Az Őshaza vendégházat a falu főutcáján találjuk. Rusztikus, békés, felújított ház, tóval és szép kerttel, amely az erdő szélével határos. A házigazdák, Szabados Zsuzsanna és Baráth Tibor mosolyogva fogadnak minket, egy vizsla és egy cseppet sem félős macska társaságában. A ház minden lakójából árad a nyugalom. Megérkeztünk.
A vidékfejlesztéstől a szobakiadásig
Zsuzsannával és Tiborral egy házi süti mellett beszélgetünk. Itt ez is a vendéglátás része, amikor belefér az idejükbe, így várják a betérőket. Zsuzsanna a 2000-es évek elején költözött Sümegre. Vidékfejlesztéssel foglalkozott, ő koordinálta az Éltető Balaton-felvidékért programot is.
Csillogó szemmel mesél erről az időszakról, a termelőkkel való közös munkáról, és persze azt a pillanatot is felidézi, amikor először nézte meg kívülről álmai otthonát: „2002-ben láttam meg először a házat, elvadult dzsumbujnak nézett ki, de nagyon tetszett, olyan »őshazás« volt az egész. Fantasztikusnak láttam ezt a helyet, pedig nem volt az, romos volt és elhagyatott.”
2007-ben vásárolta meg a házat. Tiborral két és fél éve találkoztak, és nem volt kérdés, hogy álmaik házát és a vendégházat is együtt építik fel. „Kiskorom óta az volt az álmom, hogy lesz egy házam az erdő szélén, egy patak partján, ahol szobakiadással fogok foglalkozni. Így is lett” – mondja az építészmérnök, akinek tervei alapján úgy újították fel és bővítették ki az épületet, hogy megőrizze rusztikus, kicsit nyers jellegét. Követ, fát, téglát használtak, és az újonnan felépített épületrészek is olyanok, mintha legalább száz éve állnának.
Először a tulajdonosok saját lakrésze készült el, 2017-ben nyitották meg az alsó, 40 négyzetméteres apartmant, 2018. májusban pedig azt az épületrészt, ahol az emeleti apartman és az étkező található. Nagy belmagassággal, világos terekkel, hófehérre meszelt falakkal és sötétbarna felületekkel találkozunk, az pedig külön élmény, hogy az emeleti lakrészt az étkező fölé épített hídon át közelíthetjük meg.
A házban csak egyszerű, falusi bútorok voltak - ez egy szegényebb falu volt, erre futotta az embereknek, meséli Zsuzsanna. Felújították, újragondolták őket és ha kellett, megváltoztatták a funkciójukat. A dagasztóteknők például a reggeli tálalására, vagy a szórólapok tárolására szolgálnak, és a régi, matricákkal teli bőrönd is fontos dizájnelem. Több napig kellene itt laknunk, hogy minden részletet észrevegyünk.
A kert sem fedi fel elsőre az összes titkát. A nyári konyha mögött egy napsütötte, kinti fekhelyet találunk, innen már tényleg csak az erdőt látjuk. Itt csak az őzeket ugatja meg néha a kutya, mesélik a házigazdák.
„Akkor boldogulunk, ha együttműködünk”
Zsuzsanna ma már teljes egészében a vendégházra és a tanulásra koncentrál. Gazdasági agrármérnök és szakácsiskolát végez egyszerre - számára ma is meghatározó a termelőkkel, helyi vendéglátósokkal való együttműködés. A reggeli hozzávalóit szigorúan a környékről szerzi be, aki kíváncsi, ki készíti a kecskesajtot, vagy honnan érkezik a házi tojás, az étkező falán minden termelőről talál fényképet, leírást.
A házigazdák jövőre egy lakáséttermet is szeretnének nyitni, és az alapanyagokat szintén csak helyi termelők alapanyagaiból válogatják majd össze. „Fontos, hogy minél több embert vonjunk be, hogy másoknak is biztosítsunk bevételt, és az is, hogy a vidéki termelési módok fennmaradjanak” – mondja Zsuzsanna. „Ennek reneszánsza is van most, sokan költöznek vidékre és váltanak karriert, de feladják 4-5 év múlva, mert rájönnek, hogy nem tudnak belőle megélni. Ezért fontos, hogy segítsük egymást, mert akkor boldogulunk, ha együttműködünk”.
Akármilyen hihetetlen, Bazsi és a környéke is sokféle alapanyaggal tudja ellátni az Őshazát. Egyre több őstermelő van a faluban: van, aki nyulakat nevel, helyből érkezik a házi tojás, Kalláéktól, Tóth Tamáséktól a sajt, a nemrég itt kiállító képzőművész házaspártól, Nagy Krisztától és Pátyerkó Lászlótól pedig a bárány.
„A lakásétteremben maximum 14 vendéget fogadhatunk, ennyi alapanyagot simán lehet itt találni. És a vendégek is elfogadják majd, hogy itt abból főzök, amit akkor be tudok szerezni” – mondja Zsuzsanna. A reggelinél is gyakran elmondja a vendégeknek, mi, honnan érkezik, miért finomabb a szabadban nevelt magyar tarka teje, mint a bolti.
Itt kell lenni a gazdának
Zsuzsanna és Tibor szerint a vendégek értékelik és igénylik is, hogy bármilyen kéréssel, bármikor elérjék őket, vagyis „itt kell lenni a gazdának”, hogy minden rendben menjen. Főleg párok jönnek ide pihenni, bár van pótágy, nem jellemző, hogy hozzák a gyerekeket is. Volt már itt eljegyzés is, a vendégkönyvben pedig minden második bejegyzésben az van, hogy ez „a nyugalom szigete." Tibor édesapja meg is szokta könnyezni a visszajelzéseket, mesélik.
