A tihanyi kiállítás Vaszary balatoni és a riviérai strandéletet ábrázoló műveiből válogat, a kiállított 30 alkotás túlnyomó többsége a nagyközönség számára ritkán látható magángyűjteményekből érkezett. Vaszary és Tihany kapcsolata több szempontból is figyelemreméltó. A Balaton kitüntetett helyet foglalt el Vaszary tájfestészetében; a 20. század első évtizedében szinte évente, többször is megfestette a tavat és környékét, de a magyar tengeren strandolók, vitorlázók sokasága az 1920-as, 30-as években is felbukkan képein.
A kiállítást november 1-ig látogathatjátok a KOGART galériában.
Vaszary János számos irányba tapogatódzó művész volt, akinek – főleg korai – munkásságán erős nyomot hagytak a 19. és 20. század stílusáramlatainak hatása. A sokszínű életművet a folytonos újrakezdés és az állandó kísérletezés jellemezte. Tanulóéveinek naturalista igazodása után a szecesszió és szimbolizmus hatása alá került, majd 1905-ös olaszországi utazása során mély benyomást tett festészetére a mediterrán tengerpart jellegzetes atmoszférájának és vibráló színeinek kavalkádja. Amikor Vaszarynak később feltették a kérdést, hogy mi volt élete legnagyobb élménye, azt felelte, hogy a szín. Vaszary gyorsan sodró ecsetvonásokkal és a kolorit mindenható erejével jellemezhető stílusa, az első világháború után alakult ki igazán. Francia igazodású posztimpresszionista világának legfőbb témái a nők alakjai, kertek és virágok illetve a nyári fürdőélet könnyed és olykor frivol jelenetei.
Vaszary egyik nagy állami megrendelése a tihanyi Limnológiai Intézethez kötődik; az épület tanácstermébe 1926 körül készítette el két méter széles pannóját, amely vízfátyolon keresztül stilizáltan ábrázolta a Balaton medrének flóráját és faunáját. A mű a háború éveiben elkerült eredeti helyéről, majd az ötvenes években végleg eltűnt.
