A Szent György-hegy egyik leghíresebb épülete, a csaknem 250 éves Tarányi-présház sorsa évtizedek óta foglalkoztatja a helyieket és a nyaralókat. 2017-ben kerítések és kordon került az életveszélyessé vált műemlék elé, megkezdődtek a felújítások, még több fejtörést okozva az épületért lelkesedőknek. A tulajdonos, Szoják Miklós lelkesen mesélt a hely varázsáról, a terveiről, és egy titkos családi szálra is fény derült.

A Hegymagasról megközelíthető Tarányi-présház és a Lengyel-kápolna a Szent György-hegy két ikonikus épülete, sárga homlokzatuk éppúgy hozzátartozik a hegyoldal képéhez, mint a bazaltorgonák, vagy a szőlők közül felbukkanó piros háztetők. Míg az 1760-ban épült kápolna átvészelte a történelem viharait, a szintén 18. századi Tarányi-présház az utóbbi években életveszélyes vált, a Balaton-felvidék egyik legszebb műemléke lassan, de biztosan pusztulni kezdett.

Bár a Tóti-Lengyel család építtette 1780-ban, közismertebb neve későbbi tulajdonosaitól, a Tarányiaktól származik. A nemesi birtokosok előszeretettek emeltek fényűző présházakat a 18. század végétől, ezek nemcsak mezőgazdasági funkciókat láttak el, hanem nagyobb társas összejövetelek helyszínei is voltak.

A Tarányi pincére a parasztbarokk építészet mintapéldájaként hivatkoznak, fénykorában birtokközpontként működött, borászattal és pálinkafőzővel. Az alsó szinten 26 méter hosszú, kéthajós, dongaboltozatú pince található, az íves oromzatú homlokzatot mitológiai alakok díszítik – nem túl meglepő módon Bacchus és Diana szobra is köztük van.

A présházat 1958-ban nyilvánították műemlékké, de már az 1960-as évekre elég rossz állapotba került. A hetvenes években felújították, és borozóként, étteremként működött, az eredetitől nagyon elütő stílusú enteriőrökkel. A rendszerváltás után hanyatlásnak indult, 1998-ban és 2014-ben is leégett, és úgy tűnt, csak a csoda mentheti meg. Ekkor jött a képbe Szoják Miklós.

„Egyértelmű, hogy beleszerettem”

A présházat kínáló ingatlanhirdetések a mai napig keringenek a neten, pedig a műemlék épület már 2015-ben elkelt. Szoják Miklós vállalkozott arra, hogy felújítsa és újra megnyissa a helyet. Tapasztalt vendéglátósként vágott bele a projektbe, korábban budapesti éttermeket és kávézókat vitt. Több mint egy évtizede azonban elege lett a fővárosból, és Badacsonyörsre költözött.

A kápolna melletti fa árnyékában beszélgetünk, itt a legcsendesebb, de ez is viszonyítás kérdése. A présházban gőzerővel folyik a munka, a gépek több méteres bokrokat tépnek ki a földből – új parkoló és körforgalom készül. 

Miklós gyerekkorában Balatonbogláron töltötte a nyarakat, és sokat kirándult nagyapjával a környéken. Régi ismerősként költözött a Folly Arborétum közelébe, és rendszeressé váltak a Szent György-hegyi kiruccanások.

Amikor 3 évvel ezelőtt lehetőség adódott, hogy megvásárolja a használaton kívüli műemléket, még nem sejtette, hogy mennyi kihívást rejt az ingatlan. A présház borzasztó állapotban volt, egy évvel korábban a tető is leégett. De akkor már nem volt visszaút.

„Egyértelmű, hogy beleszerettem. Olyan varázsa van a helynek, ami egyedülálló az országban. Van egyfajta szakralitása, nem véletlenül áll itt kápolna az 1400-as évek óta. Minden nap feljövök ide Lizivel, és csak nézem a tájat. Az épület is kivételes adottságokkal bír. Sokszor elképzeltem, milyen perspektívákat rejt, és mesebeli lehet a végeredmény, ha sikerül mindezt megvalósítani” – mondja Miklós, hozzátéve, hogy: „amikor a szüleim megtudták, hogy ez az épület hozzám került, megmutatták a teljes családfánkat. Kiderült, hogy a Tarányi és a Tóti-Lengyel család is megtalálható az anyai ági felmenőim között.”

A jövő szezonban nyitnak 

Egy kiránduló leszólítja Miklóst, mielőtt terepszemlére indulnánk: mi lesz itt, mikor készül el, milyen jó, hogy végre megnyílik a hely. Rengetegen érdeklődnek, és mindenki nagyon várja már, hogy történjen valami, meséli a tulajdonos. A Tarányi-présházból étterem lesz, egy második fázisban pedig egy kisebb kaliberű borászat. Kereskedelmi szálláshelyet nem lehet kialakítani itt, de ez nem is merült fel. Így is rengeteg pluszmunka adódott, és a tervek szerint is csak a jövő szezonban nyit a hely.

Megnézzük a felső szintet, ahol az étterem és a konyha kap majd helyet. Szerszámok, munkavédelmi sisakok hevernek mindenfelé, a téglafalak csupaszon várják a fehér vakolatot. De legalább állnak és biztonságosak.

A felújítás 2017 őszén kezdődött. Az épület tele volt sittel és egy korábbi tűzvész törmelékeivel, meséli Miklós. Hiába végeztek előzetes kutatásokat, falfeltárásokat, kiderült, hogy a ház életveszélyes, és az is esélyes volt, hogy összedől. A homlokzatfal majdnem levált, a bontás kezdetekor a kémények bezuhantak az épületbe. Hónapokon át történő bontás következett, és az eredeti tervektől eltérő műszaki megoldásokra volt szükség a helyreállításhoz. A pincefödém fölé könnyített beton került, meg kellett erősíteni a boltívek oldalán lefutó vesefalakat. „Ha új épületet húztunk volna fel, már régen készen lenne. A hivatalok szerencsére támogatták ezt a történetet, a hóna alá nyúltak”.

Az interjú közben kerültek fel a tetőre az utolsó cserepek, már elkészültek a válaszfalak, a gépészet, a napelemek telepítése. Az ökológiai elszivárogtató rendszer lesz a következő lépés. Ezt a nyílászárók cseréi és a homlokzat restaurátori munkái követik majd, és megújulnak a borivást ünneplő kőszobrok is.

Nem lesz turistabuszos hely

A Tarányi-présház előtt nem lesz átmenő forgalom, a tervek szerint itt terasz nyílik, ahová azokat is várják, akik csak egy kávéra vagy egy fröccsre ülnének be. A Gilvesy pincészet és az Oroszlánfejű-kút felé tartó forgalom a körforgalom alsó ágára terelődik. Új, panorámás parkolót alakítanak ki – ezért tűntek el innen a bokrok – de a régi hársfa és a diófa marad.

„A volt kollégáim utánam jönnek ide is, a séf és a párja már itt laknak a hegyen, és csak azt várják, hogy megnyissunk, addig máshol dolgoznak. Egy korszerű, a környék szezonális alapanyagaira épülő éttermet szeretnék, állandóan frissülő étlappal, a hegy boraira alapozott borkínálattal és nem elszállt árakkal” – vázolja a terveit a tulajdonos. Nem szeretne tömeghelyet és turistabuszos „étteremtöltést”. A tervek szerint 100-120 vendég fér majd el kényelmesen, és a téli időszakban is nyitva lesz a hely. Az biztos, hogy halászlé is kerül majd az étlapra.

Aki idáig feljön, megérdemel egy pohár bort

A présház felett, a hegyoldalban lépcsőzetes bazaltterasz épül. Csaknem olyan magasságból lehet majd élvezni a panorámát, mint a Mennyország Bárból, hiszen légvonalban nagyon közel vagyunk a túrázók elvarázsolt pihenőhelyéhez.

„A terasz tetején kialakítunk egy kilátópontot, és meg lehet inni egy pohár bort. Aki megmássza a lépcsősort, leülhet a bazaltorgonákból készült székekre, és majdnem olyan panorámában gyönyörködhet, mintha a hegy tetején lenne - annyi szépséghibával, hogy hátrafelé nem lehet ellátni” – hangzik a turistamágnes terv. A terasz mindenki számára nyitott lesz.

Miklós felnőtt fejjel szeretett bele a borokba, Keszthelyen és Budafokon végezte el a borásziskolát. Nem tartja magát borásznak, de nagyon szeretne már saját bort készíteni. Jelenleg nincs olyan hely, ahol fel tudná dolgozni a Badacsonyörsön telepített hárslevelűjét és olaszrizlingjét is.

Miklós szerint a legalább 30 éves tőkék gyökérzete tud a mélységből olyan dolgokat felhozni a szőlőszemekbe, amelyekből jó borok lesznek. De itt telepíteni kell, nincs mese. A présház melletti területre hárslevelűt és furmintot álmodott. Bár kóstolt a hegyről nagyon jó vörösöket, itt a fehérborok létjogosultságában hisz. A borászat nem a présház eredeti pincéjében kap majd helyet, hanem a bazaltterasz alatt alakítják ki. Ipari mennyiségről szó sincs, csak annyi bor készül, amennyi elfogy az étteremben, és amit helyben eladnak.

Elfér még néhány hely