Három éve jelent meg az első lemezed, folyamatosan koncertezel, de pontosan mi történt veled az elmúlt időszakban?
Sokat dolgoztam producerként, hangmérnökként vagy egyéb módon a kiadónk, a Lone Waltz Records lemezein. Szinte minden kiadványunkban részt vállaltam valahogy, ami elég sok teret és időt elvett attól, hogy a saját dalaimmal foglalkozzam.
Viszont elég sokat tanultam ebből az időszakból. A dalszerzésnél sem úgy gondolkodom már, hogy bemegyek a stúdióba egy gitárral, és valami történni fog, hanem várhatóan még több hangszert, több stúdiós finomságot fogok használni.
Producerként rengeteg dolgot megtanulsz félretenni. Például hogy a saját véleményed is felülírja a másik szándéka. Hogy attól, mert nekem személy szerint nem tetszik egy-egy megoldás, döntés, attól még lehet segíteni az alkotó elképzeléseit.
Miken dolgoztál pontosan?
Producerként a Duke Bluebeard és a The Matter lemezeken dolgoztunk és a Zanzinger lemezzel most lettünk készen, azon sokat dolgoztunk együtt Danival (Misota Dániel, szintén a Lone Waltz kiadó alapítója, Zanzinger néven adja ki dalait), például több számban is gitározom, és ez előhozta belőlem, hogy zenekarral is milyen jó dolgozni. A cél, az hogy még idén kész legyen az új anyag.
Ez azt is jelenti, hogy a saját felvételeidbe is bevonsz külső szemet?
Ez eddig is így volt, Dani és Ádám (Lukács Ádám, a Lone Waltz harmadik alapítója, Dukew Bluebeard néven ad elő) aktívan részt vettek már az első album folyamataiban is. Mellettük még van egy nagyon jó amerikai barátom, akinek szoktam mutogatni a dolgaimat. Készített most nekem gitárokat is.
Az első lemez egy részét Badacsonytördemicen vettétek fel. Miért volt fontos az a helyszín?
Egy körülbelül 120 éves házról van szó, fenn a Badacsony oldalában, ami egy családi nyaraló. Néhány éves voltam, amikor a nagyanyám és a nagybátyám a környékre költözött, ezért gyerekkorom óta tesókkal, unokatesókkal sűrűn jártunk le oda nyaralni. Ez az a hely, ahol igazán otthon érzem magam. Nem akarok ott élni, nem erről van szó, egyelőre az én temperamentumom a belvárosi létre van berendezkedve. De ott tényleg magam vagyok: ha megérkezem, elengedem az összes görcsöt.
Van olyan szám (You Know I Have A Love) is, aminek konkrétan a dallama egy kapolcsi ház udvarán született meg még 16 éves koromban. A lemezre is úgy vettük fel, hogy hallatszódik benne a tücskök ciripelése.
A kezdetektől fogva egyértelmű volt, hogy ott veszitek fel a lemezt?
Nem, eleinte Budapesten kezdtük el a felvételeket. De volt néhány szám, amivel szenvedtem. Ezért vetődött fel, hogy fogjuk az összes cuccot, és zárkózzunk be a tördemici házba, amíg el nem készülünk. A ház körüli telek elég nagy, el lehet ott bóklászni, de azon a héten nem léptük át a telek határát. Első nap bevásároltunk a tapolcai Tescóban, és nem mozdultunk ki még a faluba sem. Ez akkor működött, de nem hiszem, hogy ezt még egyszer ugyanígy meg fogom lépni.
Ha nem éppen lemezt veszel fel, és átlépsz a telekhatáron, akkor merre indulsz a környéken?
Ha felmegyek a Szent-György hegy tetejére, és látom azokat a dombokat, annál nincs szebb táj. Ez most ilyen promóciós szövegnek hangzik, de tényleg így érzem már gyerekkorom óta. A Szent György-hely teteje azért is gyönyörű, mert onnan látszik az összes hegy, és három helyen is felbukkan a Balaton a látképben. Emellett ezen a részen vannak erdők, ahol nincs az az érzésed, hogy agyonkoptatott turistaúton sétálsz. A hegy lábánál, a templom mellett van egy meredek út, azon például nagyon szeretek felmászni.
Biciklivel is van egy kedvenc útvonalam, ami nagyon fárasztó, de megéri, mert csodás részeket érint. Tördemicről kitekerek Tapolcára, onnan Kapolcs felé, majd Vigántpetendnél indul fel egy szerpentin Nagyvázsony felé. Onnan egy fennsíkon végigjövök a falvakon, és Nemesgulácsnál kanyarodok vissza Tördemicre.
Kapolcshoz, a Művészetek Völgyéhez van kötődésed, mi változott leginkább ott szerinted az elmúlt időszakban?
Dolgoztam is még régen a fesztiválon, amikor az egyik ház sátrazóknak kiadott részét intézgettem, és persze rengeteg kamaszsztori fűződik ahhoz a fesztiválhoz. Aztán sokáig nem jártam Kapolcson, de egy-két éve már fellépőként visszatértem.
Egyértelmű, hogy a Művészetek Völgye is sokat változott ezalatt az idő alatt. Nem azt akarom mondani, hogy jobb volt régen, de ma már egy jól bejáratott fesztiválgépezetnek tűnik, a tizenéves emlékeimhez képest. Igaz, már akkor is azt mondták, hogy lettél volna itt 10 évvel ezelőtt, az volt az igazi. Szóval mondhatok én bármit, a mostani tizenéveseknek így is meghatározó élmény lehet.
Amikor Tördemic környékén mozogsz, ott is érzed az átalakulást a kamaszkorodhoz képest?
A Balaton-felvidéken elindult egy dzsentrifikációs folyamat, aminek sok pozitív hozadéka van, de közben nagyon félek is a következményeitől. Mondok egy példát: a szomszéd telken élt Tóni bácsi, akinek nem volt világraszóló bora, de azért néha átmentem hozzá, és akkor persze megkínált. Egy fröccsnek indult a látogatás, aztán persze több liter elfogyasztott bort gyűrtünk le, és észrevétlenül elment a teljes délután, és közben rengeteget beszélgettünk. Ő például nagyon hiányzik, és még sok más borász is, akiket kiszorítottak a környékről. Félek, hogy ez a nyersebb, kevésbé profi hangulat el fog veszni.
Annak persze örülök, ha minőségi borok készülnek, és ennek hatására nem az történik, hogy kihalnak a falvak, és összedőlnek a régi épületek.
Ez több zenésszel készített interjúban előjött már, hogy az ideális állapot valamiféle átmenet lenne a nyers és a profibb Balaton között. Te is erre vágysz?
