Matteo Massagrande a kortárs olasz festészet egyik legnagyobb alakja. Padovában született és jelenleg is ott él, de nyarait immár húsz éve a Kalocsához közeli Hajóson tölti. Képein azonban nemcsak emiatt fedezünk fel némi magyar ízt: Massagrande egy olyan univerzális nyelvet beszél, amelyet mindannyian értünk. Az egykor élettel teli paloták vagy az egyszerű házak látszólag üres belső terei a gyerekkor emlékeit idézik fel.
„A festészetben csak akkor jön el a rombolás ideje, ha már létrehoztunk valamit. Ti olyan falakat akartok lebontani, amelyek még nincsenek. Ahhoz, hogy leomoljanak, előbb fel kell húznotok őket." - vallja Massagrande. Mindez nem csupán üres szavak halmaza, képein már első ránézésre is látszik az az óriási technikai tudás, amelyet birtokol. Ezt hosszú évek alatt szedte magára, jártas a grafikában, dolgozott restaurátorként, a világ nagy múzeumait tudatosan végigjárva a régi idők nagy mestereitől is tanult.
Látszik a képein, hogy mesterségbeli tudásához nagy műveltség és mély gondolatiság társul. Több nézőpontos, a fény szerepét újraértelmező festményein elsősorban üres belső tereket láthatunk. Ami első ránézésére szinte hihetetlen, hogy szinte fotószerű képeit nem plein air, a helyszínen és még csak nem is a fotorealisták módszerét átvéve, fénykép alapján készíti, hanem az emlékezet alapján. A képeket jobban megnézve láthatjuk, hogy belső terei nem valóságosak, sokszor több épület architektúrái találkoznak egy képen. Ennek legárulkodóbb jele a többféle motívumot felvonultató padlóburkoló anyag.
