Régi adósságunkat törlesztettük, amikor végre eljutottunk a Halom-hegyre. Szándékosan nem tájékozódtunk előre, így igazi meglepetésként ért bennünket, hogy a Kossuth-kilátóhoz vezető út mentén egy rendkívül informatív és elsősorban iskolás csoportoknak, illetve kisgyermekes családoknak ajánlott túraútvonalat és tanösvényt találtunk. Az uniós forrásból megépített tanösvény tematikája a vulkanikus hegy történetére épül.
Közvetlenül a hegy lábánál autóbuszok számára is alkalmas parkolóból indul az út. Bal kéz felől szántóföldek zöldje és sárgája, valamint az ég kékje alkot trikolórt, az ösvény pedig ennek mentén halad. A kilátóhoz többféle út közül választhatunk, akár a tanösvény kihagyásával is. Mi azonban a magunk között csak „vulkán útnak” emlegetett ösvény felé vesszük az irányt. A kék T-vel jelzett tanösvénynek összesen tizenhat állomása van, s a földtörténeti korszakok bemutatásával végigkalauzol a kezdetektől egészen napjainkig.
Az út – lévén elsősorban gyermekekre tervezték – nagyon könnyű, a 399 méteres csúcsot kényelmes sétával bőven 30 percen belül lehet teljesíteni. Ez persze csak az elmélet: menet közben ugyanis először egy négyrészes vulkán-makettel találkozhatunk, amelyek a kitörés folyamatát ábrázolják. A T-ösvény felől érkezve a maketteknél három irányba vezet az út: balra közvetlenül a kilátóhoz jutunk, míg jobbra teszünk egy enyhe kerülőt a csúcs alatt. Ugyanezen a jobb oldali úton elindulva mintegy 5 méter múlva ismét találunk egy elágazást. Vélhetően ez utóbbi lesz a gyerekek kedvence, ugyanis közvetlenül az egykori vulkán kráterébe vezet.
A krátert egy nagyjából 50-70 méteres kanyonszerű úton érjük el, amelyben egy erősebb jobbkanyar után kitágul a tér: a sziklák itt hirtelen a magasba szöknek. Elsősorban a téli időszakban érdemes idelátogatni, akkor ugyanis a lombkoronák nem takarják a látványt. Most sincs okunk a panaszra: a falak tiszteletet parancsolóan borulnak fölénk, s mi magunk is lehalkulunk, ahogy fejben elképzeljük azt a hatalmas erőt, amely szétrágta és robbantotta a köveket.
Rövid elmélkedés után visszatérünk a makettekhez és a jobboldali kerülőutat választjuk. Nagy ívben kanyarog az út, s egy rövid lépcsőzés után a kilátóhoz érünk. Az 1962-ben emelt kilátót nem csupán egy teljesen újra cserélték 2015-ben, hanem a vulkán tanösvénnyel párhuzamosan újabb látnivalókkal is kiegészítették. Egy hatalmas Balaton-makett, a Kőtérkép hever a lábunk előtt, melyet a helyben kibányászott kövekből raktak ki. Az északi partján (s persze a délin is) kis gúlákból kirakták a tanúhegyeket, illetve déli kistestvérüket, valamint az összes magaslati pontot, így játékos kedvű gyerekek (és gyermekded lelkületű felnőttek) akár egyszerre állhatnak a Gulács és a Tóti csúcsán, mint afféle óriások.
Az idő nem nekünk kedvez, lévén 50-60 km/h-s szél tombol, de mi bátrak vagyunk, így felmászunk a megközelítőleg tízméteres kilátó tetejére. A szél fütyül a fülünkben, s érezni azt is, ahogy a Kossuth-családról elnevezett építmény enyhén kileng alattunk, de a látvány mindenért kárpótol. Előttünk a Balaton, míg hátunk mögött a Dél-Bakony panorámája varázsol el bennünket. A Balaton felé lenézve tökéletesen látszanak a Vulkán-tanösvény hegytetőn elhelyezett állomásai. Ezeken végigkövethetjük a Balaton kialakulását, az egykori földrészek összeolvadását. A térképeken végig feltüntetik a Balaton mindenkori helyzetét. Vicces látni, amikor évmilliárdokkal ezelőtt a Déli-sarkon volt az egész környék.
A kilátót elhagyva végignézzük a már említett állomásokat és szemügyre vesszük a szabadtéri színpadként is szolgáló előadót. A félköríves építmény lépcsőzetesen emelkedik, így komplett iskolai osztályok elférnek a padokon. A szél egyre erősödik, így lefelé vesszük az irányt: könnyed léptekkel alig 10 perc alatt elérjük a parkolót és elégedetten nyugtázzuk magunkban, hogy ma sem keltünk fel hiába: ha Mencshely Kossuthja azt üzeni, akkor mindnyájunknak fel kell menni.
