A fonyódi lehajtónál hagyjuk el az M7-es autópályát és Lengyeltóti után érkezünk meg Somogyvárra. Táblák vezetnek a félig földbe épített, tájba simuló emlékhely irányába. A Koppány vezér egykori birtokán létrejött Somogyvár a középkori Magyarország egyik legfontosabb közigazgatási és kulturális központja volt.
Magyar-francia szerzetes két jó barát
Virágzó szőlőművelés és élénk kereskedelem folyt itt, a településen hadiút vezetett keresztül. I. (Szent) László 1091-ben bencés apátságot alapított itt Szent Péter és Pál apostolok, valamint Szent Egyed tiszteletére. A legenda szerint a szlavóniai hadjáratából hazatérve tett fogadalmat a monostor építésére.
Az apátság a magyar egyházi szervezettől függetlenül működött, a somogyvári szerzetesek közvetlenül a franciaországi Saint-Gilles apátság fennhatósága alá tartoztak. A monumentális, háromhajós, kéttornyos bazilikában Szent Egyed ereklyéjét is őrizhették, legalábbis erre engednek következtetni a feltárások.
Az apátság kétszer is majdnem az enyészeté lett: az 1200-as évek elején valószínűleg felgyújtották egy viszály miatt, a 16. századra pedig elvesztette a függetlenségét, és nagyon rossz állapotba került. Utolsó felvirágzása során késő gótikus stílusban építették át, majd végvárként erősítette meg Török Bálint az 1520-as években. A kevés védő azonban nem tudta feltartóztatni az ellenséget, és 1556-ban elfoglalták a törökök. A szerzetesek soha nem tértek vissza, a templom és a kolostor elpusztult. A helyiek sokáig használták kőbányának a területet. Az 1970-es években kezdődtek meg a feltárások, az ásatási terület már 1983-ban engedélyt kapott arra, hogy „Somogyvári Történeti Emlékhely” néven működjön. 2011-ben az Országgyűlés nemzeti emlékhellyé nyilvánította Somogyvárt.
Egy középkori szuperhős és egy monumentális apátság
A Szent László Nemzeti Emlékhely látogatóközpontban főleg az I. László élettörténetét és a személyét övező kultuszt és a szentté avatott királyhoz fűződő legendákat ismerhetjük meg, ezenkívül az innen pár száz méterre található apátság építéstörténetét, régészeti feltárásának fázisait mutatják be. Nemcsak klasszikus értelemben vett kiállításról van szó, érintőképernyők, interaktív felületek segítségével kapunk képet az apátság évszázadairól, és virtuális időutazáson is részt vehetünk, ahol különböző időpontokban „járhatjuk” körbe az egykori épületet.
Az apátsághoz egy több száz lépcsős, kiépített sétaúton jutunk fel. (Autóval is meg lehet közelíteni a romokat a településen át). Azt, hogy merre kell indulni, az emlékhely bejáratától balra eső táblák jelzik. Nehéz elképzelni, de egykor ezt a területet időszakosan víz borította, egészen eddig húzódott a Balaton. Viszonylag nagy a szintkülönbség, amit le kell küzdeni, de ez az erdei lépcsőzéssel egybekötött séta egy terápiával is felér.
Még a pálinkás üvegről is Szent László néz vissza ránk
Egy aszfaltútra érünk ki az erdőből, és az apátság előtt még beiktatunk egy kis pihenőt a Szent László borozóban, ahol ingyen limonádé vagy egy pohár bor jár annak, aki felkapaszkodott ide, és meg is tudja mondani, hány lépcsőt mászott meg. (Jó hír, hogy nem kell megszámolni, már az indulás előtt meg lehet szerezni az infót az egyik tábláról.) Itt tényleg minden az alapítóról és a legendákról szól, a pálinkás üvegek címkéin is a lovagkirály szerepel.
A belépők az apátsági romokra is érvényesek, de akit a látogatóközpont nem érdekel, külön csak a romokra is lehet jegyet venni. Megéri, mert az egykori épületegyüttes látványa még mostani állapotában is lenyűgöző. Felszínre hozták a temetőkápolnát, a temetőt és a középkori várfalat is, ami az egész komplexumot körbevette. Hosszabb sétára indulhatunk a romok között, a dombtetőn álló fák alatt levő padok pedig tökéletes helyek egy kis szusszanásra.
