Új cikksorozatunkban balatoni településnevek és ezzel együtt a települések történetének nyomába eredünk. Korábban a fonyódi gerillafürdőzőkről, a balatonfüredi fürdőkultúra kialakulásáról és Balatonaliga nevének eredetéről írtunk.
Az 1055-ben keletkezett Tihanyi alapítólevélben már szerepel a tichon szó, amelynek eredetére vonatkozóan több elmélet is született. A történelmi kontextus, azaz a X. századi bizánci–magyar, illetőleg a XI. századi kijevi–magyar kapcsolatok ismeretében akár görög, akár görög és szláv névadók feltételezése is lehetséges.
A nyelvészek egy része a szláv tichon szóból eredezteti a helység nevét. „Tihany helynevünk szláv eredetét a korai kutatásoktól mindmáig lényegében általános konszenzus övezi. Különbségek csupán abban mutatkoznak, hogy a név közvetlenül közszói (melléknévi), avagy személynévi eredetű-e?” – írja Szentgyörgyi Rudolf A Tihanyi alapítólevél görög helynevei című tanulmányában.
Míg az elméletek egy része szerint a helységnév a ′csendes′ jelentésű tichu, ticha melléknévből vagy a Ticho nevű személynévből ered, Simonyi Zsigmond nyelvtudós ezt írta a XIX. század végén: „Sokkal valószínűbb, hogy már a szlávok a Tichon nevű szentről vagy valamely ilynevű birtokosról nevezték el a helyet.”
Az említett tanulmány levezeti, hogy a Tichon keresztnév az ortodox keresztény hagyományban is szerepel, számos Szent Tyihont tisztelnek. Már az ókorban létezett Ciprusi Szent Tikhon kultusza, ez pedig azt jelzi, hogy jóval a szlávok keresztény hitre térése előtt létezett már Tichon nevű szent, azaz ez a név nem szláv eredetű, eredeti személynévi változata a görög nyelvből ered. A szláv nyelvterületre jellemző széles elterjedtsége, sőt népszerűsége művelődéstörténeti tényezőkkel magyarázható.
A Τύχων név a görögkeleti (bazilita) monostor védőszentjére is utalhat: a névadó szent a X. századi bizánci politikának megfelelően válhatott a görög szerzetesek által létrehozott, de Bizánctól távol fekvő monostor patrónusává. A Tichon nevet aztán később az egész félsziget elnevezésére használhatták.
Bár a nyelvészeti kutatások vitatják a Tihany név eredetét, a csendnek fontos szerepe van az északi part egyik legnépszerűbb településén, ahol nyáron úgy érezhetjük, szinte lehetetlen csendes helyet találni a félszigeten. Pedig több olyan helyszín is van, ahová félrevonulhatunk, hogy eltűnődjünk az élet dolgain, vagy csak lelassuljunk egy kicsit, és élvezzük a panorámát.
Tihanyi apátság
Az 1055-ben alapított Tihanyi Bencés Apátság szerzetesei képesek megtalálni a csendet minden körülmények között – erről Jeromos atya, az apátság konventuális perjele mesélt nekünk korábban egy interjúban. Az apátsági múzeum kiállítása pedig unalmas történelmi tények helyett az épületegyüttes és a bencés rend történetének érdekes részleteire helyezi a hangsúlyt, a szerzeteslét misztikumát pedig az atyák hétköznapjainak bemutatásával, fontos kérdések megválaszolásával oldja fel. Ebben a cikkben 10 érdekességgel adtunk ízelítőt az apátság kiállításából.
Pünkösdi liget
Az apátsággal szemben található park, ami korábban a Csokonai liget nevet viselte, egy igazi oázis lett: árnyas fák között sétálhatunk, vagy a padokról figyelhetjük a tájat, de érdemes bolyongani egy jót a lingvisztikai tanösvényen is, ami egy labirintus, ahol a táblaköveken magyar alkotóktól és a világirodalom jeles személyiségeitől származó idézeteket olvashatunk.
Barátlakások
Az apátságot alapító I. András király a Kijevi Ruszból származó Anasztáziát vette feleségül. A hercegnő, később királyné nem egyedül érkezett, bizánci szertartású papok és szerzetesek is vele tartottak. Egy csoportjukat a tihanyi Óvár keleti oldalában, a bazalttufába vájt barlangokban telepítette le az alapító (másik csoportjukat pedig Visegrádon). A barlanglakásokat eredetileg Oroszkőnek (régiesen Vruzkunak) nevezték, de a Petra nevet is használták, ami görögül a barlangmonostorok neve volt. Az egykori barlangok ma is láthatók, és már az idevezető sétaút segít meditatív hangulatba kerülni. (Az Árpád utca végéről induló ösvényen szűk fél óra alatt elérhetők a barlangok.) A barátlakásokról itt írtunk bővebben.
Őrtorony-kilátó
Az Apáti-hegy apró erdőségében megbúvó Őrtorony-kilátó a régi római hadi út mentén épült. Az impozáns, 3 emeletes, 16,5 méter magas kilátó nemcsak nevében, de külsejében és szerkezetileg is az egykori hadi út mentén állt őrtornyokra emlékeztet. A kilátó tetejéről egyrészt az apátság, a Külső- és a Belső-tó is, de természetesen a Balaton víztükre is látható. Tiszta időben a túlpartot és a környező tanúhegyeket is jól látni, így ha a környéken túrázunk, kár lenne kihagyni ezt a gyönyörű panorámát.
Lóczy-gejzír tanösvény
A Tihanyi-félszigeten szinte minden lépésnél történelmi emlékbe vagy kevés helyen látható geológiai csodába botlunk. A híres forráskúpok a törésvonalak mentén évmilliókkal ezelőtt, csoportosan vagy magányosan felszínre bukkant hévforrások „művei”: a hirtelen lehűlt vízben helyben csapódott ki az oltottmész- és a kovatartalom, ami fokozatosan magasította a kúpot. A Sajkod közelében található apáti templomromtól induló, zöld T-vel jelölt Lóczy Lajos tanösvény 18 km hosszú, de számos helyen be lehet csatlakozni az Apáti-hegyen, a Nyereg-hegyen és a csodás őszi panorámát nyújtó Csúcs-hegyen át a félsziget déli részére vezető útvonalra. Továbbhaladva megcsodálhatjátok a Gejzírmezőt, majd a Kiserdő-tető és a Barátlakások érintésével éritek el a tanösvény végét, a tihanyi hajóállomást.
Őslevendulás és apátsági majorság
A tihanyi Csúcs- és Apáti-hegy között húzódó levendulaföld napjainkra kissé elvadult, az eredetileg telepített levendulák nagy része már kipusztult, így nemigen vehetők ki az 1920-as évek képeslapjain látható sorok. De a Lóczy Lajos-turistaúton haladva virágzás idején már érezhető a lilás mediterrán félcserje kellemes illata, míg a tájat vadregényessé teszik az itt-ott látható mandulafák.
A Belső-tó partjánál, a Levendula Ház közelében találjuk az apátsági majorságot, ahol sok érdekességet megtudhatunk a tihanyi levendulatelepítésről (itt is elég nagy terület, 3,5 hektár borul lilába nyáron) és a majorság gyógynövényeiről.
Csúcs-hegy
Ahogy a hely neve is sugallja, ez a Tihanyi-félsziget csúcsa, ahonnan belátni a Sajkodi-öblöt, Tihanyt, a déli part egy részét és a Balaton nyugati medencéjét. Rövid, kissé meredek túra vezet ide Sajkodról, a szűk, kalandos ösvény néha erdős részeken halad, majd több helyen kifut a hegy pereméig. A 235 méteres, vulkáni eredetű hegy tetején – és már útközben is – elképesztő látvány tárul az ember elé, szinte a lábunk alatt van a Balaton.
(Borítókép: Kőrösi Tamás - We Love Balaton)
