Az utóbbi években Badacsonnyal kapcsolatban könnyen kettős érzése támadhat az embernek. Adott a hegy a bazaltorgonákkal, elképesztő balatoni kilátást nyújtó sétautakkal, oldalában egyre több jó pincészettel – másrészt a cirkuszi díszlet, bódék, árusok a központban. Mindez súlyosbítva a móló környékén a bolt elé felfüggesztett rájás úszógumikkal, meztelen nős törülközőkkel, vicces pólókkal, színes napszemüvegekkel és társaikkal.
A vásári hangulat a helyieknek sem tetszik, és mint a – vizuálisan is üdítő – Pláne Badacsony tulajdonosai mondják, az önkormányzattól is azonnal megkaptak minden segítséget a felújításhoz, néhányan még a vállukat is megveregették. Tóth Ádám és testvére, Miklós, gyerekkoruk óta jártak le Badacsonyba, a nyaralás mellett pedig jutott idő a munkára is: egy helyi borásszal, Málik Zoltánnal barátkoztak össze, akinél szívesen dolgoztak, közben pedig tanultak. Volt, hogy naponta csak tíz szőlővesszőnek elegendő lyukat sikerült ásniuk a bazaltos talajba, mégis – vagy talán éppen ezért – sokat megértettek a badacsonyi borról.
Tavaly találták meg ezt a különös épületet, éppen a Kishableánnyal szemben, a Bonvino alatt. Az egykori legendás épület méltatlan állapotban volt, egy ideje kínai ruhák és olcsó napszemüvegek raktárának használták. A Poharazó – a helyiek körében csak „Nádas” – néven ismert, emblematikus hely még 1957-ben épült az előtte található piacrésszel egyetemben. A helyi hagyományokat modernséggel ötvöző, kis ablakokkal ellátott épület terasza fölött napvitorlák voltak kifeszítve – ez akkor még ritkaságszámba ment. A tervező Callmeyer Ferenc volt: az Ybl-díjas építész olyan alkotásokat tudhat magáénak, mint a szintén badacsonyi Tátika Étterem vagy a tihanyi Rege Étterem és bencés udvar kialakítása.
A badacsonyi épületet azért hozták létre, hogy a Badacsonyba hajón vagy vasúton érkező turisták a központban, még a hegy lábánál megismerkedhessenek a környék boraival. Callmeyer alkotása illeszkedett ahhoz az átfogó rendezési tervhez, amelynek keretében komoly infrastrukturális fejlesztéseket hoztak a tó környékére az 50-es évek végétől. Más kérdés, hogy a kezdeti magas építészeti minőség idővel a tömegturizmus, a mindent felülíró "olcsósítás" és a sufnituning áldozata lett.
A terasz mostani formájában az egész Balaton talán legeklektikusabb helye: hátunk mögött a dodzsemes-körhintás cirkuszi világ színes fényei és zajai, innen-onnan zenefoszlányok, miközben rálátunk a Badacsonyra, mellettünk terméskő fal, alattunk szép fapadló. A fotelok nagyon jól sikerültek, mint a srácok mondják, saját tervezésű, egyszerűen azért, mert nem értettek egyet azzal az egyes vendéglátósok között elterjedt nézettel, hogy a szék ne legyen túl kényelmes, mert akkor „túl sokat marad a vendég”.
A kínálatban olyan különleges, a borvidékre jellemző, akár régi magyar fajtákkal is találkozhatunk, mint a budai zöld, a bakator vagy a kéknyelű. Az – egyébként bővülő – borlapon a legtöbb tételt egy hagyományos módon gazdálkodó borász, a már említett Málik Zoltán pincészetétől találjuk, de a lapot végigböngészve megtaláljuk itt többek között a Csendes Dűlő, a Szászi Pince, a Skizo, Szarka Gyula és a Villa Tolnay borait is.
Ha ez nem volna elég, nagyon kicsi, szinte ismeretlen pincészeteket is szeretnének bevonni a kínálatba, ilyen például A Két Jóbarát meg az Anti. Ádám azt mondja, nem csak 90 pont feletti borokat szeretnének, számukra sokkal fontosabb a vidék sajátosságainak megmutatása, ehhez pedig kóstolósorokat is össze fognak állítani. Ha a borok mellé ennénk is valamit, sajt-sonka tál és kis falatok közül választhatunk, amelyekhez a pástétomot Szarka Zsófi, a kenyeret pedig a kisapáti Búzalelke Pékesség szállítja.
