Balatonfüreden a retróval meg sem álltak a reformkorig: a kipofozott-kikövezett városközpont láttán Kossuth Lajos is elégedetten csettintene. A reformkor-retró hullámai azonban megtörni látszanak a városközpont tőszomszédságában álló Hatlépcsősön, ami egy másik retró: a klasszikus fapados-csorbatányéros vendéglátás erős bástyája.
Klasszikus késdobálóságának legfontosabb bizonyítéka, hogy nem is a hivatalos nevén ismerik. A Muskátli Borozó névre hallgató intézményt mindenki csak Hatlépcsősnek hívja. Hogy miért? Mert hat lépcsőn kell felmenni a bejáratáig és jobb ezt nem csak befelé, de kifelé, a fröccsök után is megjegyezni.
A Hatlépcsős egy dolog miatt híres messzi földön, ez pedig a velős pirítós. De ne kis toast kenyérkéket képzelj el, külön edényben szervírozott velővel meg zöldségkarikákkal, hanem egy brutális szelet házikenyeret, zsíros, fűszeres velővel vastagon megkenve. A Hatlépcsős egyslágeres zenekar: minden más átlagos, de a velős pirítós – az velős pirítós.
