Monostorapáti keleti határában, a Boncsos-tető északi fennsíkján egykor a Jáki templomhoz hasonló apátság állt, amelyet almádi monostornak hívtak. A helynek semmi köze Balatonalmádihoz, a Hegyesd közelében fekvő egykori Almád nevű településről kapta a nevét.
A Boldogságos Szűz Mária és Mindenszentek apátság magánalapítású bencés monostorként működött. A Balaton-felvidék főúri birtokosának számító Atyusz-nemzetségből származó Bánd alapította 1117-ben. Ő hamarosan elhunyt, ezért két fia, Atyusz és Miske építtették fel az apátságot, meséli Hangodi László történész, muzeológus, Az Almádi monostor című könyv szerzője. (A könyvből rengeteg részletet lehet megtudni az apátságról, a legendákról és a régészeti feltárásról. )
A fennmaradt falrészletek szerint az 1121-ben elkészült monostor egy 30 méter hosszú, 15 méter széles, kéttornyú, háromhajós épület volt. Nem kizárt, hogy egy beomlott és feltöltődött altemplom is állt itt, derült ki a régészeti feltárások és helytörténeti kutatások során.
A monostor négy évszázadon keresztül működött. Kezdetben az Atyusz-nemzetség tagjai temetkeztek ide: 2017-ben, a monostor régészeti feltárása során előkerültek az alapítók érintetlen sírjai. (Feltehetően a kolostor építtetők mostohaanyjának, a ”Gyönyörű úrnőnek” és egy másik rokon nemzetségfőnek a maradványai).
Az apátság az 1540-es években, a török-magyar végvári harcok idejében néptelenedett el. Később lerombolták, köveit a helyiek elhordták, de számos legenda és monda őrzi az emlékét.
A titokzatos vörös barátok
A helytörténeti kutatások a monostort övező legendákkal is foglalkoztak. Több történet kering a titokzatos „vörös barátokról, akik ezekben a mesékben nem éppen szent életükről voltak híresek. A legendák háttere az lehet, hogy annak idején a templomos lovagrend tagjait hívták vörös barátoknak, mert a palástjukon vörös színű keresztet viseltek. "A népi emlékezet sok kolostorromot a vörös barátoknak tulajdonít, függetlenül attól, hogy bencés, domonkos, pálos vagy más rendbeliek építették azokat. Az Almádi monostort is hozzájuk kötik, de teljesen tévesen, hiszen sosem jártak itt" - folytatja Hangodi László.
A vörös barátok a környékbeli idősek által őrzött mesékben nemcsak kéregetni és élelmet venni, hanem lányokat rabolni is lejártak az apátságból a faluba, „bűnbocsánatot” ígértek, de közben elcsábították azt, aki hitt nekik. Egyszer elvitték a szigligeti várkapitány feleségét is, amit a történet szerint a felháborodott férj természetesen nem hagyott annyiban, kiverte a katonáival a barátokat a kolostorból és az egész vidékről, és még a feleségét is utánuk zavarta. Egy másik legenda szerint Tihanyból is raboltak el lányokat a barátok, itt a hajadonok családja vett bosszút.
Egy harmadik történet szerint a monostort büntetésből elnyelte a föld. Egyszer ugyanis egy nemesember kért szállást két lányával a kolostorban, akik reggelre eltűntek. Bár letagadták az apa előtt, természetesen a vörös barátok tartották fogva a lányokat. Mivel ez már a sokadik ilyen eset volt, az égiek haragja lesújtott, és elpusztította a kolostort: megnyílt a föld és elnyelte az egészet. Csak a Barátok fala, ez a mai napig látható falcsonk maradt meg, hogy emlékeztesse az utókort a barátok tetteire.
Kincsek és alagutak
"Több legenda is létezett azzal kapcsolatban, hogy török idők kezdetén az apátságban jelentős mennyiségű kincset halmoztak fel" - mondja a történész. Évszázadokon át érkeztek a kincskeresők és szerencsevadászok a romokhoz. (Nemcsak ide, a Káli-medencei Velétei palotaromnál és a salföldi pálos kolostorromnál is rendszeresen kutattak arany és ezüst után).
Az egyik nagy kincskeresési hullám alapja egy levél volt, amely valószínűleg sok másolatban keringett a kincskeresők között. 1561-ben, amikor a törökök elfoglalták Hegyesd várát, rengeteg sorstársával együtt elhurcoltak egy Barát János nevű helyi lakost. Barát János végül a krími Tatár Kánságban öregedett meg, és állítólag szép kort ért meg a viszontagságos életútja ellenére. Innen írta meg az Érsekmonostor kolostorában elásott és befalazott kincsek - ládányi arany, rengeteg pénz, ezüst és templomi eszközök - pontos lelőhelyét.
Bár a település neve nem egyezik, a monostor leírása elég pontos, és ennyi rendelkezésre álló információ is elég volt a kincskeresőknek. A 18. századtól kezdve a levél hatására több ízben is engedélyt kértek kutatásokra, mások csak úgy elkezdtek ásni, de senki nem járt sikerrel. A legtöbben elég gyorsan feladták, amikor elfogyott a pénzük és az élelmük, és egyszerűen továbbálltak. Csak olaj volt a tűzre, amikor a kolostor környékén a mezőgazdasági munkák közben előkerült a földből néhány ezüst szertartási edény, vagy kisebb aranylelet. Ezek a kincskeresési kísérletek jelentősen hozzájárultak az egykori apátsági rom gyors pusztulásához.
És ahol kincs van, ott általában alagút is: a mondák szerint Hegyesd várhegytől egészen a Csobáncig vezetnek ezek, az almádi apátságból pedig Nagyvázsony irányába ástak alagutakat.
Az almádi kolostorrom kutatása 2011-ben vett új lendületet, civil kezdeményezés jött létre a romok megmentésére, és 2014-ben megkezdődött a tervszerű régészeti feltárás, folytatja a történész. Nemcsak jelentős falmaradványokat és az alapítók sírját találták meg, hanem számos művészi színvonalú márványfaragványt, valamint egy teljes épségben megmaradt római kori oroszlánszobrot is.
