Hosszú út vezetett a másik partra, távolságban és időben is. Utóbbit nem nagyon bánták a már hatodik napjukat taposó caminósok, mivel a 400 éves fenékpusztai vámház isteni fasírtos szendvicse is szerepet játszott a "késésben", és végül a közeli vihart is megúszták. "A balatonberényi strandon ledőltünk a fűbe, hagytuk hogy megcsipkedjenek a hangyák és összefestékeztük magunkat a frissen festett stégen is. Mi ez ha nem a boldogság május végén?" – mesél Judit a napról. Anna pedig a pozitív csalódásokról írt, amik a bővülő csapatban érik, arról, hogy hogyan csatlakoznak, ismerkednek és beszélgetnek újabb túrázók.
"Délre befordulni nekem olyan, mintha más világba kerülnék. Megváltoznak kicsit az utcák, a táj, a látnivalók, ráadásul egy számomra kevésbé ismert területre lépek be. Ahol ugyanúgy látszanak a "hegyeim", csak messzebb vannak, és szépen sorba lehet venni őket"– írta Dóri az első déli parti élményről.
