Új cikksorozatunkban balatoni helységnevek nyomába eredünk, és a névvel együtt az adott település történetének érdekes fejezeteit is felidézzük. Az előző cikkben Balatonfüred nevének eredetéről és a fürdőkultúra kialakulásáról írtunk.
Fonyód neve a fonással van összefüggésben: a fon ige folyamatos melléknévi igenevéből keletkezhetett, mert a település lakói királyi fonónépek voltak, aki gyékényt, fűzvesszőt, hálót fontak. A település neve először Szent László király 1093–1095. évi összeírólevelében szerepel, mint a szentmártoni apátság egyik birtoka, Funoldi alakban. 1232-ben IX. Gergely pápa levele is megemlékezik róla, majd a falu neve az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékben Sconold, Fonold alakban olvasható.
A település környékén már 17-18 ezer évvel ezelőtt megjelent az első embercsoport, a honfoglalás idején a Bő nemzetség birtoka volt. A 16. században a tóti Lengyel család vára Palonai Magyar Bálinthoz került, 1575-ben pedig elfoglalta, majd porig rombolta a török.
A település elnéptelenedett, csak a 18. század közepén kezdett visszatérni ide az élet. Zsellérek, uradalmi halászok, szőlősgazdák lakták, majd később a vasútépítés és a teherkikötő létesítése is munkalehetőségeket kínált. Itt rakodták ugyanis vasútra a badacsonyi bazaltot: az 1903 és 1965 között folyt kőbányászat termékeit átszállították a déli partra, ahonnan vasúti úton lehetett eljuttatni Budapest vagy a tengeri kikötők felé (természetesen az északi parti vasút is oroszlánrészt vállalt a szállításból).
Egy nyaralóhely születése
A Fonyódhoz tartozó Bélatelep a terület egykori tulajdonosáról kapta a nevét. Az egykori birkalegelő eredetileg gróf Zichy Béla birtokaihoz tartozott, a telep története pedig az 1860-as években kezdődött el. A Zichy-uradalom jószágigazgatója, Perlaky József ugyanis a fonyódi major ellenőrzését rendszeresen összekötötte egy kis családi és baráti programmal: fürdőzéssel és egy várhegyi kirándulással. Pedig akkoriban még nyoma sem volt kiépített fürdőhelynek.
Perlaky József unokája, Berzsenyi Zoltán így emlékezik a fonyódi „ősfürdőzőkre” a Balatoni Kurir egyik 1943-as számában:
„Az idők folyamán, még fürdőtelepeink létesítése előtt Fonyódra a 103-as számú őrházhoz szüleim és általában a lengyeltótiak rendszeresen kezdtek fürödni járni. Természetesen kocsin kellett a 11 kilométernyire levő őrházat, illetve a maga vadságában és elhanyagoltságában akkoriban annyira hangulatos Balaton partját megközelíteniük. Mert mondanom sem kell, hogy ebben az időben a mai értelemben vett balatoni kultúráról még szó sem volt. Parlag volt akkortájt az egész somogyi part.”
A kellemes időtöltésből szokás lett, és egyre több vendég csatlakozott a társasághoz, aztán az egyik barát, Szaplonczay Manó vármegyei tiszti főorvos zseniális ötlettel állt elő: ismertessék meg másokkal is a hely páratlan adottságait: a balatoni fürdés egészségre gyakorolt hatását, a Várhegy kristálytiszta levegőjét, a gyönyörű kilátást, és hozzanak létre egy nyaralótelepet.
1894-ben alakították ki a 29 villából álló nyaralónegyedet, és Bélatelep hamar a tehetős polgárok és arisztokraták kedvence lett. Itt vásárolt villákat a Törley pezsgőgyáros család, itt írta operettjeit Huszka Jenő, itt tanácskozott Bethlen István miniszterelnök és Ripka Ferenc budapesti polgármester, de még Szinyei Merse Pál és a Habsburg hercegi család több tagja is vendégeskedett itt az 1920-as években. Többüknek emléktáblát vagy emlékművet is állítottak az utóbbi évtizedekben.
Az 1945-ös átépítéseket követően valódi látványossággá vált a telep: 2011-ben elnyerte az Örökségünk – Somogyország kincse elismerést is. Manapság a partfal tetején futó, a Badacsonyra elképesztő kilátást nyújtó sétány is Szaplonczay nevét viseli.
A villatelepről itt írtunk korábban.
A cikkhez használt forrás:
Varga István: A fonyódi gróf Zichy Béla-telep – Villasor a Balaton felett, Fonyódi Kulturális Intézmények, 2015
(Borítókép: Fortepan / Erky-Nagy Tibor)
