Óriási szerencse, hogy megőrződött az utókornak: a még mai szemmel is tekintélyes kiterjedésű balácai villagazdaság az ókori Pannónia egyik legjelentősebb emléke. A terület jelentős része feltáratlan, így a föld még sok kincset rejthet, de a tervek folyamatosan készülnek, hogyan alakítsanak ki egy még átélhetőbb régészeti parkot. Az major úgy működhetett kicsiben, mint egy mai gyár, a tulajdonosa pedig az egész birodalom legtehetősebb köreihez tartozhatott. Bár „csak” falak, kőtöredékek és falfestmények maradtak meg belőle, itt kis képzelőerővel átélheted, hogy hogyan élt egy római földesúr.
Római strómanok
Nemesvámos és Veszprémfajsz között, kellemesen lankás dombok, búzaföldek és kukoricások között találjuk a balácapusztai villagazdaságot és az ókori emlékeket bemutató régészeti parkot. A Balaton körül különösen intenzív volt a római jelenlét, több tucat egykori villáról van tudomásunk, a balácai azonban méreteivel és a fennmaradt emlékeivel – freskóival, mozaikjaival, épületeivel – egyaránt a legfontosabb közülük.
A hatalmas villagazdaság tulajdonosa nemcsak Pannóniában, hanem az egész Római Birodalomban a legtehetősebbek, szó szerint a felső tízezer közé tartozott – meséli Kovács Loránd Olivér régész, a Magyar Nemzeti Múzeum Villa Romana Baláca kiállítóhelyének vezetője, aki körbevezetett minket. Ezek a gazdaságok észak-itáliai kereskedőházak lerakataiként működtek, a háttérben maradó tulajdonosok pedig a római vezető körökhöz tartoztak. Az üzlet sokszor nem a saját nevükön ment, hiszen például a szenátori rangú emberek számára szigorúan tilos volt a kereskedés. Az itteni tulajdonosok is észak-itáliaiak lehettek, akik a Kr. u. 1. században vették birtokukba a területet, és a Kr. u. 4. században még biztosan használták.
A díszkerttel körülvett, feltehetően emeletes központi villaépületet a tulajdonos és családja használta. A vendég a mozaikos előszobába léphetett be – ennek az alkotásnak az eredetije a Magyar Nemzeti Múzeumban látható, minden más itt talált, ókori emlék. Ebből az előszobából a falfestményekkel díszített belső udvarba, majd egy nagy, szintén mozaikkal borított helyiségbe lehetett belépni. Az épület télen is lakható volt, amiről az épület alatti fűtőcsatorna tanúskodik. Hogy a régészek milyen kis részletekből tudnak következtetni, arra jó példa egy nagyjából tízcentis faldarab, ami az épület egyik legérdekesebb része – magyarázza vezetőnk. Mivel a környéken a kő volt a legolcsóbb elérhető építőanyag, így az épület külső falai ebből épültek, ez a belső térelválasztó viszont könnyűszerkezetes technikával készült, nagyjából mint egy mai gipszkarton fal. A római korból ilyen részletek a legritkább esetben maradnak fenn – itt még ez is látható.
Mint egy mai gyár
Nemcsak faldarabok, falfestmények és mozaikok kerültek elő a föld alól, hanem különböző tárgyak, eszközök is. Több varrótűt is látunk kiállítva, és egy szövőszék darabjai is előkerültek. Ezek lehettek saját használatúak, de foglalkozhattak akár ruhagyártással is. Az egész villagazdaságot ugyanis úgy kell elképzelni, mint egy mai gyárat – meséli vezetőnk –, a különbség talán csak az, hogy itt a tulajdonos helyben lakott. Bejött a nyersanyag, amit itt feldolgoztak nagyüzemi jelleggel: mindent gyártottak, amiből pénzt lehetett csinálni. Az ókori Pannónia hatalmas gabonaexportőr volt, később pedig egy speciális gyapjúvértje is keresett termék lett, az árukat pedig az említett kereskedőházak terítették.
A hatalmas területen a gyártás mellett főként mezőgazdasággal foglalkoztak, igyekeztek mindent megtermelni, ami az élelmezéshez szükséges volt. Halgazdaságról nem tudunk, de a rómaiak a környéken is szabályozták a vizet. Az „őslakosokra” inkább a sertésfogyasztás volt jellemző, a római konyha inkább a szárnyasokra épített, de lényegében mindent megettek, amin volt egy kis hús. Ha elővesszük Apicius szakácskönyvét, majdnem mindent el tudunk készíteni, egyedül egy rohasztott halból készült szósz nincs nálunk – mondjuk ez talán nem is olyan nagy baj.
A villából kilépve a szintén római alapokra épült hátsó épület felé megyünk, ahol a Veszprém megyéből előkerült emlékeket őrző kőtár kapott helyet. Emellett egy kisebb villaépület maradványait találjuk, ami a nagyobb másának tekinthető. Ez lehetett a tulajdonos családjáé, de a birtokot igazgató intézőé is.
Feltárás, fürdőtervek és koncertek
A villa közelében egy félig-meddig fedett épületmaradványt találunk. Az egykori fürdőépület egy magánemberé volt, de a mérete vetekszik egy aquincumi közfürdőével. A területet tíz éve tárták fel, akkor egy ideiglenes védőtető került rá – a jelenlegi állapot nem maradhat, egy-két év maradt, hogy eldöntsék, mi lesz vele. Az ausztriai Carnuntumban található egy hasonló fürdő, amelyet üzemképesre állítottak vissza. Mivel a balácai épület is hitelesen helyreállítható lenne, az egyik verzió az, hogy visszaépítik - mindez Veszprémtől és a Balatontól néhány kilométerre, hihetetlenül jól hangzik!
De nem ez az egyetlen, jövőbe mutató terv. A közelmúltban tartott itt koncertet Szilasi Alex zongoraművész, akit annyira megragadott a miliő, hogy hamarosan egy jótékonysági hangversenysorozattal tér vissza.
