Percek óta zötyögtünk Herbie-vel úttalan földutakon, néha-néha felsejlett a közeli kerékpárút aszfaltcsíkja. A távolban barátinak nem nevezhető, sötét esőfellegek kunkorodtak az égig, a völgy pedig néma volt, sehol egy teremtett lélek. Kicsit hunyorítva azt hihette az ember, valahol Szibéria déli részén, egy elhagyatott vidéken jár, ahol bármikor kisasszézik a bozótosból egy medve vagy egy random orosz remete. Még pár perc autózás után azonban a magyar zászló trikolórja tűnt fel, amitől fellélegeztünk: még mindig Szentkirályszabadja és Balatonalmádi között vagyunk valahol.
A Balaton környékének egyik igazán különleges helye A Zöld, pláne ha az eldugottság/meghittség arányában nézzük. Mint fentebb leírtuk, a helyszínen ugyan Herbie-vel jártunk, de az egész hely sokkal inkább épít a bringásokra, ezt már a megközelítés is adja. Rásky Gábornak és családjának először maga a völgyben fekvő szép telek tetszett meg. Amikor már egy éve az övé volt, akkor pattant ki a fejéből a szikra: bringás pihenőt kell csinálni. Ugyanis van egy nagyon szép, bár meglepően kevesek által ismert kerékpárút Veszprém és Almádi között, amit nem a főút mentén építettek ki, hanem abszolút önálló útvonalon kanyarog a dűlőkön.
Ráskynak tehát e bicikliút mentén van és volt egy telke, és egy év után észrevett valamit: az úton a kaptató pont a völgyben ér véget, aki Almádi felől felteker, gyakran itt tart pihenőt. Adott volt, hogy ezt ki lehetne használni, egy jó kis menedéket lehetne építeni. Neki is vágtak a kialakításnak, felhúztak egy kis büféépületet, szaletlit, szereztek kinti fa bútorokat (de az egyszerű, párnával letakart farönk és a hordó mint asztal is működnek), sőt felépítettek a meredek szalagtelek tetején egy downhill-pályát bicikliseknek. E fölött is van ám látnivaló, egy kapun ki lehet menni az erdőbe, ahol két fa összenőtt, ez lett a szerelemfa, a hely egyik látnivalója (ld. az első fotót).
"A nyugalom szigetének hívják a helyet" - mondta büszkén Rásky, miközben andalító indiai zene szólt a hangszórókból. Amúgy a retró melódiákat se vetik meg, és külön kiemelendő ötletesség, hogy egy ócska régi rádióba tették bele az egyik hangszórót. A tulajdonos nem hirdeti sehol A Zöldet, mivel egyedül áll a pult mögött, nem is tudna több vendéget ellátni. Hétvégén így is simán esélyes a teltház, ami már 50 főnél adott.
Mindenképp nézzünk alaposan körül, mert itt mindennek története van. Egy kőhalomról csak a tulaj segítségével derítettük ki, hogy az voltaképp egy Mária-oltár. Rásky pár éve zarándokúton járt a boszniai Medjugorjében, ahonnan egy Mária-szobrot hozott magával. Onnan van az a hatalmas és régi pénztárgép is, amit egy tuskóra tett és teleültette a kasszáját virágokkal. A telek előtti réten nagy szalmabálákból van kirakva A Zöld neve, illetve ott áll egy bicikli is, amit egyik reggel, nyitás előtt találtak a bejáratnál. A jó állapotú, bár fék nélküli, így nehezen használható gépet valaki névtelenül otthagyta nekik, azóta a hely egyik szimbóluma, vendégcsalogatója.
A Zöldtől kár lenne csúcsgasztronómiát várni: azt kínálják, amire egy biciklizéstől kitikkadt, átlagos pénztárcájú átutazónak szüksége lehet. Kemencében sült langalló, lepény és "kemencés pista", azaz magyaros pizza is kapható egy ezres körüli árakon, de egy zöldségekkel megtuningolt libazsíros deszkát is ehetünk 390-ért. Ehhez jönnek a szörpök, amit egy szentkirályszabadjai termelő készít, na meg a Söptei-féle borok, illetve a nagyüzemi sörök. Saját fűszerkertjük is van, ahol a rozmaring, menta, citromfű és metélőhagyma mellett zöldségeket, paradicsomot, paprikát, cukkinit és padlizsánt is termesztenek.
Azon már meg se lepődtünk, hogy mennyire gyerekbarát a hely, van játszósarok, kis csocsó a jövő Kleinheislereinek, de az egész placc szaladgálásra van kitalálva. Mivel a DH-pályákat alig használják, a haladó szakasz végére építettek egy teraszt zero gravity függőszékekkel. Szeptemberig hétköznaponként 15-20, hétvégente 10-21 óra között vannak nyitva.
