Hobbinak indult, és életcél lett belőle. Kellett hozzá egy átdorbézolt éjszaka, jó sok kapálás és küzdelem, hogy a Nivegy-völgyben található csupasz terület csalogató birtokká változzon. A Tagyon Birtok fiatal életre hívói, Veres Zsuzsa született vendéglátó, férje, Kartaly Attila született vállalkozó. Kettejük közös álma és szenvedélye a Tagyon Birtok, amelyet Zsuzsa komoly kitartással vezet.

A kezdetek

A Balatonfüredtől 19 km-re található Tagyon Birtokhoz kanyargós utakon jutunk el. A Nivegy-völgyben szőlősorok hullámoznak körülöttünk, mandulafák, réti virágok, jellegzetes balaton-felvidéki présházak: ilyen lehetett a látvány száz éve is.

A Tagyon Birtok története csak néhány éve, egy durva pesti éjszakán indult. Attila egy átmulatott éjszaka után meghasonlott, és azt gondolta: „ez így nem normális, valami nyomot kellene hagyni maga után.” Attila egyik barátjának Tagyonhoz közel volt nádfedeles nyaralója, ezért ő is erre keresett 1-2 hektáros földet, aztán végül 8 hektáron mandula- és barackfát, kivágott szőlőt és egy romos présházat talált. Ő, akinek élete az alkudozás, ez alkalommal egy forintot nem alkudott: neki ez minden fillért megért.

Mindezt nem is Attila, hanem felesége, a talpraesett, mosolygó szemű fiatal nő, Zsuzsa meséli. Akkor még nem is ismerték egymást. „Az első két évben Attiláék csak mulatni jártak le a Birtokra. Aztán megjelentem a színen, és Attilában megfordult valami. Lecsendesedett, másképp kezdett élni.” Szőlőt telepítettek, ami felelősség, mert meg is kell művelni.

A Tagyon Fitness Garden

Akkoriban Zsuzsa már komolyan foglalkozott a borral. „Ködös, párás, fogvacogtató hideg volt, amikor először itt jártam. Attila mutatta, hogy ott a Balaton – én semmit sem láttam belőle. Ahogy leraktam a lábam, mégis elvesztem, mert olyan energiákat éreztem, hogy elkapott a gépszíj.”

Sokáig dolgozott a vendéglátásban, imádta Pestet, a nyüzsgést, a bulikat. Aztán érezte, hogy, ez már nem az ő világa, többre vágyik. Akkor jött a bor, tanfolyamokat végzett, borboltban dolgozott. Míg férjét Pesthez kötötte a munkája, ő hajnali öttől kapálta a szőlőt. „Kiposztolam Facebookra, hogy ez a Tagyon Fitness Garden, erre anyukám felhívott, hogy te kapálsz?!”  Az ötödik napon hajnalban hullafáradtan és sírva nézte a tenyerét, amit véresre tört a kapanyél. Akkor hívtak napszámost segítségnek.

Egyikük, amikor látta, hogy Zsuzsa meg sem áll a szőlőben, odabökte a Zsuzsa férjének: „Attila, a szőlőművelés nem szép testet nevel. Ő annyira pánikba esett, hogy kijelentette: Zsuzsika, többet nem jársz kapálni.” Azóta nem vett kapát a kezébe, helyette viszont csinál rengeteg minden mást: birtokot és pincészetet vezet, értékesít, szőlőt művel, és két tündéri kislányt nevel.

A morgástól az elismerésig

Amikor kijelentette, hogy bio módszerekkel dolgoznak, és nem lesz itt más, csak kén és réz, kinevették. A férjét nyugtatgatták: „hagyd, majd kinövi a kislány. Végtelenül megalázó volt. És végül igazuk lett, mert nem volt más választásom. Nem azért, mert a bioszőlészet lehetetlen feladat, hanem mert az emberi oldala hiányzott: nem jöttek ki időben permetezni, megcsinálni a zöldmunkát.”

Amikor hidrofúróval dolgoztak, négy fejre csak három ember jutott. Az egyikhez ő állt be, és ugrált egyiktől a másikig. Nem kímélték. „Majd meghaltam. A traktoros a végén odajött, és kezet fogott velem. Hoppá. Elismerték, amit csináltam.” A munkaerőhiánnyal ők is küzdenek, így az sem kizárt, hogy Zsuzsának legközelebb a traktorozást kell megtanulnia.

Amikor az egyéb nehézségekről kérdezzük, így válaszol: „Nem minden úgy alakult, ahogy én szerettem volna, de tudtam, hogy eljön az én időm. Nem hiszek a szerencsében, abban hiszek, hogy van lehetőség, amivel éppen abban a pillanatban tudsz élni."

Itt nincs one-man show

Zoli, vagyis Bakóczy Zoltán Zsuzsa legjobb barátja, a Tagyon birtok egykori birtokigazgatója. Mivel Attilát munkája elszólította, így Zsuzsa kezében van minden döntés. „Zoli szeptemberig a jobb és bal kezem és az agyam. A one-man show itt nem működik.” Van borászat, étterem, szállás, borértékesítés, kiskert, amivel teljesen egyedül nehéz lenne megbirkózni. A pincészet, Zsuzsa lieblingje, jól teljesít, de még feltörekvőben van.

A fókusz most a falusi stílusú borbisztrójukra kerül, melyet  eReSZ névre kereszteltek el. Az új szezonnal új arculatot is adtak. Ehhez a Budapesten és Tagyonban bizonyított Stark Andrea és társa, Vancsó Attila a partnerei. Az á la carte étterem kínálata a szezonalitást követi, a zöldségeket a közeli kiskertjükből hozzák.

A panko morzsában sült óbudavári kecske camembert rebarbarás-epres chutney-val (2390 Ft) a tavaszi ízek és színek legszebb kavalkádját adja, látjuk, ahogy Andrea figyelme a fogások legapróbb részleteire is kiterjed, és valóban, minden tökéletes harmóniába áll össze. 

A rózsaborsos édesburgonya pürével és rebarbarával tálalt rosé kacsamellel (3290 Ft) sem nyúlunk mellé, jó egyensúlyban van az édes és a sós, a puha és a roppanós textúra. Csábítók a kemencében sültek, és ha nem lenne annyi jó fogás az étlapon, újrarendelnénk mindkettőt. Még most alakul a konyha végleges koncepciója, a tervekből mindenesetre annyit elárultak, hogy szeretnének két- vagy háromfogásos programvacsorákat rendezni borkostólóval.

Nyomot hagyni

Vali kutya elkísér minket, amikor megnézzük a pincét, a borászat hatalmas acélhordóit, a ház mögötti hatalmas dióskertet. Évekbe telik még, mire kiterebélyesednek. Zsuzsa és Attila tényleg a jövőnek is tervez. A vendégházban tágas apartmanok, teraszukról nézve mintha elérnénk a Balaton fölött úszó felhőket.

„A szőlősorok közti fehér virágmezőnek nem is kéne itt lennie” – mondja Zsuzsa –, egyszerűen még nem jutott idő a földmunkára. Mi nem bánjuk, és ő sem: „erre mondja a spanyol, hogy pura vida (=  szó szerint tiszta életet jelent, egyben így fejezik ki a „minden jól van, minden szép” életérzést – a szerk. ), nyugi. Nem lesz a szőlőnek semmi baja. Itt is pura vida van”.

Tavaly áprilisban költöztek el végleg Pestről. Nagyobbik lányuk megszerette a helyi bölcsit. „Ebbe a döntésbe burkolóztunk, mert egy ideje már mi is fontolgattuk, csak nem mertük meglépni” – emlékszik vissza Zsuzsa. „Mondják, hogy na, a pesti, mit akar ez itt? Itt szenvedek 30 éve, gürizek, aztán a pesti itt vagánykodik nekem – megértem azt az oldalt is. „Elfogadjuk, kedvesek vagyunk mindenkivel. Fontosnak tartjuk, hogy helyi termékeket forgalmazzunk: Hoffmann Judit szörpjeit áruljuk, és az általunk forgalmazott borok között Nivegy-völgyi gyöngyszemeket kínálunk. Az ételekhez felhasznált alapanyagnál is fontos a lokalitás. A kecskesajtot Szabó Bálinttól, Óbudavárról vásároljuk. A sonka és a kolbász a saját disznóvágásainkból érkezik. Fontos célunk, hogy a lehetőségekhez képest minden alapanyag köthető legyen valakihez, akiben megbízunk.”

Attila nincs itt, így nem tudjuk megkérdezni tőle, így képzelte-e el azt, hogy maradandót alkotnak. Zsuzsa szerint "bármi történik, ennek már nyoma lesz. Ki tudja, mit hoz az élet, de a ház, a birtok itt lesz. Minden vasalat, fémdarab kovácsolt vas, Tarsoly Laci bácsi kovácsmester Nagyvázsonyban készítette. Attila azt mondta, nem fogja megvenni az utánzatot, mert egyszer építi fel a házat.” És azt is szokta mondani minden évben, hogy ez a nulladik év, mert mindig elkezdődik valami új.