Még csak nem is különösebben nehéz megközelíteni. Hegymagasról indulva a Lengyel-kápolnától visz az út szőlősorok között a fával, bozóttal dúsan benőtt területre. Még áll a kereszt a tornyon, a szentek az oromzaton, és két betű is megmaradt az eredeti Emmaus feliratból. Ha csak saját rettegésünk és a bokáig érő szemét nem, semmi nem tart majd vissza attól, hogy belépjünk a romos kápolnába. Amit nem emberi kéz rombolt le, ott a természet és az idő tette a dolgát. Ma már legfeljebb a szél jár ott, ahol egykor menedék volt. Az önkéntes száműzetést választó Ify Lajos egykori fonyódi plébános saját kezűleg építtette családja Szent György-hegyi birtokán a remetelakot és kápolnát, ahol vendégeket, zarándokokat fogadott és szentmiséket tartott. A magyar zászló felhúzásával jelezte, hogy otthon van, vagy hogy fogad-e látogatókat.
Épített, szervezett, menekült
A keszthelyi születésű Ify Lajost 1917-ben szentelték pappá. A teológia mellett zenei képzést is kapott, az orgonák és harmóniumok szerelmese lett- utóbbiaknak a Szent György-hegyen külön szobát szentelt, az általa épített harmóniumok vázaiból néhány még most is látható a romok között. Fonyódra kerülve megszervezte a helyi plébániát, elintézte, hogy a templomnak legyen orgonája, harangja, és ezen kívül hozzá fűződik több más egyházközség megszervezése, kápolnák építése és egy iskola létrehozása is.
A második világháborúban zsidókat és elveikért üldözött gondolkodókat bújtató Ify-t a kommunista rendszerben békepapnak akarták beszervezni (a békepapok, vagyis a katolikus egyház egységének megbontását célzó békemozgalom egyházi tagjai vállalták az együttműködést az állammal), Ify azonban ellenállt. Mielőtt a fonyódi plébánia éléről elmozdították volna, inkább önként a visszavonulást választotta. Egy darabig a premontreiek dél-balatoni rendházában húzta meg magát, de miután a szerzetesrendet feloszlatták és a rendházat bezáratták, a Szent György-hegyre vonult vissza. Mindig úgy képzelte, hogy idős korában visszavonul. De még csak 55 éves volt, amikor a hegyre költözött.
„A pap bácsi igen kedves"
„…reggel hatkor ébredtünk, már ekkor sütött a nap, itt olyan langyos a levegő, hogy térdzokniban, kabát nélkül sétálok. Kilencre, kábé 20-25 perc alatt leértünk a kis kápolnához, ahol szentmisét hallgattunk, János ministrált. Ez a hely megint valami egészen különlegesen érdekes és vonzó. Egy öreg plébános él itt, saját két kezével miniatűr „farmot” vagy kis keresztény telepet létesített. Az Emmaus nevű tornyos házban -lakóház-, van a kis kápolna. A Nektárban a présházféle, teljesen berendezett egy szoba tornáccal, Animal feliratú házban vannak a tyúkok, a remetelakban lakik Anna néni, a házvezetőnő, és a Názáret szintén lakóház. Képzeld el, hogy ezek hófehérre meszelt kis házak egy akkora fennsíkon, mint például a Svábhegy alsó része. Minden szobában van kereszt, Szt. György, Szt. Cecília képe, óra és egy szarukürt = halálkürt. A szőlőültetvény belenyúlik a kis építmények köré. Mindenfelé kis fehér szobrok állanak. Minden példás rendben a ház körül, a szőlőkaróktól kezdve a szerszámokig minden a helyén van. A szobákban sok könyv, tarka függönyök, magyaros kézimunkák, festmények, rengeteg virág, zöld növény. Papok a paying guestjei, főleg a pap bácsinak, ő faragja a kerti székeket, kőlapokból padot készít, gyümölcsfákat ültet, stb. A kilátás innen Halács, Csobánc, kis- és nagy-Gulács, Badacsony, Szigliget: így sorakoznak egymás mellett a hegyek, s köztük kicsillan a Balaton. Közvetlenül alatta teraszos szőlők, elszórt apró házikókkal. A telek legmagasabb pontján van egy kripta három sírgödörrel, ezt is ő építette. Olyan, mintha temetésre készítették volna elő. A pap bácsi igen kedves, majd a hét közben bemegyünk hozzá. Hívott, hogy ha kedvünk van, segíthetünk neki a ház körüli munkában”- írta le benyomásait édesanyjának 1958 tavaszán dr. Zlinszky János, a Turistaházkezelő Vállalat fiatal jogászának felesége, Mária, aki férjével végigjárta az ország turistaházait, és így kerültek a Szent György-hegyre. Lánya, Kuslits Mária mutatta meg nekünk az ott készült fotókat, amiken jól látszik a Názáret és a Nektár házak mellett a kiásott három sírgödör is.
A költői szépségű beszédeiről híres plébános a harmóniumszobán kívül külön szobát tartott fenn óragyűjteményének, ahol imádott óráit javítgatta, a harmadikban, a pihenőszobában volt a fent említett Lehel-kürt másolat. Állítólag nemcsak a sírhelyt ásta ki, de koporsóját is összebarkácsolta, és minden évben javította halálának dátumát. 1967. szeptember 19-én halt meg és a hegyen temették el.
A sírt nemrégiben találta meg Osvald Gábor, a Balatoni Értékmentés csoport vezetője és csapata a növénnyel dúsan benőtt kőkereszt közelében. Támpontot a kőkeresztről keringő fonyódi legenda adott a kereséshez. A fejfán Ify neve áll, és mellette nyugszanak házvezetőnői is. Ott temették el tehát, ahová akarta- nem pedig a kisapáti temetőben, amiről a gyászjelentés és a korabeli híradások beszámolnak. „Hivatalosan a kisapáti temetőben temették, ez csak legenda volt, mert mindenki beszélte, de senki sem látta a sírokat. Mi is három sírhalmot kerestünk, egy fakereszttel. Kb. 3 óra alatt jártuk be többször a területet, de nem találtuk. Az utolsó nekifutásra már próbáltunk kis teraszt, régi tisztást valami nagyobb fával keresni. A lényeg, ledobtam a a fotóstáskámat, és lenéztem a völgybe is, majd amikor visszatértem és pakoltam el a gépet, láttam néhány méterre valamilyen falmaradványnak gondolt építményt a bozótban egy kidőlt fa alatt. Egy üvöltés a többieknek MEGVAN!”- írta.
Nem lehet tudni, miért titkolták el, hol nyugszik Ify - esetleg a hatalom nem akarta, hogy a kápolna vagy a sírhely zarándokhellyé váljon. Hagyatéka többfelé oszlott, állítólag azért, hogy ne lehessen eltékozolni. Az örökösök közül többen külföldön élnek, éltek.
Ökumenikus spirituális elvonulóhely
A hegyiek úgy emlékeznek, hogy sokáig szinte érintetlen maradt a ház, „még a csésze is állt a polcon”. Fordulópontot az hozott, hogy a házvezetőnő Marika néni valakiknek átadta a területet, hogy „úgymond vigyázzanak rá, következésképp csináltak belőle egy szeméttelepet, és hagytak mindent bedőlni, összeomlani és tönkremenni”- mondja Szent György-hegyen lakó Bojár Iván András művészettörténész, aki azon van, hogy egy egyesület karolja fel a kápolna ügyét. Felajánlások, adományok korábban is jöttek, a szervezettség reményei szerint nagyságrendileg nagyobb támogatást tudna szerezni az újjáépítéshez.
Létezik a kápolna megmentését célul kitűző Facebook csoport, ami így fogalmazza meg misszióját: „Nem tudom hogy sikerül-e, azt hogy hogyan kellene véghez vinni a nagy tervet, csak azt, hogy meg kell próbálni. Nem pusztulhat el a Balaton-felvidéknek ez a csodálatos gyöngyszeme, és egy ilyen rendkívüli ember emléke.” A kápolna nem áll semmilyen védelem alatt, az egyház nem szentelte fel. Mivel magánkézben van, így lényegében még a szemét elhordása is birtokháborítás.
„Ez már a huszonötödik óra” – mondja Bojár Iván. „Beszakadt a tető, hosszanti repedés fut az oromzaton, vagyis vissza kell bontani, de a hely megvan, a hely szelleme megvan”. Szerinte a kápolna tökéletes ökomenikus spirituális elvonulóhely lenne – ami az eredeti szándék is volt, s így Ify szellemi hagyatéka is továbbélne. Annál is inkább jó hely lenne a lelkiség megélésére, mert amikor Iván több mint húsz évvel ezelőtt a kápolnánál járt, és a növényzet még nem vonta uralma alá az épületeket, ritka élményben volt része. „Nagy volt a placc, olyan távlatok nyíltak meg innen, amilyen Magyarországon nemigen van. Görögországban tapasztal az ember ilyen léptéket.”
Megérdemelne legalább egy utcát
Osvald Gábor fájlalja, hogy a plébános alakját évtizedekkel később is hallgatás övezi, jótékony cselekedetei ellenére sem rehabilitálták, és azt nyilatkozta, hogy Ify legalább egy utcát megérdemelne Fonyódon. Ify halálának 50. évfordulójáról most hétvégén emlékeztek meg a Szent György-hegyen. Még élnek, akik emlékeznek a plébánosra, jártak hozzá misére, ministráltak nála. Bojár Iván kamerával örökíti meg a történeteiket, hogy ne vesszen el Ify öröksége a süllyesztőben, közben pedig új lendületet is kapjon a Szent György-hegyi közösség.
Frissítés: A kápolna tornya 2021 november végén összeomlott.
