A kilencvenes évek kárpótlásai után a néhány ezer négyzetméteres területekre felszabdalt ültetvények egy része spekulánsok kezébe került, akik panorámás lakótelkekre jellemző áron – vagyis a szőlőültetvényért elkérhető maximumár öt-hatszorosáért – kínálják őket eladásra – mondta el a Világgazdaságnak Figula Mihály. A telkek jelentős része el is kelt, a nyaralókat pedig gazdasági épületnek álcázva, arra szóló építési engedéllyel húzzák fel az új tulajdonosok, akik a szőlővel nem bajlódnak, esetleg ki is vágják.
A spekuláció Figula szerint kódolva volt a rendszerben, hiszen a kárpótláskor keletkezett két-háromezer négyzetméteres területekkel lehetetlen a piacon megjelenni. Ezeket a kis darabokat felvásárolni is nehéz, részben az elszabadult árak miatt, illetve mert jól művelhető, egybefüggő ültetvény kialakításához sok szomszédos tulajdonossal kell megegyezni. Az árak annyira elszabadultak a Balaton-felvidéken, hogy befektetési célú borászatok meg sem tudnak jelenni ezeken a területeken.
A szőlőművelésre alkalmas területek, különös tekintettel a történelmi dűlők megvédése érdekében Figula és a hozzá csatlakozó Hegyközségek Nemzeti Tanácsa és a Csopaki Kódex szerint:
- hatályon kívül kell helyezni a Balaton-törvény külterületi gazdasági épületekről rendelkező passzusát
- meg kell tiltani a szőlőkataszterben lévő területek művelési ágának megváltoztatását
- vissza kell sorolni a korábban a szőlőkataszterből kivont területeket
- minden területen, amelyik a szőlőkataszterben szerepel, építési tilalmat kell bevezetni
- ezeken a területeken a borászati üzemek létesítését is tiltani kell
