kanadából hazaköltözött Robert Gilvesyn át az informatikusból remek borász szakemberré lett Bencze Istvánig, aki egy palack Szászi-bor, évek óta megfogalmazódó igény és elhatározás után, a kétmilliós Budapestet a kétszáz fős Hegymagasra, egészen pontosan a Szent György-hegyre cserélte. Vele beszélgettünk.
We Love Balaton: Pár év leforgása alatt 180 fokot fordult az élet a Káli-medencében. Sosem látott élet vette kezdetét a Magyar Mediterráneumban. Kihat Hegymagasra is?
Bencze István: A Káli-medence most nagyon erős, és az biztos, hogy óriás igény van a szállásra. A Szigliget-Badacsony-Szent György-hegy tengely ugyan kicsit távolabb esik Füredtől, Csopaktól vagy a Káli-medencétől, de óriási potenciál van a környékben. Nagy hiány van a minőségi szálláshelyből, borozóból, vinotékából és étteremből is. Ez a hegy szerintem adottságait tekintve a minőségi-magas kategóriás szálláshelyeket adja meg a vendégek számára. Kicsit csendesebb, távolabb a parttól és a műanyag papucsos dolgoktól.
WLB: Jön a nagy áttörés?
BI: Itt még nem. Ebben szerepet játszik, hogy Hegymagason például nincs három étterem, mint Köveskálon, még kérdésnek számít, hogy hol vacsorázzanak, ebédeljenek az emberek. Egy borkóstolóra sokan eljönnek, de ezek alkalomszerű események. Szászi Endre étterme indult el tavaly, a Gilvesy-pince is nagyon komoly vacsorákat csinál, ennek mind látom az eredményét. Én agroturizmust indítottam, erre van kapacitásunk. Egyelőre a szőlővel foglalkozunk és a vendégházakkal. Többre még nincs konyhánk, személyzetünk, időnk, energiánk. Tisztelet a kivételnek, azaz a reggelinek és a külön esteknek, amikor alkalomszerűen hívunk egy-egy séfet, és egy-egy 16 fős kóstolót, interaktív programot szervezünk. Ebben még gyerekcipőben járunk, de szerencsére tele vagyunk ötlettel. A Bohém Fesztivál is egy fontos kezdeményezés, mutatja a megfogalmazódó igényeinket. Ezt minden év júliusában lehet elcsípni kis koncerttel, komoly vacsorával, street fooddal, de csak évente egyszer, ebben rejlik az izgalom, egyébként ők is (Gilvesy Pincészet - a szerk.) bejelentkezés útján működnek, mint mindenki szinte a környéken.
A helyzet az, hogy nagyon kevesen vannak mindig nyitva. Ehhez az kell, hogy még több étterem és kávézó legyen. Köveskálon már megtörtént ez a nagy, átütő változás, itt még nem. A hegyre és Szigligetre sokan jönnek, mert közel van a Balaton, de mégsem olyan közel. Azok a turisták, akik a balatoni hekket részesítik előnyben, ide pont nem jönnek. Ami jó, mert azt nem is tudnánk kiszolgálni hitelesen.
WLB: Ti borászok mennyire tartotok össze?
BI: Szászi Birtok, Nyári Pince, Gilvesy Pincészet, Bencze Birtok – mi nagyjából egy gondolati síkon vagyunk. Egy példa: nem akarunk se szafari-terepjárókat, sem árussort a hegyen. Nem ide való. Egy nagyon igényes kávézót szeretnénk, igényes vinotékát, nyugalmat és olyan vendégeket, akik arra vágynak, hogy csend legyen. Mert itt van.
WLB: Főként magyarok, budapestiek jönnek?
BI: Nagyrészt budapestiek, magyarok, igen. Évről évre nő a külföldiek aránya is, most 10-15%-nak látom. Norvégok, britek, németek, osztrákok, lengyelek, észtek, olaszok, egyre színesebb a paletta. Budapest és a nagyvárosi pörgés erősíti a régiót, sokan jönnek úgy, hogy ott találkoztak egy-egy Szent György-hegyi palackkal, és kocsiba ültek.
WLB: Milyen a viszony a helyiekkel?
BI: Amikor ide kerültünk, sokan megijedtek tőlünk, mert egyszerre kezdtük el felújítani a házakat, sok IFA jött, sok munkagép, és azt hitték, hogy itt valami olyan dolog lesz, ami felborítja a csendet és rendet. Most már mindenki ismer minket és azt, hogy mit szeretnénk. Azt gondolom, egyre jobb a kapcsolatunk az itteniekkel, nagyon sokan járnak ki Tapolcáról vagy a környékről művelni a szőlőt. Szoktunk a faluban évente egyszer sütögetést is csinálni. Itt szokatlannak számít, hogy megjelennek-megjelentek a vendéglátó egységek, 30 évig szinte ugyanolyan volt a hegy. De ez az a régió, ahova nem a pincepörköltért vagy a folyó borért jönnek. A mai napig feljönnek emberek, hogy szeretnének folyó bort, amivel semmi bajom sincs, csak nem tudok nekik adni, csupán palackban. Ennek is van egy szerepe a hegyen. Van olyan is, aki édes vörös bort szeretne. Ilyen mindig van. De azt veszem észre, hogy egyre többen értenek a borhoz, főleg a fiatalok. És meglepően jó kérdéseket tesznek fel. Célzottan jönnek pezsgőket, borokat kóstolni.
WLB: Nálatok milyen fajta borok készülnek?
BI: Olaszrizling, rajnai típusúak és pezsgők. 23 hektáron dolgozunk. Több régi magyar fajtából is készítünk pezsgőt, mint például a kék vagy piros bakator. Ezenkívül még pinot blanc-unk van, de mindenhova csak régi magyar fajtákat ültetek. A francia (rajnai) a régióval jött, ezeket még a Szeremley ültette. A végleges szortimentet 10 év múlva látom magam előtt. A cél a nagyon jó ár-érték arányú elegáns borok forgalmazása. Folyamatosan kísérletezem. 2015-ben például sokkal kevesebb fahordót használtunk már és sokkal több fajta amforát. Ennek köszönhetően kristálytisztán a borban marad a terroir, a talaj és a szőlőfajta jellegzetessége, és nem szól bele egy olyan hordóíz, amely zavarja esetleg ezt a harmóniát. Kristálytiszta, minimalista borokat szeretnék készíteni. Ezen próbálok folyamatosan csiszolni. Még az elején vagyunk, így fogalmazok inkább.
WLB: Honnan datálod az indulást?
BI: A '13-as évjárattól. Az az első nagy évjárat, ami jobban megmutatja azt, hogy mit akarunk csinálni, persze még nem teljesen. Nagyon fiatal. ‘14 egy nagyon nehéz év volt, a ‘15-ös évjárat most ősszel fog kijönni. Nem törekszem gyorsan piacra dobni a borokat, próbálom azt a technológiát elérni, ami igazából maga a semmi, azaz magától stabilizálódik a bor az edényben, és így nem kell megnyúzni a bort ahhoz, hogy stabil legyen. Kicsit szokatlan még ez a stílus.
WLB: Hogy látod Hegymagast és a hegyet öt év múlva?
BI: Körülbelül 10 év múlva érik be. Szerintem a Szent György-hegyen 2-3 éven belül még nem lesz gyökeres változás. Sokan terveznek éttermet, sokan terveznek valamit, jönnek új emberek folyamatosan. Voltak, akik nálunk szálltak meg, az esküvőjüket Szászinál tartották, belefutottak a helybe, beleszerettek, aztán vettek itt egy présházat. Ezek közül nagyon kevés, aki valóban szőlővel szeretne foglalkozni. Nagyon sok gondolat van, minden lépésről lépésre történik. A mi családunk is tervez egy kis éttermet 5-8 éven belül, 30-40 főre.
Hegymagasról röviden
Jellegzetességek
Hegymagas egy apró, borászati szempontból mindig is jelentősnek számító falu, amely a bazaltorgonáiról híres, 415 méter magas vulkanikus kőzetű Szent György-hegy közvetlen lábánál fekszik. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park területén, a Tapolcai-medencében találjuk, a településen áthalad az Országos Kéktúra 5. számú szakasza is. Szomszédos települések közé tartozik Nemesgulács, Raposka, Kisapáti, Szigliget és Badacsonytördemic. Elsőként egy hiteles pannonhalmi korai oklevél említi, 1083-95 körül, ekkor még Vgmogos néven. A híres Szent György-hegyről 1274-ben születtek elsőként feljegyzések. Ebben az időben még két Hegymagas létezett: a Pannonhalmi Bencés Főapátság birtokaként működő jelenkori Hegymagas, valamint a mai Kisapáti (beszédes a név), a közigazgatási élet pedig már akkor is szervesen összekapcsolódott a heggyel.
