Nem a lemeztektonika az, ami miatt 11 méter mélyre is lemerülhetünk a Tihanyi-kútban, hanem a kilengés. Friss tudományos cikk alapján magyarázzuk el, mi, merre, hány méter a Balaton és a Tihanyi-szoros legmélyebb árkában, ahol hatalmas ragadozóhalak várnak zsákmányaikra.
Azt gyakorlatilag mindenki tudja általános iskola óta, hogy a Balaton sekély tó, középiskola óta pedig azt, hogy feltöltődőben van, hosszú távon természetes úton el fog mocsarasodni. Azonban ettől még messze állunk, jó pár generációnyira, ráadásul a turizmus miatt valószínűleg mindig is kotorni fogják, hogy ez ne következzen be. Azonban van egy pontja a tónak, ami utoljára töltődne fel, annyira mély. Ez a Tihanyi-kút.
A nevében is benne van a mélysége, ez a Balaton legmélyebb pontja, ami átlagban (a vízmagasságtól függően) 11 méter mély. A kút egy hosszas árok a Tihanyi-félsziget déli csücske előtt, több száz méter hosszan, egyenesen húzódik délnyugatról északkelet felé. A legmélyebb pontja a komp útvonalától keletre, 100-150 méterre, a parttól kb. 300 méterre található. Cholnoky Jenő így fogalmazott róla anno:
"A tó rendes, legnagyobb mélységei tehát 4-5 méternyiek. Csak egyetlen kivételes, túlmélyült helye van a Balatonnak. Ez a hely közvetlenül a tihanyi rév előtt van, és 11 méternyi. Hosszas, keskeny gödör ez, majd megtudjuk mi az oka, de olyan kicsiny gödör, hogy a tó átlagos mélységére nincsen nagy befolyása."
Miért a tó legszűkebb pontján alakult ki?
Érdekes kérdés, hogy épp egy szűkületben, a hajósok által csak csőnek nevezett szorosban alakult ki a Balaton Mariana-árka. Pedig épp ez adja a logikus magyarázatot. Érdemes elolvasni a Magyar Geofizikában idén októberben megjelent, öt szerző által publikált "A Tihanyi-kút morfológiája ultranagy felbontású balatoni szeizmikus mérések alapján" című cikket, ami tömören elmagyarázza, miről van szó.
Azt hihetnénk, valamiféle lemeztektonikai oka van az ároknak, ahol még vetők is találhatók, de a magyarázat egyszerűbb: az áramlások állnak a háttérben. Előfordul, hogy a Balaton vize a széljárás miatt is kileng, a keleti és nyugati medence között pedig a szoroson áramlik át a víz. A szűkület miatt ez rendkívül gyorsan történik, másodpercenként 2 méteres sebességgel tud ilyenkor áramlani a tó vize, ami jelentős erodáló hatást eredményez. Jellemző adat, hogy a fenéken így 40 métert is vándorolhat az iszap egy hónap alatt. Így ír a tanulmány az árokról:
"a kút keresztmetszete közel U alakú, jellegét tekintve erősen hasonlít a meanderező folyók medrének profiljához. Az árok pereme az É-i oldalon meredekebb, a D-i oldalon pedig lankásabb, és fokozatosan, esetenként lépcsőzetesen megy át a Szántód előtti magasabb térszínbe. A kút peremeinek látszólag nagy dőlésszöge azonban csak a szeizmikus szelvények erőteljes túlmagasításából adódik. A mederfenékhez tartozó legnagyobb lejtőszögek a valóságban mindössze 5–10°-osak."
Fenéktörténelem
A tó mélységét régóta vizsgálják. Az első mélységtérképet az 1700-as évek második felében készítették a Királyi Helytartótanács utasítására, előkészítendő a tó lecsapolását. Krieger Sámuel mérnök is megállapította, hogy a Tihanyi-kút a legmélyebb pont. Akkor még csak 8,5 méter mély volt a mérés szerint, pedig a vízszint is magasabban állt Sió elkészülte előtt. Utána több mélységmérés volt 1894-95-ben, 1929-30-ban, 1955-ben (már szonárral) és 1975-ben. 1986 óta több szeizmoakusztikus mérést is végeztek, alaposan feltérképezve a medert. Ez a módszer alaposan feltárja az üledékeket is, ezt végezték el 2014-ben is (ami az idézett tudományos cikk alapja).
Ha már történelem: a 19. század végén a kút vonala még a félsziget partvonalát követte ívesen, ma már egyenes. Ívét és alakját is változtatja folyamatosan, ahogy kimarja az üledékeket. Az alapvetően feltöltődő tóban is van mélyülés, a kút egyes pontokon akár 2 méterrel is mélyebb, mint a 19. századi mintavételkor. Mélyül a szántódi kikötő előtti terület is. Üledékfelhalmozódás is van az árokban, annak a keleti részén. Egy turzás (a turzás az épülő sekély tengerparti területek sajátos homokformája) is megjelent a mélyén, ami jól jelzi az áramlásokat, amik máshol pedig az öreg pannóniai üledéket is felfedik, eltakarítva a frissebb pleisztocén és holocén rétegeket.
Merész búvár és pecások
2008-ban egy gyulai búvár, Czene Ferenc átúszta széltében a Balatont, de a fenéken, nem a felszínen. Tihany és Szántód között három kilométert tett meg. Nem sokat látott, egy vihar felkavarta a vizet, koromsötét volt odalent. "A Tihanyi-kút legendás a nagy harcsáiról. Látni nem láttam őket, de éreztem, ahogy elúsznak mellettem. Feltehetően megrémülhettek, hiszen búvárral eddig nemigen találkozhattak" - elevenítette fel az átélteket. Elmondása szerint nagyon hirtelen mélyül itt a meder, viszont lent jártakor nem volt hideg a víz, a vihar kavarhatta fel. 1 óra 2 perc alatt teljesítette a távot, délelőtt 11:00-12:02 között.
Ha már harcsák, a Tihanyi-kút legendás harcsázóhely, július-augusztusban gigászi példányokat lehet kifogni, amik alapvetően a mélységben lapulnak. Ősszel pedig a gardák százai veszik birtokba az árkot, erre építik a tihanyi Gardafesztivált is. Végezetül álljon itt egy archív videó a Tihanyi-kút harcsavadászairól:
