1933. május 5-én II. Festetics Tasziló herceg előző nap bekövetkezett halála volt az egyik vezető hír a lapokban. Az Osztrák-Magyar Monarchia egyik leggazdagabb arisztokratája egy nappal a 83. születésnapja előtt hunyt el. Halálának körülményei és érdemei mellett egy letűnt korokat idéző, mesés gazdagságáról, luxus életviteléről és titokzatosságáról is megemlékeztek a korabeli cikkek.
Talán ő volt az utolsó főúr, aki tényleg úgy élt, mint egy letűnt korban egy „feudális fejedelem”, aki hatalmas udvartartást vitt, a nyilvánosság előtt csak nagyon ritkán mutatkozott, alig volt olyan keszthelyi polgár, aki közelről látta volna őt és a családtagjait. „Életének romantikus allűrjeiben teljesen a régi maradt. A régi Magyarországon sem volt nála előkelőbb, zárkózottabb életű arisztokrata” – írta róla a Magyarság 1933. május 5-i száma.
A birtokát átszelő, gyönyörűen gondozott, nyárfákkal szegélyezett utakat például „polgári halandónak” nem volt szabadott használni. Külön udvari váróterme volt a keszthelyi vasútállomáson, vörös szőnyegekkel és aranyrámás olajfestményekkel.
Uralkodók a vendégszobában
De hogy kerültek a legmagasabb rangú arisztokraták a keszthelyi kastély lakosztályaiba? Egy hollywoodi filmbe illő szerelem révén. II. Tasziló még angliai tanulmányútja során lett szerelmes Mary Victoria Douglas-Hamilton skót hercegnőbe. Lady Mary-t akkor egy olyan arisztokratához adták feleségül, akivel szemben az - akkor még grófi ranggal bíró - Festeticsnek nem volt esélye: a monacói herceghez. A Mary Hamilton később a boldogtalan kényszerházasságból magyar szerelméhez menekült, a pápai udvar pedig felbontotta a korábbi frigyet.
Tasziló és a lady 1880-ban keltek egybe, és a Festetics-főúr ezáltal számos európai uralkodócsaláddal került rokonságba. Lady Mary ugyanis Skócia egyik leggazdagabb családjából származott, elsőfokú unokatestvérei között volt I. Károly román király, Karola szász királyné, Stefánia portugál királyné, és I. Albert belga király anyja, Marie flandriai grófné. I. Ferenc József császár és Sisi, Miksa mexikói császár, III. Sándor orosz cár másodunokatestvére volt, de a lista korántsem teljes.
„A fejedelmi vendégek egyáltalán nem voltak ritkák Festetics Tasziló udvarában, ahol többször megfordult walesi herceg korában Edward angol király is és gyakori vendég volt Ferenc Ferdinánd trónörökös és Albert szász király. Bizalmas jó viszonyban volt Festetics Tasziló Rudolf trónörökössel is. Világraszóló vendéglátások történtek pompás szarvasvadászatain” - írta az Est 1933. május 5-ei száma.
Ilyen rokonságot csak a legmagasabb színvonalon lehetett vendégül látni, és II. Festetics Tasziló meg is adta ennek a módját. A másfél évszázados kastély felújítására 1883 és 1887 között került sor, lebontotta az északi szárnyat, és csaknem megkétszerezte a kastély méretét. Az új épületszárny királyi igényeket is kielégítő, szalonnal és fürdőszobával ellátott luxus vendéglakosztályoknak is otthont adott.
A keszthelyi kastélyban az angol udvari etikett szabályai voltak érvényben, Festetics Tasziló „udvarában már a herceggé emelése előtt is bottal kopogó udvarmester jelentette a kihallgatás kezdetét s a fogadtatások a legszigorúbb ceremóniák szerint előre, percnyi pontossággal megállapított időbeosztással történtek” – írták a Magyarság 1933. májusi számában.
Lovak és vadak
II. Tasziló másik nagy szenvedélye Mary-n kívül a lóversenyzés volt, az ő idejében jött el a Festetics-ménes igazi aranykora. A „legelső magyar sportszmenről” és „blickjéről” csodákat meséltek: „hetekre, napokra megmondta a herceg, meddig terjedjen egy-egy telivér munkája, mikor állhat formája teljében starthoz”.
Amíg Kincsemet ünnepelte a fél világ, II. Tasziló lovai - Brigand és Eberhard is - kiemelkedő győzelmeket arattak, Brigand pl. háromszor is megnyerte a világ egyik legnehezebb akadályversenyét. A fenékpusztai birtokon tenyészett lovai Budapest, Bécs, Berlin és a többi európai város lóversenypályáin is bizonyítottak. Patience nevű lovát Kincsem utódjának tartották, a versenylóra detektív vigyázott a pályán kívül. Hiába: Patience-ből sosem lett egy újabb Kincsem, egyszer ugyanis félrepatkolták. (A herceg lóversenyzés iránti szenvedélyéről itt írtunk részletesebben).
Élete utolsó évtizedeiben egyetlen passziója a vadászat maradt. Erdei telefonhálózatot épített ki, és ha egy nagyobb szarvasbika felbukkant, azonnal csörgött a telefon a kastélyban. A lapok arról is említést tettek, hogy öregkorára az arisztokrata megváltozott. Felesége halála után nem volt már szüksége olyan fényűzésre, „a keszthelyi kastélynak több mint másfélszáz szobájából mindössze háromban lakott”. A korábbinál sokkal közelebb engedte magához az embereket. Utolsó éveiről a helyiek már úgy emlékeznek, hogy „a Balatoni parkban megjelenjen és sétálgatva szívélyesen fogadja a sétálók hódolatteljes köszöntéseit”.
A cikkhez a következő forrásokat használtuk:
A Festetics-család (képekkel) - Vasárnapi Ujság – 1911, 27. szám.
A Magyarság, 1933. május 5. (14. évfolyam, 101. szám).
Az Est, 1933, május 5.
