Arra már nem emlékszik, mikor szagolt legelőször levendulaolajba, de talán mindegy is: itthon hosszú évekig csak Lavandulae aetheroleum címkével árulták a fiolát, amiben ki tudja, a több levendulafaj közül melyik került. Arra már sokkal élénkebben, hogy egy brit magazinban meglátott egy képet egy Jersey-szigeteki levendulamezőről, amit egy idős házaspár gondozott. Túl egy nagy váláson, harmadik gyerekét várva eldöntötte, nem megy vissza a jól menő praxisba. Sikeres volt, kiteljesedett szakmájában, de ott motoszkált az új kihívás- a levendulamezők, ahol a munka talán kevésbé gerincpróbáló, mint a fogorvosi szék mellett, és elképzelése szerint “könnyebb, izgalmasabb lesz a levendulával”. Abból, ahogy erre elneveti magát, kiderül, mennyire jött be a számítás.
Pedig száz emberből kilencvenkilenc jó eséllyel cserélne vele. Legalábbis itt minden van, ami a városból elvágyódók fantáziájának kelléke: Balaton, dombokon fekvő hangulatos kis falu, díszes ormú, meszelt falú házak, szőlőhegy, borospince, templomok és templomrom, erdők, mezők és már a név maga is meseszerű. Balaton-felvidéki idill: pipa.
A méhek is le vannak szedálva
Egyetemista kora óta Dörgicsén nyaralt, nem volt kérdés, hol a helye. A felső-dörgicsei ikertemplomok romjai mellett találták meg Zsolttal, második férjével a hétteleknyi területet, ami szép is, nemcsak hasznos. A XI. századi, vagy tán még annál is régebbi kőfalak közelsége elcsendesít legbelül. Nulláról kezdett mindent. “Kos vagyok, szeretem a kihívásokat, szeretek utat törni”- magyarázza vállalkozó kedvét Ildikó. Volt férjével ők nyitották az első magánklinikát a rendszerváltás után Budapesten, és ez, a dörgicsei volt az első magán levendulaültetvény az országban. Három gyerekkel, minden tapasztalat nélkül jött, és nem volt mire építenie. “Az előző generáció földjeit elvették vagy elüldözték őket. Mint máshol, elveszett a kapcsolat a földdel, mert nem a földből éltek, nem értették a nyelvét”, ezért 2003- ban, az első hektár beültetésénél a pannonhalmi apátság főkertésze segített.
Olyan sokan kéredzkedtek be hozzájuk, hogy gyönyörködjenek vagy fotózkodjanak, hogy nemsokára létrehoztak egy bemutatókertet, ahol 30 különböző levendulafajta nő. Számára nincs rossz föld, legfeljebb nem megfelelő növényeket termesztenek rajta. Tanulta az új nyelvet, figyelte a természetet. Ahogyan orvosként a szelíd gyógymódok érdekelték, az apró betűs, gyógynövényekről szóló részek, úgy gazdálkodóként is szerves anyagokkal, nem vegyszerekkel erősíti a földet és növényeket. Megkereste azokat, amik szeretik a köves, meszes talajt: a levendulabokrok mellett fűszer- és gyógynövények zöldellnek- menta, citromfű, muskotályos zsálya, orvosi zsálya-, arrébb virágzó rózsabokrok, füge, gránátalma. Lejjebb aratják a levendulát, a még megmaradt sorokról halk, monoton zümmögés hallatszik. “Ők nem csípnek, teljesen le vannak szedálva”- mutat a méhekre, amik így is, belevendulázva gyűjtik a nektárt, amíg lehet. A sok virágról kevés nektárt tudnak gyűjteni, így a levendulaméz az egyik legdrágább és legkülönlegesebb mézfajta.
Jé, ez ehető!
A Levendárium maga 2012-ben született. “Mi voltunk elsők, akik úgy palackoztuk az olajat, hogy ráírtuk, milyen fajtáról származik. Szeretnénk a neveket is rendbe tenni, mert a köztudatban keveredés van. A Lavandula angustifoliát nyugaton English lavendernek, itthon franciának nevezik. Mi igyekszünk nem használni, hogy francia vagy angol. Ezzel is visszaadjuk a méltóságát, hogy orvosi levendulának hívjuk, mert tényleg annyi mindent tud. Az orvosi levendulaolaj 170 molekulát tartalmaz - el lehet képzelni, hány emberi receptorra tud kapcsolódni”- és sorolja is, mi mindent gyógyít a sebektől az izomfájdalmon és idegrendszeri panaszokon át a lelki görcsökig, gyakorlatilag tetőtől-talpig, kívül-belül. Az angol levendulát pedig hibridnek hívják: a szintén szelíd, de erős gyógyító az orvosi és a vad levendula frigyéből született. Ildikó évről-évre szó szerint saját bőrén tapasztalta meg, mire képes.
“Az lebegett szemem előtt, hogy készítsünk olyan tisztító, gyógyító esszenciákat, amik egyszerűek és nagyszerűek, mindenki számára elérhetőek, és helyük van a családi patikában”- szólt a célkitűzés. Természetgyógyászatot tanult, megismerte az aromaterápiát, ajurvédát, hagyományos kínai orvoslást, pránanadit, asztrológiát, makrobiotikát. Ez mind találkozik a lilakupakos üvegcsékben, az olajokban, virágvizekben, kozmetikumokban és illatokban, amiket Ildikó komponál. Készítenek szörpöt, az egyik legjobbat a Balaton körül, és levendulával készül a makrobiotikus sütemény, amire néhány éve még igencsak rácsodálkoztak, hogy jé, a levendula ehető, és milyen finom.
“Egész életemben építkeztem”
Egy majd kétszáz éves kőfalú házban működik a kis üzem. A tartályok körül meleg, illatos pára száll. Kicsi a csapat, nyaranta az aratókkal együtt ebédelnek - finomat, egészségeset- nagy közös asztalnál. Aratáskor levendulaillat lengi őket körül, ahová mennek, meg is jegyzi, aki találkozik velük. Gyönyörű a táj, a ház, a kert - de a munka nehéz. Hálás növény a levendula, megél a szikár talajon, de hőségben aratni embert próbáló, a termesztés “nagyon melós” és ahogy máshol a Balaton körül, a gazdaságban is nehéz szezonális a munkaerőt találni.
Az aratás még augusztusig tart, utána azt ígéri, pihenni fog és élvezni, ami van. “Éjfélekig dolgozom, ideje odafigyelni magamra”. Igaz, sok a terv, az ötlet: bővíteni szeretné az amúgy is pazar kozmetikumok sorát és pályáznak egy fogadóépületre, ahol egész évben rendezhetnek koncertet, kiállítást. Eddig is voltak színes nyári programok, de ha esett, a lepárló alá menekültek. ”Imádok építkezni. Építésznek készültem, egész életemben építkeztem -klinikát, levendáriumot, lakóházakat- meséli, és a gondosan felújított épületeket, a kiegyensúlyozott és a harmonikus részleteket látva el is tudjuk képzelni, hogy jó építész lett volna.- Nem is tudom, hogy lett belőlem orvos”- mondja nevetve.
