Már távolról látszik a telegraffitizett fal, a sok strandbüfé közül hamar meglátjuk a földvári Keleti strandon. Tudjuk, hogy ide tartunk, szinte egyértelmű, a legjátékosabb nevűbe. Akár Zanzibár indiai-óceáni tengerpartja is lehetne az a lidós rész, ahol Sándor Gyuláék megvetették a lábukat és az igényes strandételek alapjait.
Családi vállalkozásról beszélünk, ahol Sándor Gyula mellett tüsténkedik párja, sógora és persze a mama, azaz mamzi, aki a budapesti Oscar indításáért is felelt. A mostani, róla elnevezett büfé májusi nyitásában is segédkezett. De persze a hely lelke a siófoki születésű, világvándor Sándor, aki 15 éve szakács (és séf), a zamárdi Paprika Csárdában kezdte, aztán megjárta Spanyolországot, Írországot, Izlandot és Japánt is. Ezek után hazajött, dolgozott séfként egy hotelben, de kicsit kiábrándult az itthoni vendéglátós közegből.
Az édesapa volt az, aki megtalálta a kiadó földvári büféépületet. Hát belevágtak, és szép lassan, a régi bevált fogásokat is meghagyva, elkezdtek új étlapot írni. Mindez azért érdekes, mert a balatonlellei Villa Strandbisztró kísértetiesen hasonlóan indult: családi üzletként, amely az első szezonban még nem mert igazán kiszállni a lángos-hekk vonalból, de most, a második szezonjukra teljesen megújultak, jó irányba. Érdekes is volt látni, hogy a Mamzibár egy év hátrányban valahol itt tart hekkel, rántott sajttal, pizzával, de azért igyekeztek pár, magyar strandon szokatlan ételt is becsempészni, sőt néha grilleznek is a vendégeknek.
A quesadillák nagy kedvencek
Ilyenek az 1880 forintos quesadilláik (ezt kóstoltuk is, abszolút nem volt rá panasz, sőt lehetne a tó egyik új kedvenc strandétele is), a 2150 forintba kerülő, tépett malac becenevű pulled pork szendvicsük, valamint az 1980 forintért kínált piri-piri csirkecombjuk (ezeket ők lazán csak teraszkajákként tüntetik fel az étlapon). Az étlap persze nincs kőbe vésve - figyelmeztet Sándor -, kedvükre módosítanak a fogásokon. A quesadilláról elmondta, a tortilla maga mirelit, abba megy a csirkecombfilé, rá a fajitas ragu keleti fűszerekkel, zöld citrommal, korianderrel. Ahogy Sándor fogalmaz, "óriási mítosz nincs benne", de szeretik az emberek, ráadásul gyorsan elkészíthető, eltartható is.
Hamburgert nem akartak az étlapra, ugyanis ha jó kézműves burgert készítenének, az aránytalanul sok munka lenne, a minőségből meg kár engedni. Jövőre azért megeshet, hogy felvésik a hamburger szót is a falra írt menüre, de "ez az év még mindenképp tanulóév". Van pizzájuk is, ráadásul pizzaszakácsuk az ismert olasz-magyar szakács, Gianni Annoni keze alá dolgozik olykor, viszont mivel Sándor jó ismerőse, lejött nekik besegíteni. Pizzáikat 1250-1580 forint közüli áron ehetjük.
Az alapanyagokat zömmel nagykertől szerzik be, a hús eredetéről pedig így szólt a konyhafőnök: "az öregem csinál egy hentesboltot itt, Balatonföldváron". Egy hentesboltot egész évben lehet csinálni, ellenben egy szezonális büfét nem, Sándor Gyula pedig még gondolkozik, mi legyen: vagy visszamegy Budapestre, vagy szívesen dolgozna egy relatíve közeli élménybirtokon, hisz esze ágában sincs elhagyni a Balatont.
