Adott egy elhanyagolt, de érdekes építészeti részleteket tartalmazó egykori hangárépület, és adott jó néhány II. világháborús, Balatonban talált repülő: Uzonyi Bence építész diplomamunkájában ezeknek a relikviának is beillő gépeknek a méltó elhelyezésére talált megfelelő helyszínt. A néhány évvel ezelőtt készült, de ma is aktuális terv alapján megmenekülhetne egy elhanyagolt, de érdekes építészeti részleteket felvonultató épület, nem mellékesen pedig egy új turisztikai célpont jöhetne létre Siófok mellett.
Tipikus kép: az udvaron gaz, a tetőn hullámpala, a téglafalakon itt-ott átépítések nyomai. A terület maga egykor vadkacsázó volt, majd a szabályozott, sík területen a Magyar Atlétikai Club létesített repteret az 1930-as években. Az út mellett mára elhanyagoltan álló, első ránézésre nem különösebben érdekes épület ehhez a reptérhez tartozott. Az elmúlt évtizedekben működött marhaistállóként és zöldségnagykerként is, pedig a téglából épült hangár sok érdekes építészeti elemet tartalmaz.
Uzonyi Bence építész ebbe a gyakorlatilag használaton kívüli, félreeső épületbe álmodott új funkciót. A Balaton környéke a II. világháború alatt heves légi csaták helyszíne volt, melyek során több tucat, különböző felségjel alatti gép került hullámsírba - évtizedekre, erről bővebben itt írtunk.
Mára a roncskutatók számos gépet kiemeltek és restauráltak, ezek között volt Messerschmitt 109, Junker JU 88-G1, B-24 Liberator, Iljusin Il-2 Sturmovik, Heinkel, Héja. Több gép technikatörténeti szempontból is kuriózumnak számít, mert például az utolsó fennmaradt példányok egyike az egész világon.
Méltó bemutatásukra azonban eddig mégsem nyílt mód. Kézenfekvő lenne, hogy valahol a tóparton hozzanak létre számukra bemutatóhelyet, hiszen egy állandó kiállítás bizonyára sok hazai és külföldi látogatót vonzana.
Az egykori hangár a Kilitibe vezető útnál valamivel lejjebb fekszik, de ez csak erősíti a tervet. „Az épület kicsit olyan, mintha kibányászták volna, mint valami talált tárgyat. Ez egy szép metafora lenne a repülőkre, hiszen az ő történetük hasonló, őket is a víz alól bányászták ki” – mondja az építész.
A koncepció szerint az épületet minden később beépült elemétől megszabadítva, eredeti állapotában hasznosítanák. A legérdekesebb építészeti részletek a 20 méteres távot áthidaló korabeli fa rácsostartó tetőszerkezet, a félköríves ablakok, a nyerstégla falazat és a vulkanikus balatoni vörös kővel burkolt, hangsúlyos pillérek, így ezeket feltétlenül megőriznék.
A belső térnek újra meghatározó eleme lehetne az említett fa tetőszerkezet, bevilágító kürtők törnék át a tetőt, a fényt a kiállított roncsokra fókuszálva – ez szintén a vadászgépek eredeti környezetére utalna, olyan lenne, mint a Balaton vizébe bevilágító napfény.
Az egyedüli új elem a fogadótér lenne, amelynek vasbeton szerkezete fölött a tető mintegy „megszakad”. A homlokzati oromfal helyére egy fa pillérsor kerülne, így az épület előtt egy átmeneti térsor jön létre, ami alkalmi, szabadtéri rendezvények számára lenne tökéletes helyszín.
