10 dolog, amit lehet, hogy nem tudtál a tihanyi apátságról és múzeumáról

Az apátság kívül teljesen megújult az elmúlt években: elkészült az épület állagmegóvása, a tetőszerkezet és a toronyzsindelyek felújítása. Megújult a modern galéria, az apátsági múzeum kiállítása pedig modernebb és közvetlenebb lett.

A kiállítás első állomása a Porta Pacis (a templom mellett található recepció), ahol a moziteremben az apátságról szóló 14 perces filmet vetítik. Ezután az apátság lenyűgöző barokk templomát csodálhatjuk meg, innen egy oldalfolyosón jutunk az apátság épületébe. Bár vannak olyan helyiségek, ahová nem léphetünk be, mégis úgy érezzük, hogy 

a szerzetesközösség életterének egy részébe nyerhetünk betekintést. 

A kiállítás termei a település és a monostor történetét, az apátság védőszentjének, Szent Ányosnak a kultuszát, a legfontosabb eseményeket mutatják be. Láthatjuk, hogyan változott a szerzetesek öltözéke és napirendje az évszázadok során, majd a kiállítás a jelenbe és az itt élő és dolgozó szerzetesek világába kalauzol. 

A kiállítás részletes bemutatása helyett most 10 érdekességet emelünk ki, amelyekről sokkal bővebb információt kaphattok, ha végigjárjátok az apátsági múzeum termeit.

1. Nyugat és Kelet találkozott itt

I. András magyar király a keleti és a nyugati szerzetesek számára is alapított monostort Tihanyban a XI. században. A Balatonból akkor még szigetként kiemelkedő magaslat a keleti és a nyugati kereszténység találkozási pontja lett. Az apátság első lakói valószínűleg Franciaországból érkeztek, ahol I. András sógora, I. Henrik uralkodott. A másik kolostort I. András feleségével, a kijevi nagy fejedelem leányával, Anasztáziával érkezett szerzetesek népesítették be.

2. Az apátság végvárként is működött

A tatárok dúlása idején az apátság körül árkot ástak, a félszigetet árokkal és fallal vágták el a szárazföldtől. Az apátság köré a tatárjárás után építettek várat, amelyet írott forrás 1267-ben említ először. A török hódoltság idején, 1534-től az erősség végvárként működött, hogy feltartóztassa a török portyákat. Védelmét néhány tucat lovas és általában 50 gyalogos látta el, a parancsnok pedig apátsági birtokok jövedelme felett is rendelkezett. 

3. A szerzetesek bajba jutott hajósoknak világítottak

Az apátságnak egykor komoly szerepe volt a bajba jutott hajósok biztonságos partra jutásában, a szerzetesek a toronyban lámpásokat gyújtva mutattak irányt a vízen levőknek. „Áttételesen ugyan, de a tihanyi szerzetes máig őrzi ezt a feladatát. A keresőt meghallgatja, útmutatást ad” – olvasható a kiállításon.

4. Amikor nem böjtöltek, nagyon jókat ettek

A szerzetesek nem reggeliztek (csak utazás előtt), naponta kétszer ettek, és változatosan táplálkoztak, szezonális gyümölcsöket, zöldségeket, a Balaton halait és a környékbeli gazdaságok terményeit fogyasztották. Ugyanakkor sokat böjtöltek: nemcsak nagyböjt idején és adventkor, hanem minden szerdán és pénteken, és az ünnepnapokat megelőző napokon nem fogyasztottak húst, és naponta csak egyszer étkeztek. A vizet a félsziget egyetlen forrásából, az ún. orosz kútról hozták szamárháton, és a füredi savanyúvízből is rendszeresen ittak.

5. A templom oltárain közel 20 évig dolgoztak

A török kor után nem voltak meg az anyagi lehetőségek ahhoz, hogy a templom oltáraihoz és berendezési tárgyaihoz márványt használjanak, így a környéken bőven rendelkezésre álló fából készítették el ezeket. Stulhoff Sebestyén asztalosra bízták a munkát, aki 1754-ben érkezett Bécsből, és a legenda szerint kertészből lett asztalos.

Az asztalosmester negyedszázadon át állt az apátság szolgálatában, és tanítványaival együtt végezte el a munkát, ami kiemelkedő helyet foglal el a XVIII. századi magyarországi faszobrászatban. Stulhoff Sebestyén 1779-ben halt meg, a templom hajója alatti szerzetesi kriptában temették el. (A templomban még épp folyik a felújítás, fotóink a templomról egy korábbi alkalommal készültek).

6. A szerzetesi élet háromszor szakadt meg Tihanyban

• Először azért, mert a török támadások miatt 1534-ben az apátságot végvárrá alakították. A vár egészen 1702-ig állt, a monostort ezután újra bencés szerzetesek vették birtokba. A mai rendház felépítése 1719-ben kezdődött el, és kb. hat évtized alatt fejeződött be, de a szerzetesek nem élvezhették sokáig az új monostort: II. József feloszlatta a bencés rendet, és csak a XIX. század elején folytatódhatott újra a szerzetesi élet.
• 1950-ben a kommunista diktatúra megvonta a szerzetesrendek működési engedélyét, az apátságot, ahol hét bencés szerzetes élt, november 4-én kiürítették. (Még ezelőtt, augusztusban karmelitákat, kapucinusokat, győri és esztergomi bencéseket is internáltak az apátságba). A kiürítés után két nappal a templomot és a sekrestyét elfalazták a monostortól, az épületbe idősotthont költöztettek, majd múzeumot rendeztek be, ami 1994-ig működött.
• Amikor a veszprémi püspök 1990-ben átadta a tihanyi plébániát a bencés rendnek, a „negyedik kezdet” ideje jött el. Újra szerzetesek költöztek a monostorba, az újraindulás utáni negyedszázadban a közösség megerősödött: tíz szerzetesből négy már Tihanyban lépett a bencés rendbe.

7. A kriptában talált csontmaradványokat most is vizsgálják

A fényűző barokk templom szentélye alatt található tihanyi királyi kripta az egyetlen eredeti állapotában épségben megmaradt Árpád-kori magyar királyi temetkezőhely. A XI. században még kívülről, keleti irányból csatlakozott a templomhoz, amely méreteit tekintve nem sokkal maradt el Szent István pannonhalmai monostortemplomától. I. András királyt 1060-ban temették el a kriptában, 1095 körül pedig fiát, Dávid herceget helyezték itt örök nyugalomra.

2021. április 30-án részletes műemléki falkutatás és régészeti feltárás indult itt, hogy választ találjanak a korábbi kutatások során nyitva maradt kérdésekre, mint például a Királykripta és a középkori templom építészeti viszonyára, a kripta boltozatának eredetiségére, I. András király és Dávid herceg sírhelye és a kriptában korábban feltárt további sírok keltezésére. Az 1953-ban a tér közepén elhelyezett sírkő alá visszatemetett, XI. századi csontmaradványokat jelenleg is vizsgálják, kiderült ugyanis, hogy I. András király és szűkebb családja földi maradványaihoz tartozhatnak.

8. Az alapítólevelet évszázadokon át Tihanyban őrizték

Az 1055-ben kiadott Tihanyi alapítólevél, az első magyar nyelvemlék abból a célból született, hogy az új szerzetesközösség számára jogi védelmet biztosítson, egyben adománylevél is. A latin nyelvű alapítólevélben a birtokok nevének többsége magyarul olvasható. Az alapítólevelet évszázadokon át az apátság falai védték a történelem viharaitól, a nyelvemlék a XVIII. században került Pannonhalmára.

A kiállításon az alapítólevél másolatát láthatjátok, az eredetit a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár őrzi. 

9. Nike cipő, Trónok harca és őszinte válaszok

A kiállítás utolsó termei közelebb hozzák a szerzetesek világát a látogatókhoz, és feloldják a szerzeteslét misztikumához köthető hiedelmeinket. Jeromos atya, az apátság konventuális perjele korábbi interjúnkban kifejtette, hogy a szerzetesek fotóit nézve a látogatók néha azt gondolják, hogy a feltüntetett évszám, az 1986 csak a szerzetesek halálának éve lehet, és nem a születésüké. Így fogalmazott: 

„A mai magyar társadalomnak nincs képe a szerzetesekről. A legnagyobb tévhit, hogy a szerzetes nem létezik. Vagy hogy elvonul a világtól, egy hegy tetején vagy egy barlangban lehet megtalálni. A másik tévhit, hogy a szerzetes regénybe illő, mogorva figura, aki bezárkózik, és igazából nem is ebben a világban él... Ezért is van szerintem nagyobb felelőssége a szerzetesközösségeknek, akik most működnek, hogy megmutassák a világnak, hogy nem ez a kép, és nem a habitus teszi a szerzetességet, hanem a szerzetes személyisége.”

A kiállítás utolsó termében olyan kérdésekre kapunk válaszokat, amelyek mindannyiunkban felmerültek már, de talán nem volt lehetőségünk feltenni őket. Például arra, hogy miért választja valaki fiatalon a szerzetesi élétet, mi az, ami hiányzik, használják-e a XXI. század vívmányait, és persze az is kiderül, melyik szerzetes jár futni, és kinek a kedvenc sorozata a Trónok harca.

10. A szerzetesek nem hajnali 3-kor kelnek

Legalábbis ma már nem. A kiállításon láthatjuk egy XVIII. századi és egy mai tihanyi szerzetes napi rutinját, utóbbiba az énidő és a sport is belefér. Az is kiderül, mi az, ami nélkül nem indulnak útnak, mi van a zsebükben, mivel töltődnek fel, hogyan kapcsolódnak ki, amikor idejük engedi.

Ezt követően az időszaki kiállításokat befogadó galériába, majd az ajándékboltba jutunk, innen pedig egy felújítás alatt álló kis térre. Innen nyílik az Apátsági Rege Cukrászda bejárata is. 

Az apátság vezetett sétáin (amelyekről az apátság honlapján és a hosszúlépés. járunk? oldalán találtok infót) a fentieknél több helyszínre, a sekrestyébe vagy a fűszerkertbe is bejuthattok, és rengeteg izgalmas történetet hallhattok. Érdemes ellátogatni a Belső-tó partján levő Apátsági Majorságba is.

A Tihanyi Bencés Apátsági Múzeum nyitvatartásáról itt találtok információt.

Az apátsági templomban állagmegóvási munkálatok zajlanak, információink szerint 2023. december 10-ig állványzatok lesznek a templomhajó északi oldalán.