A hatodik nap végén számoltunk be utoljára a Camino csapatának útjáról, amikor befutott a túra Balatonfenyvesre, és megkezdődött az út második része a déli parton. Balatonboglár volt a 7. nap végpontja, ahova 32 248 lépés után érkeztek meg. Útközben könnyítette a járást a A Konyhám bundáskenyere és a Paletta menüje, amit Anna és Judit is az egekbe dicsért. Ahogy KRSA-t, a PASO frontemberét is, aki egy napra csatlakozott a gyalogtúrához , útközben intézte a turnéját és mindeközben csodás képeket készített.
Este Dóri azoknak küldte beszámolóját, akik szerint nekik könnyű: "most, este 11-kor, amikor kint álomba ringatóan szakad az eső, legyalogoltuk a napot, eláztunk, és göngyölítjük fel a napi munkákat, írjuk a posztot, üzenünk azoknak, akiket szeretünk, vagy hajnalban, amikor azért kelünk, hogy minden "Balaton Caminón kívüli" dolog rendben legyen, cseppet sem gondolom, hogy nekünk könnyebb lenne. Egyszerűen csak eldöntöttük, hogy megcsináljuk."
"Ma meg is érkeztünk 16 km-nél, és én körülbelül 16 év után újra Balatonszárszón alszom, csak most nem a vasút túloldalán lévő gyerektáborban, hanem a Balatonhoz közelebbi oldalán a Together Villas apartmanjában. Nosztalgia, hála, napillat, talpzsizsegés és lecsukodó szemhéjak – ezeket érzem most" – írta Anna péntek este, a nyolcadik nap után.
Bár Szárszó fele a majdnem 26 000 lépés közben leszakadt az ég, az egyre bővülő csapatot nem lehetett eltántorítani. "Pálinkás reggelivel, minikoncerttel, zsíros kenyérrel és habzóborral kibéleltük a társaságot, felvettük a legzörgősebb esőkabátjainkat és mentünk tovább" – számolt be Judit.
Siófokon, az aznapi 37 821 lépés után a Balaton Camino egy kicsit visszacsöppent a "normális" életbe, a zsúfolt balatoni hétvégébe. De az is elviselhető, főleg kilenc "vad" nap után, a Mala Garden és a Rozmaring ételei mellett.
"Tavaly is megfogalmazódott bennünk, hogy ez kicsit olyan, mint egy edzőtábor. Dolgozol, reggelizel, kávé, indulás, aztán maga a túra, ami csodás, aztán munka, alvás, és kezdődik előről. Ma, így a kilencediken már nem is edzőtábor, inkább csak tábor érzésem volt: a reggeli gyülekező, a szendvicsek, Tóni epret kínál, hogy aludtál, fáj igen, de már jobb, köszi, na induljunk. Imádtam a táborokat, és úgy néz ki, felnőttként is megvan a varázsa" – írta Dóri.
Végül elérkezett a vasárnap, az utolsó 27 966 lépés Siófok és Balatonakarattya között.
"Tíz nap egy harmad hónap, ami alatt akár nagy dolgok is történhetnek, de általában eltelik különösebb történések nélkül a hétköznapokkal és a hétvégékkel. És hát tíz nap alatt amúgy körbe lehet gyalogolni a Balatont, ez most már másodszor is kiderült, és én ugyanolyan, sőt még büszkébb vagyok magunkra. 230,7 km-rel több van a lábunkban, mint május 18-án reggel, és ahhoz képest nem is fáj annyira" – írta Anna.
Judit szerint "Van aki lenyugodni jött, van akinek elengedni valói voltak, van aki csak egy jóóó nagy sétára vágyott: egy közös volt, hogy beleszerettünk együtt ebbe a Balaton-körbegyalogló őrületbe, bekötöttük a cipőinket aztán nekiindultunk. És ez óriási menőség, akármennyit is jöttetek velünk!".
"Szürreális ilyenkor csak felülni a vonatra, vagy be a kocsiba búcsúzás után és visszarobogni az otthonba, mintha mi se történt volna. Pedig történt, az biztos. Hiába voltunk többen, hiába volt kevesebb csend, több beszélgetés, az út megcsinálja a magáét. Ha mást nem, annyit biztosan ad, hogy még jó pár napig, vagy akár hónapig szuperhősnek érezzük magunkat. Egy fáradt, de boldog szuperhősnek" –búcsúzik Dóri az olvasóktól.
