Sokak számára csak álom, amit Molnár ‘Papa’ Áron boldogan maga mögött hagyott a Balatonért cserébe: London és Koppenhága, lemezboltos munka, esténként pedig dj-ként állt a pult mögé a lemezeivel. Öt évvel ezelőtt beleunt az állandó pörgésbe és a Balaton északi partján telepedett le, a bakelitek mellett pedig metszőollót és horgászbotot forgat a kezében. Áronnal azért beszélgettünk, mert az Északipart Magazinba írtunk cikket a Balatonnál élő érdekes külföldi arcokról.

WLB: Honnan érkeztél a Balatonhoz és mikor?

Molnár ‘Papa’ Áron: Londoni vagyok eredetileg, öt évvel ezelőtt költöztem Magyarországra, Dánián át.

WLB: Tehát éltél már máshol is külföldön, mielőtt itt telepedtél le?

MÁ: Igen, húsz évet Koppenhágában.

WLB: Mikor jártál először a Balatonnál? Volt-e bármilyen előzetes elképzelésed a tóról és a körülötte élőkről?

MÁ: Körülbelül két éves lehettem, amikor először voltam itt, ugyanis apukám magyar. Úgy is mondhatnám, hogy szinte itt nőttem fel. A nyári vakációkat itt töltöttem, ezért semmiféle előítélettel nem rendelkeztem, sőt: minden “normálisnak” tűnt nekem.

WLB: Mi az ami megfogott a Balatonban, ami miatt ideköltöztél és egy teljesen új fajta életbe vágtál bele?

MÁ: A csodálatos környezet, a jó levegő és a természetközeli életforma az, ami vonzott.

WLB: Milyen külföldiként itt letelepedni és saját vállakozásba kezdeni?

MÁ: Igazából olyan, mint bárhol máshol: az emberek ide-oda költöznek, jönnek-mennek, a külföldiek ugyanúgy, mint a magyarok – és ez jól is van így. Persze, az egész még klasszabb élmény, ha a nyelvet is megtanulod.

WLB: Mivel foglalkozol most?

MÁ: Körülbelül 6 km-re lakom a tótól, Hegymagason. Szőlőt és gyümölcsöket termesztek, meg mandulát és különféle zöldségeket, bort készítek és ezeket a környékbeli piacokon értékesítem – mindig is vágytam rá, hogy ezt csinálhassam. Ezen kívűl elég sokat horgászom és amikor lehetőségem adódik rá, továbbra is dj-zem.

WLB: Elég jól beszélsz magyarul, előfordult-e már mégis, hogy furcsa szituációba keveredtél a nyelvi nehézségek miatt?

MÁ: Középszerű magyart beszélek, időről-időre előfordul, hogy vicces helyzetekbe keveredem a magyar nyelv kapcsán. Előfordul, hogy rosszul ejtek ki egy-egy szót, és máris teljesen félreértenek, de ezeken lehet a legjobbakat nevetni.

WLB: Van most egy szűk fiatal réteg itthon, amelyik vonzódik a természethez, szeretné maga mögött hagyni a nagyvárost, és valahol vidéken, akár a Balatonnál fogna saját vállalkozásba, és egyben itt is telepedne le. Szerinted miért van az, hogy sokan mégsem merik ezt megtenni?

MÁ: Elég sok magyarról tudok, akik meglépték ezt, és most minden tekintetben jó életet élnek itt, szóval nem tudom… Talán amiatt, hogy a régióban nem stabilak a megélhetési lehetőségek. Nálam ez egyszerűen úgy zajlott, hogy a magam ura akartam lenni, hogy azt csinálni, amit szeretek. Ahhoz, hogy bármi is megvalósulhasson, első lépésként bele kell vágni!

WLB: Milyen fejlődést tapasztalsz a Balaton környékén, mióta itt élsz? Változtak‐e valamilyen irányban a megélhetési lehetőségek, az infrastruktúra vagy a tóról kialakított kép?

MÁ: Nem különösebben, habár úgy veszem észre, hogy egyre több és több magyar költözött erre a környékre az elmúlt pár évben. Azelőtt kívülállónak tekintették volna őket, most viszont nagyon jól érzik itt magukat.

WLB: Melyik a kedvenc helyed a Balatonnál?

MÁ: Nem is tudom. Talán a tó közepén, pecabottal a kezemben. Onnan igazán nagyszerű a kilátás!