„A hegyenjáró hajnalhasadtával fölhúzta nagy csizmáját, foltos ködmönét; nyakába akasztotta megviselt subáját, fülére húzta kucsmáját s meghágta a tekintők egyikét. A csúcson megállapodott s hatalmas botjára támaszkodva, ráveté szemét a tó tükrére; bozontos szemöldökét összerántva, nincs az a sólyommadár, a mely élesebben s apróbbra vizsgálná sólyomszemével a tarlót, mint vizsgálja az ő valóságos sólyomszemével a vizeket a hegyenjáró: lesi a sötét foltnak a megjelenését”
„A hegyenjáró hajnalhasadtával fölhúzta nagy csizmáját, foltos ködmönét; nyakába akasztotta megviselt subáját, fülére húzta kucsmáját s meghágta a tekintők egyikét. A csúcson megállapodott s hatalmas botjára támaszkodva, ráveté szemét a tó tükrére; bozontos szemöldökét összerántva, nincs az a sólyommadár, a mely élesebben s apróbbra vizsgálná sólyomszemével a tarlót, mint vizsgálja az ő valóságos sólyomszemével a vizeket a hegyenjáró: lesi a sötét foltnak a megjelenését”
– írta Herman Ottó művében, aki elsők között jegyezte le részletesen a „látott hal”, vagyis a garda halászatát. A halfaj balatoni halászata nagy múltra tekint vissza és egybeforrt Tihany jelképével is, minden év novemberében megszervezik a Gardália Napokat.
A fesztivál honlapján a fenti idézetet tovább bontva kiderül: minden ősszel, amikor a gardák bandákba verődtek, figyelte őket az úgynevezett „hegyenjáró” (a halászbokor egyik tagja). Amikor a hegyenjáró észrevette a halraj mozgását, riasztotta társait, és kezdődhetett is a garda halászata.
Jelentős természettudós volt
Herman Ottó (1835-1914) Breznóbányán született 1835. június 26-án. A természetkutató, zoológus, néprajzkutató és régész tudóst utolsó magyar polihisztornak is nevezték. Korának egyik jelentős természettudósa volt, autodidakta gyűjtőmunkái mellett rengeteget tanult és eredményeit rendszeresen közzétette. Az ő nevéhez fűződik a magyar őskőkorszak-kutatás és a magyar tudományos barlangkutatás megindítása, 1879 és 1886 között az Országgyűlés munkájában függetlenségi párti képviselőként vett részt. Legismertebb művei A madarak hasznáról és káráról, A magyar halászat könyve I–II. és a Magyarország pókfaunája I–III. kötetek.
A jéghalászattól a „látott halig”
Herman Ottó természet- és néprajzkutató, régész szerint a jéghalászat eredete az ősidők homályába vezet. A magyar halászat könyvében azt írta, hogy az ősi magyarság vizek közelébe költözött a téli időszakra, és halászattal foglalkozva várta be a tavaszt, a jéghalászat tehát történeti hagyományaink része. A legtöbbet a már említett könyvből tudjuk erről az ősi mesterségről, amelynek nehézségeit ma már el sem tudjuk képzelni. Herman Ottó szerint a balatoni halászok az ún. kerítő jegeshalászat módszerét alkalmazták.
Részletesebben itt olvashattok a jéghalászatról.
