Az, hogy pontosan honnan származik ez a magyarnak tartott fajta, nem tisztázott, a termőhely viszont könnyen behatárolható. Míg a filoxéravész előtt szinte egész Magyarországon elterjedt volt, utána gyakorlatilag a Somló hegy vált a hazájává. Ezenkívül számottevő telepítéssel nem találkozunk, noha a Balaton északi partján, a Neszmélyi borvidéken, Mohács mellett a Pécsi borvidéken (Versendi juhfark), és még Szlovákiában, kürti pincészeteknél is foglalkoznak vele kisebb mennyiségben. Teljes jogú szőlőfajtaként sokáig nem, csak meglepően későn, 1997-ben ismerték el.
A juh farkához hasonlít
Nevét a szőlőfürt hosszú, hengeres, tömött, kissé görbe formájáról kapta. Tömegtermelésre soha nem volt alkalmas, vékony héjú fajta, amely érzékeny a rothadásra, a borászoknak oda kell figyelniük rá. Kedveli az ásványokban gazdag, főleg vulkanikus és meszes talajokat. Szeptember végén, október közepén érik, magas, határozott savtartalma miatt fontos, hogy teljes érettségben szüreteljék.
Markáns ízvilágú és karakterű bor, neutrális illata és aromái miatt képes a termőhely értékeinek a közvetítésére. A magas savtartalom minden évjáratban megbízhatóan jelen van, még akkor is, ha éppen késői szüretelésű bort készítenek belőle, és ennek köszönhetően őrzi meg hosszan a frissességét. Fehér húsú és csonthéjas gyümölcsök, fűszeresség, némi mandulás kesernye jellemző az aromavilágára. Többféle stílusú bor készíthető belőle, a kizárólag acéltartályos, könnyedebb tételtől a hosszan hordóban érleltig, és töppedten szüretelt édesekkel is találkozhatunk. Sokan gondolják úgy, hogy mindenképpen érdemes fahordóban tartani, és több évnek kell eltelnie ahhoz, hogy elérje a csúcsát, ám a fogyasztói ízlés ezen a téren is változik, így a gyümölcsösebb, üdébb palackok is megjelentek már a piacon.
A legenda még ma is él a somlói juhfarkról, miszerint ez a nászéjszakák bora
Úgy tartják, hogy a XVIII. században a Habsburgok és más nemesi házak tagjai is somlói juhfarkot ittak a házasságkötéskor, hogy ezzel garantálják a fiúutódok nemzését. Természetesen a sikerességről nincs statisztika, ráadásul régen több szőlőfajtát szüreteltek össze, így a legenda eredete több szempontból is megkérdőjelezhető, ám ettől még ma is közszájon forog, és állandó viccelődés tárgya egy-két pohár után.
Mint igazi magyar fajta, a juhfark külföldi sikereire igazán büszkék lehetünk. A londoni International Wine Challenge borversenyen a somlói Tornai Pincészet juhfark borai sorban már harmadszor nyerték el a legmagasabb elismerést, a Trófea-díjat, a 2013-as Aranyhegyet pedig a Berliner Wine Trophy, és a Challenge International du Vin is díjazta. A Spiegelberg Kézműves Borpince 2010-es Juhfark borát pedig a Wine and Spirit amerikai szaklap a világ 100 legjobbja közé választotta 2014-ben.
Az édes juhfark citromtortával a legjobb
Noha a juhfark mellé nem a legkönnyebb ételt párosítani, és nem is az egyik legdivatosabb fajtánk, számos lehetőséget kínál rusztikus, élénk savú karaktere. Ha valami izgalmasabb, egyedibb tételre vágyunk a megszokottak helyett, akkor mindenképpen próbáljuk ki egy étteremben, vagy főzzünk mellé otthon. A könnyedebb típusok mellé a sült szárnyasok, grillezett halak, sonka, cukkini, brie és gouda sajtok illenek, míg a testesebb, hordós érlelésűekhez választhatunk halászlevet, paprikás balatoni halat, sertéssültet vagy más zsírosabb húsokat, tésztát tejszínes szószokkal, kolbászt. Az édes juhfark mellé egy hasonlóan élénk, citrusos ízvilágú desszert passzol, mondjuk egy citromtorta.
Akik szeretnék személyesen megkóstolni a somlói juhfarkot, azok pedig vegyék az irányt szeptember 15-én a Tornai Pincészet felé, ahol már harmadik alkalommal rendezik meg a Somlói Juhfark Ünnepet. Itt ráadásul nem csak a borokat lehet kóstolni, hanem olyan workshopokon is részt lehet venni, ahol a szőlőfajtával, annak eredetével és történetével lehet megismerkedni, lesz vertikális kóstoló díjnyertes borokkal, dűlőtúra és pincelátogatások, és arra a kérdésre is választ kaphatunk, hogy milyen is az igazi somlói juhfark.
