Dörgicsén a Csörgőfa utcába kanyarodva hamar egyértelművé válik a hatalmas Kaáli felirat miatt, hogy jó helyen járunk. Bár régóta várjuk már ezt a napot, egy kicsit meg is vagyunk illetődve, hiszen nem mindennapos az, hogy valakit a világszerte elismert professzor, Kaáli Nagy Géza vezet körbe személyesen.
Egy olyan napon érkezünk, amikor nincs látogatás, így üres telekre gurulunk be, és már ez a látvány is lenyűgöző: élénkzöld, rendezett kert és még egy kis balatoni panoráma is fogad minket. A professzor a kert másik végéből siet felénk – stílusosan egy golfkocsival, amire azonnal fel is szállunk. Nem kertel, már újságolja is, hogy az egész birtokot ő álmodta meg ilyenre, és a jelenlegi épületek mellé most még kettőt épít. „Annyi autóm van, hogy már nem férnek el” – teszi hozzá, és mintha ezen ő is kicsit meglepődne. Egy olyan napon, amikor a múzeum nyitva van, 3-4 alkalommal indulnak 50 fős csoportok, és szinte mindig telt ház van.
A Kaáli Intézetekből egy autós csodaországba
Prof. Dr. Kaáli Nagy Géza a 60-as években költözött Amerikába, ahol szülész-nőgyógyászként tanult, majd dolgozott. 1992-ben alapította meg az ún. asszisztált reprodukcióval foglalkozó Kaáli Intézetet, harminc év alatt 30 ezer gyermek született meg a lombikmódszerrel. 2019 végén derült ki, hogy több meddőségi klinikát, többek között az akkorra már hét helyszínnel működő Kaáli Intézeteket is államosítják. „Nagyon furcsán közölték ezt velem... Ott maradtam tele energiával, pénzzel. Úgy döntöttem, nem megyek vissza Amerikába, hanem itthon múzeummá teszem a kezdeti gyűjteményemet. Akkor még a nyaralóm alatt volt egy tízkocsis garázs, abból lett ez, amit most Ön itt lát.”
Tematikus kiállítóterek
Az első állomásnál ki is szállunk a golfkocsiból, és már nyílnak is az ajtók előttünk, nekünk pedig eláll a szavunk mindattól, amit megpillantunk. A szocialista Magyarország egykori, átlagosnak vagy éppen menőnek számító kocsijainak összképe olyan hatást kelt, mintha egy időutazáson vennénk részt: találunk itt Trabantot, Fiatot, Ladát, Volgát. „Ez egy kis hangulatkeltő terem, itt minden van, ami a szocializmusban volt” – mutat arra az egy-két kiegészítőre, amik a kocsik mellett kaptak helyet.
Innen jutunk át az Amerikai Emlékházba, amely lakásmúzeumként üzemel, és azok a bútorok és dekortárgyak kaptak helyet benne, melyeket a professzor és családja használt. Feltűnik három mellszobor is. „Ez apám mellszobra, ez anyámé. Na és ez?” – néz ránk válaszra várva. Egyértelműen a professzoré, még a szemüveg is stimmel rajta, amiről megtudjuk, hogy ha éppen elveszíti azt, amit használ, csak
eljön ide, és leveszi a saját mellszobrán pihenő, dioptriás szemüveget!
A professzornak bőven akadnak olyan mondatai, amik viccként hatnak, így ezt muszáj személyesen is ellenőriznünk: levesszük a szemüveget a szoborról, és látjuk, hogy ez nem egy poén volt.
Olyan természetességgel beszél velünk, látogatókkal az életéről és a körülöttünk lévő tárgyakról, mint amikor egy rég nem látott baráttal találkozunk, a kicsattanó energiájáról nem is beszélve. Az egész birtok rendkívüli, ilyen autókat és különböző alkatrészeket nem mindenhol talál az ember, és bár Kaáli Nagy Géza évek óta ezekkel van körülvéve, lelkesedése egy kicsit sem hagyott alább. Minden különleges darabról izgatottan mesél, kívülről fújja a különböző típusokat, évjáratokat, és úgy érezzük, velünk együtt csodálkozik rá egy-egy nagy becsben tartott autó részleteire, legyen szó a fényezésről, a belső kialakításról, az eredeti műszerfalról vagy azokról a régi fotókról, amik több esetben is szó szerint ugyanazt a motort vagy autót ábrázolják, ami közvetlenül előttük ki van állítva.
Eddig is leesett párszor már az állunk, pedig még csak ezt követően lépünk be abba a terembe, amely az autók és a motorok „evolúciójáról” szól. „Ez itt az én szentélyem. Itt minden egyes darab rendkívül egyedi. Itt van az első hathengeres autó, itt pedig az első, amely valaha elkészült. Itt több darab is 100 év feletti. Az autók összértékét már nem is pénzben mérem, hiszen az napról napra magasabb, sokkal inkább az eszmei értékük kiemelkedő.”
Hogyan kerülnek ide az autók?
A professzor azt is elárulja, hogy hogyan megy végbe egy-egy autó, motor vagy kiegészítő beszerzése.
„Szinte mindennaposak a megkeresések, de nem veszünk át bármit. Előfordul, hogy szükséges egy motorcsere, de igyekszünk csak szép állapotú darabokat átvenni, és a felajánlások mellett van, hogy én is találok valamit.”
A terem hátsó részében a Pannonia motorok teljes palettája látható, de van itt régi angol, német, japán és osztrák motor is.
Egyedülálló járgányok sorakoznak az épület alsó szintjén is, és még egy amerikai dinerbe is belebotlunk, ahol egy igazi, működő zenegép szolgáltatja a dallamokat, eredeti lemezekkel. A versenyautók között Shelby Cobra, Bugatti, Audi is sorakozik, nem beszélve az élénknarancs, 70-es gyártású McLarenről, amely egykor öt versenyt nyert egymás után. Ahogy eddig az összes helyszínen, itt is minden csillog-villog.
Bepillantást nyerünk a műhelybe is, ahol a restaurátorok és a szerelők éppen az egyik újonnan megszerzett, sárga sportkocsin, a De Tomaso Mangustán dolgoznak. Az egykori és a mai autók közötti ellentétről is kifejtik a véleményüket, ami egészen elgondolkodtató:
„Ellentmondásos az, hogy ma arra törekednek, hogy ne vonja el a figyelmet semmi, és minél inkább a vezetésre tudjunk fókuszálni, miközben egy klíma bekapcsolásához is perceken keresztül kell a képernyőt nézni. Közben a telefonodra még mindig nem nézhetsz rá az autóban. Az analóg műszerfalnál egykor tudtuk, mi hol van, oda sem kellett nézni ahhoz, hogy bekapcsoljunk vagy leállítsunk valamit.”
„Hú, ez nagy találmány lesz!” – A világhírnév
Ahogy áthaladunk egy két termet összekötő folyosón, a falak mentén a professzor szakmai élete elevenedik meg számtalan kitüntetés, elismerés, újságcikk és régi fotó formájában. A nevéhez fűződik az optikális trokár feltalálása is, amelyet például laparoszkópos műtéteknél alkalmaznak: „Képzelje el, hogy ezt a műtétek során úgy vezették be régen, hogy egy hüvelybe beleraktak egy szöget, és csak vakon bedöfték. Amit én kitaláltam, hogy egyrészt kell rá egy fogó, másrészt legyen kifúrva a cső, és a hegye legyen átlátszó. Ebbe tudom behelyezni a trokáromat. Először egy narancson próbáltam ki, és láttam a magokat! Hú, mondom, ez nagy találmány lesz” – és igaza lett, annyira, hogy végül a Johnson & Johnson vásárolta meg a szabadalmat.
Látogatásunk nagyon tömény, de örökre szóló élmény volt. Nem is árulunk el minden részletet, hogy maradjon meglepetés is – és az bizony bőven marad! A gyűjtemény folyamatosan gyarapodik, így az is találhat újdonságot, aki az elmúlt pár évben nem járt itt, és garantált, hogy az is beleszeret egy-két tökéletesen helyreállított csodába, akit annyira hidegen hagynak az autók, hogy még a nevüket sem tudja. Az élményt tovább fokozza, ha a professzorral is sikerül találkozni, ez pedig – bár nem 100 százalék – nagy eséllyel összejön annak, aki célba veszi a múzeumot.
És vajon melyik autó Kaáli Nagy Géza kedvence? Kettő is van!
A fekete Vauxhall Velox, amely édesapjáé volt a háború után, majd az a fehér Opel Rekord, amelyet már ő is vezetett.
A Kaáli Autó-Motor Múzeum meglátogatásához szükséges előre bejelentkezni, a szabad időpontok a weboldalon érhetők el.
Elérhetőség
Kaáli Autó-Motor Múzeum
(Borítókép: Kőrösi Tamás – We Love Balaton)
