Éppen egy hatalmas fazéknyi málnalekvár készül a dörgicsei parasztház teljesen átlagos méretű konyhájában, amikor megérkezünk. Az asztalon még gőzölög a süti, isteni illatokkal tölti be az egész házat. Itt minden reggel így kezdődik. Nagy Anett, aki most már mindenki Nanettként ismer, megmutatja az ipari sütőt, amit nemrég szerzett be. Sok időt nyer vele, egy kézműves bonbon-, lekvár- és szörpkészítő életében egy óra is rengeteget számít. Főleg, ha abból dolgozik, amit az 1800 négyzetméteres kert ad. Ha nem eredt volna el az eső, most biztos, hogy ribizlit szedne.
Az ajándékszörptől a saját márkáig
Nanett a közeli Mencshelyen és Balatonakaliban nőtt fel, és több mint 15 éve ez a dörgicsei meseház az otthona. Édesapja borász, ezért közgazdász diplomája mellé szerzett még egy szőlész-borász szakmérnökit is. Arra gondolt, talán ez lendületet ad, hogy tovább vigye a szőlőt, de nem így alakult. Egy balatoni szállodában dolgozott, aztán később saját vállalkozásba kezdett: egy svájci cég üvegeit kezdte forgalmazni. Sok volt a stressz, és egy idő után már nem lelte örömét ebben a munkában.
Befőzni a kisfia miatt kezdett el. A barátoknak is ajándékozott a baracklekvárból és a szörpökből, odavoltak érte. Aztán amikor már közel 100 kg cukrot használt el az ajándék bodzaszörphöz, úgy döntött, vált, és hivatalos keretek között akar ezzel foglalkozni. A vászolyi piacon kezdett el őstermelőként lekvárt és szörpöt árulni, és megszületett a Nanett márkanév.
Állandóan kísérletezik az ízekkel. Az alapízek közül a sárgabarack a legnagyobb favorit, de nagyon népszerű a csokis meggylekvár, a Mári nevű, málna-ribizli lekvár és a Merci, ami meggyből, ribizliből és citromfűből készül. Az őszibarackos-mentás-fehércsokis lekvárnak is megvan a saját története: Nanett éppen mentaszörpöt és baracklekvárt készített, és valamiért ott volt még az asztalon egy darab fehércsoki. „Jók voltak az illatok a konyhában együtt, arra gondoltam, miért ne próbálnám meg egy lekvárban ezeket az összetevőket” – meséli Nanett. „Nagyon jó fogadtatása volt, és ezt azóta is állandóan keresik”.
Az egész konyha csokiban úszott
„Lekvár és szörp is sok van a piacon, ott én egy vagyok a sok közül, ezért jött a csoki” – folytatja a sztorit Nanett. Amikor elkezdett a kézműves csoki elterjedni itthon, nem talált olyat, ami az ízlésének megfelelt volna. „Azon kaptam magam, hogy nézegetem az egyik csokoládéakadémia videóit az interneten, aztán elmentem egyszerű workshopra. Nagyon lelkes lettem, hazajöttem, az egész konyha csokiban úszott. Még eszközeim sem voltak, de mindent kipróbáltam, amit tanultam. Rettentően büszke voltam, amikor az első bonbonjaimat adtam a családnak karácsonyra”.
Egy évig csak „játszott”, recepteket talált ki, és kereste azt a csokit, amivel a legjobban tud dolgozni - a belga Callebaut termékei jöttek be a leginkább. Februárban elvégezte a cukrásziskolát a két diplomája mellé. Gyönyörű, fényes bonbonokat mutat, a felületük olyan, mint az üveggolyó. Fontos, hogy a csokoládé roppanjon és fényes legyen – ha ilyen, akkor az azt jelenti, jól dolgoztunk, magyarázza.
„Mindig kitalálok valamilyen új ízt. Ez adja számomra a legnagyobb kreativitást”. A kézműves bonbonkészítés egyébként csak a megszállottaknak való. Nem lehet vele nyáron fesztiválozni, piacozni. Nanett ráadásul mindent maga készít hozzá a csokin kívül: összeszedi a kertben a mandulát, és abból lesz marcipán. „Ezt nem lehet pénzmotiváltan csinálni, csak szerelemből. De én elköteleződtem, és engem az alkotás érdekel” – mondja.
Kicsit őrültnek tartják
Piacozni már egyáltalán nincs idő, ezért a házban alakított ki egy kis „üzletet”. A polcokon soha nincs kétszer ugyanaz a szortiment, mert Nanett mindenben ragaszkodik a „kézműves” kritériumhoz. Ha nincs körte termés, és így körtelekvár, akkor nem lesz dió-marcipán-körte csoki, és kész. Vehetne valahol körtét, de nem teszi, és nem lesz inkább ilyen ízvilágú bonbon - őstermelőként együtt kell élni ezzel a kiszolgáltatottsággal. Minden kézzel készül, a bonbonok dobozai is, egyesével. A címkét is Nanett tervezte.
„Ez rengeteg energiát vesz el tőlem, egy ismerősöm azt mondta, hogy kicsit őrült vagyok. Tény, hogy elég makacs ember vagyok, ha valamit a fejembe veszek, azt próbálom megcsinálni. És valamit vagy 100 százalékosan csinálok, vagy sehogy" - mondja.
Tavasztól kezdődnek a kerti munkák, a befőzés, nyáron gyerekbüfét visz a balatonakali strandon, ősszel pedig jön a csokoládébonbonok ideje. Eddig minden munkát teljesen egyedül végzett el, nem voltak ritkák a 20 órás munkanapok. Az idén már van segítsége, ez már létszükséglet. Nanett tisztában van vele, hogy ez a munka „nem egy leányálom”, de az emberek nagy része valószínűleg nem tudja, mennyire nehéz. A hirdetésére jelentkezett pályaelhagyó jogász is. Terápiás célra biztosan jót tenne neki a gyümölcsszedés, palackozás, magozás, de lehet, hogy csak rövid ideig bírná.
Gyerekbüfé kóla nélkül
A Nanett Gyümölcsöző a balatonakali strandon kissé eldugott helyen található, de megtalálja, aki egészséges nassolnivalót szeretne. Kézműves sütik és a szörpök, linzerek, piték, répatorta, máktorta, almáspite, galette kapható itt, természetesen minden Nanett konyhájában készül. „Én nyújtom a rétest, a saját lekvárom, olajos magvaim, gyümölcseim kerülnek a süteményekbe. A szívem van ezekben a termékekben, és ez valahol visszajön, gyerekek csillogó szemmel jönnek oda. Nagyon jók a visszajelzések, tavaly egész nyáron öt gyerek ment el amiatt, hogy nem volt kóla ” – meséli Nanett.
Ez kőkemény munkával jár. Nyáron Nanett hajnali 4-kor kezdi a napját, elvégzi a kerti munkákat és lekvárt főz. 10 órára elkészülnek a sütik, amelyekkel az Istvándy Borműhely, a Morzsa Bisztró vagy a Kotyogós Kávéterasz vendégei is találkozhatnak már. A napja nagy részét a Nanett a Gyümölcsözőben tölti a strandon, amikor hazaér, bekapcsolja a sütőt, és kitalálja, mit készítsen másnapra.
