Egy pegazus hányattatásai
Szentbékkállán máris sok helybeli kukucskál be a kapun. Kiderült, hogy itt szinte mindenkinek van valamilyen személyes élménye a kétszáz éves, eredetileg az Esterházy-család tulajdonában lévő kúriával kapcsolatban.
A 80-as években a Pegazus még modern fogadónak számított, ahová busszal hozták a német turistákat, ehhez képest húsz évvel ezelőtt már csak törmelékek álltak a hatalmas lakatlan épület udvarán. Etették, itatták, élő cigányzenével és hagyományőrző előadásokkal szórakoztatták őket. Ilyenformán a Pegazus szinte mindenkinek adott munkát a faluban. Volt aki gyakornok, más pincér vagy zenész volt itt. A hely akkoriban a Pegazus Tours üzemeltetésében működött, így ragadt rajta a név. A privatizáció után aztán kevésbé fényes évek következtek. A medencét és a teniszpályát gaz nőtte be, a lakatlan épület állapota pedig évről évre romlott.
Közel húsz éve tehát az egykor szebb napokat látott Pegazus csak egy romos, lakatlan kísértetházként funkcionált a falubeliek mindennapjaiban, amelybe ha máskor nem is, templomba menet mindig belebotlottak. Tavasszal viszont hirtelen elkezdett szépülni. Nem csoda hát, hogy az emberek minduntalan megállnak és rácsodálkoznak a változásra. A két fiatal üzemeltető, Fegyverneky Sára és Auguszt Olivér pedig nem sajnálják az időt, mindenkit behívnak egy italra, és elmondják, mi készül itt.
Hagyományőrző táborok helyett
A két fiatal nem szívesen használja romkocsma jelzőt, noha kevés ennél autentikusabb romot láttunk a közelmúltban. Inkább valamiféle közösségi térként neveznék meg kezdeményezésüket, ha már mindenképpen definiálni kellene. Mert ez még valóban próbaüzem. A fővárosi építészlány, Sára és a híres cukrász családból származó, egyébként Londonban filmes utómunkálatokkal foglalkozó Olivér csak azt tudták biztosan amikor belevágtak, hogy imádják Szentbékkállát és szeretnének egy igényes helyet csinálni a Balaton közelében.
Az épület adott volt, de jelentős tőke hiányában csak apró lépésekben haladhatnak. Most a földszint egy részét pofozták ki, éppen csak annyira, hogy egy villámzápor elől be lehessen húzódni a belső térbe.
A kert rendezettségét mi is csak az előtte-utána képek megnézegetését követően tudtuk igazán értékelni, főleg, amikor kiderült, hogy a ház körül túlzás nélkül mindent Sára és Olivér csinált.
Egy színes pult, néhány asztal, szék és árnyékoló. Csupán ennyi kell ahhoz, hogy az évtizedekig néma kert újra zenétől és éjszakai beszélgetésektől legyen hangos. Az elmúlt hetekben két nyitóbulit is tartottak, az elsőt kísérletképpen szinte csak barátoknak és ismerősöknek, de ahogy terjed a hely híre, múlt pénteken már szép számmal akadtak ismeretlen arcok is.
Az italválasztékkal van a legkevesebb baj, ráadásul a helyzet egyre csak jobb lesz, mert folyamatosan bővül környékbeli borászok boraival. Mi Trombitás-borok mellett beszélgettünk. Ételből egyelőre naponta egyféle van, amit szintén Olivér és Sára főz reggelente. Volt már ízletes chili, quesadilla, újabban pedig indiai ételekkel kísérleteznek.
Olivér azt mondja, hogy sok mindent tanultak már, de még nagyon sok mindenbe bele kell jönniük az üzemeltetéssel kapcsolatban. Inkább kísérleteznek, mint sem hogy eladósodjanak vagy nagyot bukjanak egy hatalmas beruházással. Szépen lassan szeretnék felfejleszteni a Pegazust.
Az idei nyár valószínűleg végig próba üzemmódban fog zajlani, de jövő szezonban már helyszínt szeretnének biztosítani tematikus mini fesztiváloknak is, például filmes, zenés és jóga kurzusoknak. Álmaikban egy hostelként szerepel a hely, ehhez azonban teljesen fel kéne újítani a felső szintet, amire állami támogatás híján nincs sok esélyük. Így egyelőre csak a bérsátrakkal felszerelt kemping ötletét fontolgatják, no meg szeretnék felújítani a medencét, amelynek a közepén egyelőre egy facsemete ágaskodik.
