Az algáknak ugyanúgy vannak kedvenc balatoni helyeik, ahogyan nekünk – olvasható a HUN-REN BLKI friss algajelentésében. A fonalas cianobaktériumok a tó nyugati részén érzik jól magukat, a Siófoki-medence területén pedig a páncélos ostoros algák közé tartozó fecskemoszatok vannak többen.
Nyáron általában a cianobaktériumból, azaz a kékalgából van a legtöbb. A WHO a kékalga határértékét 75 mikrogramm/literben állapítja meg. A Balaton szerencsés helyzetben van, a legalgásabb területen is jelenleg 20 mikrogramm/liter körüli ez az érték. Ha az algabiomassza meghaladja az említett egészségügyi határértéket, enyhébb esetben bőrirritáció vagy kötőhártya-gyulladás, súlyosabb esetben pedig hányás, hasmenés is előfordulhat. A fürdőzések után egy gyors zuhannyal megelőzhetők a kellemetlen tünetek.
Fontos az egyensúly
Az algák szaporodását a tavakban lévő foszfor mennyisége határozza meg, ami a vízgyűjtő területekről és a tavak üledékeiből is képesek előidézni a nemkívánatos algaszaporodást, de ehhez kedvező időjárási körülmények is kellenek, ami a jelenlegi hőségben nem adottak. Az algák fotoszintézise rendkívül fontos a Balatonnak, de az emberi tevékenységek következtében megnövekedett foszforterhelés a túlzott algaszaporodáshoz, ez pedig vízminőségromláshoz vezet.
Az algák akár élénk fűzöld színűre is festhetik a vizet, amikor pedig a türkiz árnyalataiban gyönyökördünk, azt a mikroszkopikus méretű mészkristályok fényszórása okozza. A vihar által felkavart üledék miatt lesz szürke a tó vize, az oldott színes szerves anyagok (huminanyagok) pedig gyakran barnára színezik a vizet.
(Borítókép: Kőrösi Tamás - We Love Balaton)
