Bár elsőre nem is olyan könnyű, elnézve a Káli-medence méreteit, alternatív, egy napos, reggel nekivágós-este lepihenős túrát ajánlunk az őszi napokra. Ami szükséges: hátizsák, gumicsizma vagy tornacipő és egy kevés magyar dollár. Élményalap szerint összegyűjtve, irány a Balaton északi partja és a magyar mediterráneum! A jó levegő garantált. Káli-medence gyorstalpaló reggel nyolctól éjfélig.
Előkészületek
Az egy napos túrához a lehető legokosabb minél hamarabb felébredni, mint ahogy szüret előtt szokás: éjfél magasságában elkerül a vörösbor az asztalról, a házigazda pedig rögtön ágyba is parancsol, hogy másnap sikeresen induljon az akció, hatékony legyen a munka, és körülbelül délre már mindenki szórakozottan ittas legyen. (Ha nem is teljesen ugyanezt, de valami hasonlót ajánlunk ezúttal is.)
Ébredés & reggel
Érdemes tehát egy nappal korábban érkezni, vagy egy hajnali járatot elcsípni és reggel nyolc-kilenc körül a révfülöpi vasútállomásra ébredni. Amennyiben vasárnap indulnánk útnak, a legjobb reggeliző hely a káptalantóti faluszélen található Liliomkert piac, ahol friss kecskesajtoktól a gőzölgő kolbászokig széles a kínálat. Legjobb helyben fogyasztani, azaz leülni egy padra a szomszédos kertészet közelében és táboros hangulatban megreggelizni. Itt külön plusz, hogy a hely nagyon magas szociális életnek örvend, így szinte lehetetlen teljesen ismeretlen arcokba botlani. Hétköznap egy szimpatikus ABC-t javasolunk, vagy a tapolcai piacon áruló híres nénit, a régió legjobb sült kolbászát ott lehet kapni.
Tízórai
Ha a tépett, friss kenyéren és a házi kakaón túl vagyunk, érdemes útra kelni. Káptalantótitól a legjobb kerékpárral tovább indulni: a salföldi elágazónál jobbra térni, megnézni a védett salföldi majort és a vele szemben lévő egyre inkább apadó bányatavat. Egyenesen továbbhaladva az úton enni egy lángost (vagy kacsázni a Balaton partján) Ábrahámhegyen, majd visszafordulva, Kékkút szép épületeit megvizsgálva és a falu túlsó határába érve, megállni a forrásvíznél. A Theodora bizánci császárnő kedvenc italaként emlegetett kékkúti forrásvíz az egyik legjobb dolog, amit a Káli-medencében kapni lehet, így nem árt üres palackokkal felfegyverkezve érkezni.
A kellemesen vasas víz és az elcsomagolt szendvics elfogyasztása után a Rózskúti dűlőúton átvágva érdemes Mindszentkálla felé venni az irányt. Az út körülbelül negyed óra-húsz perc, szép és vadregényes, és pár kilométert lehet vele spórolni az autóúttal szemben. A soron következő falut könnyű megismerni, itt található ugyanis az ország egyik legfurcsább meredek kanyarja. A határban található „fehér kereszt” jelzi, hogy jó helyen vagyunk. A kicsit több mint háromszáz fős faluban a helyi szövetkezeti italbolt mellett elhaladva vegyük a Kopasz-hegy (valójában egy jó nagyra nőtt domb, ahonnan belátni az egész régiót) felé az utat. Mielőtt felérnénk, meg lehet állni hintázni a játszótéren, a Kopasz-hegyre vezető (alternatív) kikövezett, lépcsős út előtt pedig a törökök által felperzselt Kisfalud templom romjait lehet látni.
A Kopasz-hegyre felérve célszerű a megérkezésünket ünneplő zászló mellé leheveredni, innen ugyanis szinte belátni az egész Káli-medencét. A hegyről visszafordulva a lépcső helyett ajánljuk a klasszikus ösvényt: amellett, hogy lehet csipkebogyót szedni otthonra, majd kiszárítani teához télre, az út tele van bazalttufával.
Ebéd
A falut elhagyva körülbelül háromszáz méter után tanácsos balra fordulni, és megebédelni a Tusculanumban, ami egyben egy meghitt lovaspanzió is, így ebéd után lehet lovakat simogatni a Kőtenger közvetlen lábánál. Annak, aki még kirándulna kicsit ebéd előtt, javasoljuk, Szentbékállára mindenképpen a Kőtengeren keresztül (a lovaspóló pálya mellett) érkezzen. Útközben lehet lájkmágnes fotókat készíteni a legszimpatikusabb közösségi csatornákra, a kövekre fel-lemászás pedig simán a Balaton TRX-e. A Kőtenger után érdemes egy falut ugrani, és aki még nem tette volna meg, megebédelni Köveskálon a Kővirág étteremben.
Felfedezőknek ajánljuk a Köveskálon csak „Szódás Máli (Mári)“ néven emlegetett fogadót, a pontos koordinátákat kérdezzük meg egy helyi lakostól. Köveskálról rögtön két lehetőség is adott a továbbkanyarodásra: (eddigi) menetirányban egyenesen Zánka, vagy egy határozott jobbos után Kővágóörs felé venni az utat. Ha kellően kimerítő volt az egész napos túra, a Balaton partjainál le lehet heveredni a fűbe, aki viszont még lazán bírja, forduljon Kővágőörs felé. Mivel az évszak a lehető legkiválóbb a gombászáshoz, annak, aki elég jó gombapörköltet szeretne készíteni otthon, a Kővágóörs előtti kis erdő elsőszámú lelőhely. Vigyázzunk, ne lépjünk egy kis állat farkára.
Uzsonna
A gombákat ne vigyük haza egyenesen, bárhol is legyen az, fokozottan ajánlott elbiciklizni a gyűjtéssel Zánkára Takács Feri bácsihoz, ismert gyógynövényszakértőhöz, köznyelven a „zánkai füvesemberhez“, aki segít majd a biztonságos szelektálásban. Kövágóőrsön még a fakultatív gombászás előtt álljunk meg Jancsó kedvenc forgatási helyszínénél, a Kornyi-tónál, amely amellett, hogy a Káli-medence legnagyobb tava, gyakorlatilag a vízimadarak „paradicsoma”.A faluba megérkezve lehetőség szerint vegyünk magunkhoz valamilyen élelmet, példának okán a klasszikus vágású Káli vendéglőben.
