Mindszentkálla központjától – vagyis a templomtól és a közösségi térként igazán jól működő Káli Kapocstól – csak néhány lépésre, a Jókai utca elején találjuk a Kikötőt. A bejáratnál egy fehér puli és a székfestés nyomait viselő, kék csíkos (egyébként barna pöttyös) dalmata, na meg a két tulajdonos fogad, akik a régi épületszerkezet érintetlenül hagyásával, a pajtából alakították ki a szálláshelyet, így a „szobák” falait tulajdonképpen drapériák jelentik.
Hegyi Zoltán és felesége, Brigitta igazi aktivátorok. Miután 1989-ben feloszlott az akkori underground zenei élet egyik meghatározó szereplője, a Sexepil zenekar, ahol Hegyi frontember volt, a családjával a Káli-medencébe költözött. 15 évvel ezelőtt létrehoztak egy vendéglőt abban a korszakban, amikor még nem esett túl sok szó helyi alapanyagokról, zöld fűszerekről, slow foodról. A vendéglővel együtt létrejött Pannon Udvarház néven egy olyan kulturális tér is, ahol fellépett többek között Cseh Tamás, a Muzsikás, Sebestyén Márta, Vujisics, a Balaton együttes és a Sziámi is. Ez a vállalkozás anyagilag nem feltétlenül érte meg, abbahagyták, de a társaság hiányzott. Most ezért döntöttek úgy, hogy szálláshelyet nyitnak.
A korábbi vendéglőnek helyet adó pajtát alakították át, de úgy, hogy valójában ne történjen semmi durva beavatkozás, minden gerenda a helyén maradjon. Egy építész ismerősnek pattant ki a fejéből az acélsodrony ötlete, innen pedig jött az ötlet, hogy egy kicsit keleti hangulatú, ha bele akarunk magyarázni, „zenes”, függönyökkel elválasztott helyiségeket alakítsanak ki.
Nem hotel, de nem is az emeletes ágyas hostel ez, aminek óriási előnye – a hangulatos belső tér mellett – a kellemes kis kert, ahol az egész napot olvasgatással, napozással, fröccsözéssel tölthetjük, senki nem fog zavarni. Közben pedig sok más különös tárgy mellett megcsodálhatjuk Zoli bukósisak-gyűjteményét, amely egy rádióműsornak és sok lelkes felajánlónak köszönheti létrejöttét. „Folyamatosan jöttek, hozták a sisakokat és megnézték a bolondot. Azaz engem” – meséli Zoli.
