Kastélypince Étterem
A Kastélypince Éttermet a Festetics-kastélyban találjuk, és elárulhatjuk: még egy falatot sem ettünk, de a 250 éves ódon falak között leülni az asztalhoz már önmagában kifejezetten különleges élmény. Borház már 10 évvel ezelőtt is működött itt, aztán a kastély felújítása miatt egy időre bezárt, hogy aztán idén nyáron melegkonyhával kibővítve nyisson meg újra.
A falakon látjuk a gondosan egymásra helyezett téglákat, de a boltívek alatt már designos lámpacsoportok adják a fényt a korábbi fáklyák és gyertyák helyett. A csapat egyébként a felújítás alatt sem pihent, Kreil Vilmos vezetésével az elmúlt két évben ők vitték a burgerekről és mediterrán ételeiről híres Bistro Classicót a Keszthelyi Yacht Kikötőben. Miután megtörtént egy kisebb keringő az éttermeknél, amelyről tavasszal írtunk, Vilmosék átvették a Kastélypince üzemeltetését.
Már a telefonos bejelentkezés alkalmával kellemes meglepetés ért minket: mivel új helyet mértünk fel, szokásunkhoz híven nem fedtük fel a kilétünket, de Tóth Katalin, az étterem konyhafőnöke ismeretlenül is felajánlotta: bár általában csak egyféle menü van és néhány tételes a la carte választék, ha ez nem felelne meg, csak mondjuk el, hogy mi a szívünk vágya, és ő elkészíti nekünk.
A helyszínen Katalintól megtudtuk, hogy a Bistro Classico után szakítottak a mediterrán ételekkel, mert a pince ódon varázsa hagyományos, magyaros, de persze egy kicsit újragondolt ételekre és helyi alapanyagok beszerzésére sarkallta őket. Elmondta azt is, hogy egyelőre főként ismerős arcok járnak ide, kevés a külső vendég.
Hatalmasak és elegáns, kastélyétteremhez méltó tányérokból kóstoltuk végig a kétfogásos napi menüt (lapockából készült sertésraguleves és túrós-szilvalekváros kelt kifli) 1050 Ft-ért. Erre főleg a kastély dolgozói neveznek be mindennap, de a kedvező árért teljesen jó minőséget kaptunk. Az olíva- és mentaolajjal meglocsolt zöldborsókrémleves (800 Ft), a vajpuha, dödöllével, narancsos-mazsolás hagymalekvárral és balzsamecetes-olívaolajos rukolasalátával tálalt kacsakonfit (2800 Ft) és a házi ibolyaszörppel megbolondított tiramisu (800 Ft) volt az aznapi táblás szóbeli ajánlatuk, mi mindhárom ételt, fogást rátennénk egy valódi étlapra is.
Mivel a pince nemcsak étterem, hanem borház is, nem mehetünk el szó nélkül az itteni kínálat mellett. A borrajongók üljenek le egy pillanatra vagy kapaszkodjanak meg: több mint 300-féle bor lakik a boltívek alatt hazánk minden tájáról, de persze a középpontban a balatoni tételek állnak. Miután elfogyasztottuk az ételeket, felfedtük kilétünket, és beszélgettünk kicsit a pince sommelier-jével arról, hogy pontosan miket találunk náluk a boltívek és a designlámpák alatt.
Zömbik László szerint nemcsak a hatalmas kínálat miatt érdemes idejönni, hanem azért is, mert 250 éves falak között kortyolhatunk, ami tényleg olyan érzés, mintha egy XXI. századi francia gróf kimeríthetetlen borospincéjét fedeznénk fel.
A pincében külön emlékszobával tisztelegnek a 2010-ben elhunyt dr. Bakonyi Károlynak, a cserszegi fűszeres atyjának. A szőlőnemesítő 1960-ban alkotta meg ezt a fajtát Cserszegtomajon az Irsai Olivér és a piros tramini keresztesével. A Balaton-felvidéki fajta Európában is komoly hírnevet szerzett magának: a Hilltop cserszegijét 1997-ben Nagy-Britanniában az év fehérborának választották. Mivel nem tudták kiejteni a nevét, Woodcutter’s, azaz a Favágók bora néven került piacra, de akadt olyan forgalmazó, aki ezt egyszerűbben megoldotta, és „Kimondhatatlan szőlő” névvel hozta forgalomba.
A pinceétterem vendégfogadása egyelőre a kastély nyitvatartásához igazodik, de ha előre egyeztetünk, esetleg itt ünnepelnénk egy társasággal, tovább is nyitva tartanak a kedvünkért. Katalin azt mondja, a legszebb bók számára, hogy a törzsvendégeket sosem azt érdekli, hogy mi lesz a menü, nekik elég az a tény, hogy ő áll a fazekak meg a sütő mellett.
A cikk megjelenésével egy időben várhatóan a fix étlapjuk is megjelenik körülbelül tíz a la carte étellel, de a kínálatuk még biztosan változni fog, mert az első évet csak próbaévnek tekintik.
Télikert
Egészen más világ a keszthelyi Fő tér és a kastély között található, (nemcsak) fiatalok körében közkedvelt Télikert. Egy igazi urbánus közösségi tér, ahol mindig történik valami. Bezerics Dánielt, a tulajdonost már több helyről ismerhetjük. Ő álmodta meg a balatonboglári Paletta Bistrobar és Vinotékát, Laposáékkal viszi a Kishableányt Badacsonyban, a Télikert pedig a hideg időszakban a kikötőben található nyitott teraszos keszthelyi Palettát (amelyet a múlt héten megjelent Gault&Millau is ajánlott) váltja. Régi borász-vendéglátós családról lévén szó, kínálatukban számos saját bor szerepel a Bezerics Borházból, persze a régió legjobb tételeivel karöltve.
A design részben maradt a tavalyi, részben megújult, Juditu, azaz Varga Judit, villamosmérnök-bankinformatikusból lett lakberendező és DIY-blogger keze munkája és fantáziája által. A színek világosabbak, óriásdemizsonokból árad a fény, mindenfelé falfestményeket és feliratokat találunk, a pultnál például rögtön a lehető legőszintébb "Mit iszol?" felirat fogad. A plafonról lógó szőlőtőkéket és a Balatont formázó ürespalack-együttest megőrizték tavalyról, továbbra is vannak fotóik, az egyik falon például hatalmas méretben a keszthelyi ipartestület dalárdája látható az 1930-as évekből. Számos vendég találta már meg rajta a nagyapját vagy a dédapját.
Az étlap egy része kísértetiesen hasonlít a Palettáéhoz: menüt náluk is találunk mindennap 1350 Ft-ért, de régi ismerősként ott van a Bazalt2 burger balatonfenyvesi angus marhából (3300 Ft), vagy a hely saját rántott sajtja nemesbüki Korosajtból (1750 Ft) is. Mivel ezekkel nyáron már összebarátkoztunk, ezúttal inkább a külön a Télikertbe szánt téli fogásokból kóstoltunk.
Ezek között van Istvándy Gergőék mangalicájából készült neológ cigánypecsenye (3750 Ft) is, ami pont olyan jól sikerült, mint a kilátás, amivel Istvándyék káptalantóti birtokán találkozunk. Az újhullámos vonalon maradva azonban ázsiai ízeket is hozott Bezerics: kóstoltunk nála thai marhahúslevest (1500 Ft), amelynek a fő alkotóeleme egy 12 órán át füstölt marhaszegy volt, és az állandó étlapon szerepel két különleges ázsiai szendvics is, a báhn mi (1450 Ft) és a gua bao (1850 Ft), amelyeknek az alkotóelemeit mind felsorolni külön bekezdésbe kerülne.
És hogy honnan az ázsiai orientáció? Bezerics Dániel szívéhez most éppen ez áll a legközelebb. Az ételeket egy kínai utazás ihlette, a következő délkelet-ázsiai utazására pedig idő hiányában egyelőre várni kell, ezért csak a Télikert tányérjain tudja megélni ezt a vágyát. Ezt mi cseppet sem bánjuk, és kíváncsian várjuk, melyik földrész lesz a következő kedvence.
Közben persze a Télikertről is mesél, amely nyár elején ugyanúgy bezár majd, mint tavaly, hogy átadja a helyét a kikötős Palettának. Még az ázsiai csavarral együtt is a helyi alapanyagokból indulnak ki, és nem akarnak "csak" étterem lenni, péntekenként például élő koncertekkel dobják majd fel az őszi-téli ködös keszthelyi éjszakákat. Erre rímel a jelmondatuk is, miszerint: "Ha a fine dining a gasztronómia operája, akkor mi vagyunk az AC/DC!”
