Halimba
A bauxitbányászat fénykorában annyira menő hely volt a Dél-Bakonyban meghúzódó, mára 1200 főre apadt falu, hogy a helyi ruhaüzletbe a környező városokból is elzarándokoltak a konfekció szerelmesei, és a műszaki boltban bányásznapon még Pannónia motort is lehetett kapni. Azóta profilt váltottak, a bauxitra már csak a helyi múzeum és az ipari skanzennek beillő épületek emlékeztetnek. Megnyitották a Gyógynövényes Tankertet, ahol a gyógynövények mellett az óvodát ellátó zöldségek teremnek, és itt működik egy impozáns rovarhotel, ahol a hasznos rovarok találnak menedéket. A rovarhotelbe rakott cserepeket a nap felmelegíti, éjszaka pedig ontja magából a meleget, hogy a rovarok ne fázzanak.
Sénye
A Vadász György tervezte „kemencekápolna” maga és az onnan előtáruló kilátás a legtisztább spirituális élményt nyújtja, felekezettől, hittől függetlenül. Hiába aprócska zsákfalu, de a világ kitárul a sényei szőlőhegyről: egyszerre láthatjuk a zalaszántói sztúpát, a rezi várromot és zalai dombok harsogó zöldjét. A lakosság akkora, mint egy átlagos iskolai osztály (31 fő), „itt köszönnek, intenek az emberek egymásnak. Itt fontos az időjárásról beszélni, és azt is tudják, hogy a kóbor kutya melyik háztól szökött el, és nem is olyan kóbor” – írják magukról Facebook oldalukon. A Sényétől nem messze folyó Zala torkolatánál beevezni a Balatonba – napsütésben, csendben, nyugalomban, kormoránok társaságában – rendkívüli élmény.
Balatonhenye
Domboldaláról látni a 12 km-re lévő Balatont, a Hegyestűt és az egész Káli-medencét. Olyan idilli a Köveskál szomszédságában lévő kis zsákfalu, hogy keressük a furnér illesztékeket, hátha nem is igaziak a gondosan felújított parasztházak, vagy csak ügyes hidrotechnikus csörgedezteti a zöld árokban, zöld lombok alatt futó kis patakot, de nem. Híresen jó faluközössége télen közös disznóvágást és nyáron vidám falunapot tart, ahol őrült motorosjárgány kreációk robognak végig a kis főutcán, csontot ropogtatnak és jól belaknak a pörköltfőző-verseny jó és kevésbé jó nevezéseiből. Van saját pétanque társaságuk, két mesés kertjük, ami ellátja a környék éttermeit (a Fekete Bárány manufaktúra és Gyuri bácsi szépségdíjas zöldségkertje), és az egyik legszebb balatoni vendégház, A nyaraló is itt startolt idén nyáron.
Kallósd
Tacskó pihen a meleg járda közepén, szemmel tartja a kakast, aki szemmel tartja a tyúkjait. A Brémai muzsikusok szinte teljes létszámban megjelennek a kallósdi főutcán. Olyan békések, hogy az idegen közeledésére fel se rebbennek. Ilyen szép helyen ki bánthatná őket? Csak a kulcsért jöttünk a Kossuth utcai ládához, hogy megnézzük a dombtetőn magasodó, fehér falú Árpád-kori kerektemplomot. A Zalaszentgróttól 10 km-re lévő kis falu büszkesége ez, mivel nem sok maradt fenn az amúgy egykor széles körben elterjedt köralaprajzú építményekből. Miután a török pusztítás után elnéptelenedett, a legenda szerint egy elbitangolt jószágot követve fedezték fel újra a templomot 1735-ben, ami az erdő védelmének köszönhette, hogy átvészelte a portyázást.
Vindornyalak
Ha már a zalaszántói sztúpánál járunk, és megittunk egy csésze teát a Florridora’s Pantry-ben, csak keveset – 5 kilométert – kell menni Vindornyalakig, amelynek két látványossága is van: a magyar jellegű késő barokk Hertelendy Kúria, amit 1780 körül épített a család a Vindornya-patak menti dombra. Az épület jelenleg önkormányzat, közösségi ház, vendégszoba és bormúzeum – sok jó dolog kis helyen is elfér. A mellette álló templom falát csodás szekkók díszítik, udvarán pedig almafák nőnek, amik roskadoznak a gyümölcstől, és láthatólag a madarakon kívül senki nem szedi le őket. Már ezért is megéri átvergődni a csalánoson.
