A Kálibuliban az a jó, hogy ránézésre semmilyen felfordulással nem jár. Kicsit több az autó Köveskálon, kicsivel több ember fér el a Káli-kapocsban, és kicsivel több olyan ember tűnik fel az utcákon, aki előző este még interjút adott, vagy készített a tévében. Végigjártuk a stációkat, hogy mindennek a végén egy Budapest Bár koncerten találjuk magunkat.
Végigmész Köveskálon, a Balaton Kazinczy utcáján, és a végére már nem tudod, hogy a Szent Donát Birtok valamelyik dűlőválogatása, vagy a rozé kacsa csúszott le utoljára. Nem rossz állapot, és a tavaly elindított Kálibuli erről is szól: nap közben a három top köveskáli étterem (Káli Art Inn, Kővirág, Miakő) gourmet menüjét kóstolhatod végig, miközben a környék (Káli Kövek, Pálffy Pince) és a Balaton-felvidék legjobb pincészetei hozzák el boraikat. Mert ha minden nap azt kellene eldönteni, hogy a fűszerkrémlevest együk kecskesajttal, vagy a csokihoz mennyire passzol a levendula fagyi, akkor az egész világon kevesebb háború törne ki.
Köveskál ennyire békés hely: vita helyett beszélgetés van mindenről, ami mostanában történik a világban. Baló György diskurál Szelényi Ivánnal az értelmiségről, fiatal balatoni borászok mesélnek magukról (Kovács Tamás, Laposa Bence, Istvándy Gergő), Simó György pedig a 3D-nyomtatásról. Aki kóstolójegyet váltott, már az ízekkel jóllakik, miközben azon gondolkodik, ha magyar ember ennyire tud főzni, akkor a középiskolai menzán miért kellett rágós rántott húst enni évekig? Mindenre nem kell magyarázatot találni, így arra sem, este hogy férnek be a nézők a Káli-Kapocs kertjébe, ha már eleve ott egy színpad a teljes Budapest Bárral.
