Minden hatalom az üdülő pártvezéreké - bejártuk az aligai pártüdülőt

Káderek fürdőgatyáját, Castro ellopott Pannoniáját és Kádár János pecaszigetét is megismerhetjük a Hosszúlépés aligai sétáján. Az egykori aligai pártüdülőben elmerülhet az ember a szocializmus elit világában, ahol folyt a sör, forró volt a lángos, mindig szabad a teniszpálya és sok a gépfegyveres őr.

'86-os, Y generációs magyar polgár vagyok, ezért a szocializmus nekem egy elvont fogalom. A kádári korszakban csupán csecsemő- és kisgyerekkorom töredékét éltem, alighogy megszülettem, meghalt maga Kádár János is, és megjött a rendszerváltás. Ezért részben a szülők, nagyszülők elmondásából, részben az iskoláimból és a történelemkönyvekből, részben a médiából rekonstruálhattam azt, milyen volt az "átkosban", azaz a legvidámabb barakkban (kinek-kinek mi jutott) élni. A legjobban minden történelmi kort az ad vissza, ha a korhű, ne adj isten valódi díszletei közé csöppenünk, így könnyebben beleélhetjük magunkat, milyen volt akkoriban jókor jó helyen lenni. Ebben segít a Hosszúlépés által szervezett frappáns nevű séta, a Káderek fürdőnadrágban, ami az aligai pártüdülő életét mutatja be.

Vidám kis csoport gyülekezik a Balatonvilágos, Aligai út 1., azaz a Club Aliga bejárata előtt, Üveges Bence történész és sétavezető széles gesztusokkal magyarázza nekik a szokásos tudnivalókat. Na meg a szokásoson kívül is, mivel itt nem árt résen lenni, már épületstatikai okokból is. Ugyanis a két részre osztott aligai üdülő első része működik csak manapság Club Aligaként, az Aliga 2 fedőnevű másik oldal zömmel dzsungel és elhanyagolt, omladozó épületek posztapokaliptikus egyvelege. Fel is hívják rá a figyelmet, hogy ne nagyon másszunk be a néhol betört ablakú, kitört falú, kiszakadt ajtajú házakba. Erre amúgy Aliga 2-n nem kevés tábla is figyelmeztet.

Fogyott a lángos, Biszku lánya vízisíelt

Első lépésként megtudjuk, hogy az 1989 előtti időkben több pártüdülő is létezett a Balatonnál, talán a balatonarácsi (ma Füred egyik hangulatos negyede) volt a legjelentősebb, persze Aliga után. Aliga viszont mindenben a leglegnek számított, nem is csoda, hogy 2017 után idén is folytatódnak itt az idegenvezetések (FONTOS: most a szezonban minden pénteken, egy nap 2 időpontban, egyszerre 30 főnek tartanak sétát).

Sétavezetőnk sorolja az adatokat: 50 hektár erdő, 10 hektáros strand, 2 kilométer hosszú partszakasz, mindez már magántulajdonban, nem a dolgozó népé. Hajdanán a komplexum a modernitást képviselte, eleve a Horthy-korszakból is származnak villák. Aliga ugyanis - részben Budapesthez való közelsége miatt - már akkoriban népszerű üdülőhelye volt a tengerpartját vesztett csonka Magyarországnak, ki is épültek a szép, néha modern villák itt. Aztán az újabb világháború után, az államosítás lendülete elsöpört mindent, jött az ÁVO, százával kitelepítették a családokat, lezárták a területet és az a pártvezetésé lett (hogy miként és kinek az ötlete által, azt nem mondjuk el, ahogy sok más részletet sem, el kell menni a sétára megtudni, megéri).

A séta első ütemében tehát Aliga 1-et járjuk be, ahova már szintén nem jutott be akárki a vöröscsillagos évtizedekben. Ide a megyei pártvezetők, nagyobb gyárak, állami cégek vezetése kapott beutalót. A fokozatosan kiépülő, szigorúan őrzött komplexumban biztosított volt az étkeztetés nekik (a bort motorcsónakkal hozták Arácsról!), sok sportot tudtak űzni a pályákon, hatalmas hangárszerű kertmozi épült (a mai napig működik friss filmekkel!), ahol a kor népszerű filmjeit vetítették. Kádár János tiszteletére sakkversenyeket rendeztek, miközben Biszku Béla lánya épp vízisíelt a tavon.

A sok-sok sztori közben Üveges Bence a Hosszúlépésre jellemző alapossággal illusztrálja a történelmet, a sétavezető olykor tabletjén mutat fotókat, néha archívokat, néha most már tiltott helyen készülteket (melyeket természetesen a neten találtak). A fent említett helyszínek mellett láthatjuk a pavilonsort, ahol anno pincérek nyüzsögtek a vendégek körül, sört, bort, töményt, lángost kínálva, de itt még dolláros bolt is akadt a hiánygazdaság sok ritka árucikkével. Alapvetően jó lehetett itt dolgozni, egy hátulütője volt, azok a - zömmel környékbeli - alkalmazottak, akik fenntartották az aligai birodalmat, nem számíthattak útlevélre a hely titkossága miatt.

Kádár elbújt, Aczél bejutott

Aliga 2 felé, ahol tényleg a pártvezetés krémje nyaralhatott, kilométeres platánsorral szegélyezett sétány vezet. Útközben elhaladunk az apokaliptikus látványt nyújtó, használaton kívüli uszoda mellett (tilos a belépés), valamint megtudjuk, hogy Aliga 2 kvázi állam volt az államban, ide plusz ellenőrzés után lehetett csak bejutni. Mi már simán átsuhanunk a hajdani csekkpont és vöröskatonák hűlt helyén, és tátott szájjal hallgatjuk, ahogy kiderült: "nagyon-nagyon gyenge feltételezés, hogy ez Rákosi üdülője volt." A sokadik oszladozó ház előtt állunk, amely előtt - szándékosan - fenyősor takarta a tóra való kilátást, nehogy az imperialista kommandók onnan puffantsák le a magyar nép szeretett, kalászcirógató vezérét.

Tovább kúszva-mászva a kidőlt fák között, az elburjánzott, kertészt évek óta nem látott dzsungelben elénk bukkan az egykori kultuszpápa, Aczél György villája is (tilos a belépés), melyen látszik, mennyire modernnek számított már akkor is. Eleve tisztába teszi a séta az emberek fejében azt, hogy nem minden épület szocreál, amit az 1949-89 közötti érában húztak fel, ennek a nehezen definiálható műtörténeti korszaknak Joszif Sztálin elvtárs halálával vége szakadt. Ennek megfelelően klasszikus szocreál épületet hiába is keresnénk Aligán, főleg, hogy a modernitás és puha formalizmus az elsők között a Balatonnál hasított mélyet a szocreál szövetébe (lásd például a siófoki obszervatórium épületét).

A párt első emberének, Kádár Jánosnak a villája is megtekinthető (tilos a belépés). Elég rossz állapotban van, nem csak a vakolat omladozik róla. Az MSZMP főtitkára életének jelentős részét töltötte itt, elzárva mindenkitől (csak Aczél zavarhatta bejelentés nélkül), a nyolcvanas években állítólag már 2-3 hónapokat volt itt évente. A kor luxusa természetesen megadatott neki: színes tv, légkondi, hűtő, de Kádárt csak a neki kialakított pecaszigete vonzotta, amely szintén megtekinthető, bár az üledéklerakódás miatt inkább félsziget. Itt Kádár egyszer egy hatalmas harcsát fogott, hogy hány kilós volt, nem spoilerezzük el.

És akkor eltekert Ő...

Ekkor jön az egész séta leghihetetlenebb része: megmutatják nekünk az étterem épületét, amely ennél több volt, igazi szórakoztatóközpont kis mozival (tiltott filmekkel is!), Kurucz Tamás parádés főztjével, ökörsütésekkel. Azonban túravezetőnk hiába beszél, egy ponton a csoport 40 feletti, illetve a futballban jártas része rá sem hederít: sűrű elnézések közepette, behúzott nyakkal elbiciklizik előttünk a nyolcvanas évek egyik fociikonja, Nyilasi Tibor. (A felbukkanása annyira váratlan volt, hogy fotónk nem lett az esetről végül.)

Miután vezetőnk biztosít minket, hogy nem a Hosszúlépés szervezte ide Nyilasit, véletlen, hogy a balatoni bringakört levágva épp Aligán teker keresztül, épp ekkor, átmegyünk a túra zárócsodájához, az ún. Castro-villához. Ez az épület nagy kivétel: fel van újítva, jó állapotban várja a vendégeket, ugyanis kiadják. Ez volt az elnöki rezidencia hajdanán, ahol fontos vezetők is megszálltak, úgy mint Leonyid Brezsnyev vagy épp Fidel Castro, a ház ez utóbbiról kapta becenevét. Még maga Carlos, a Sakál is megfordult itt csapata kiképzése idején, de a legjobb történetek Castro 1972-es látogatásához kapcsolódnak. El kellett dugni előle a pingpongasztalokat, annyira fanatikus volt, illetve egyszer ellopott egy Pannonia motort, mellyel meg sem állt Siófokig.

A Castro-villa után a sétavezető elengedi mindenki kezét, szabadon távozhatunk, ami persze egy ilyen helyen egyet jelent azzal, hogy a látogatók a saját szakállukra is felfedezik Aligát. A szélrózsa minden irányába szétszéled mindenki, mi pedig szigorúan betartva az előírásokat, bevetetjük magunkat a posztszocialista őserdőbe, hogy elhagyjuk az üdülőt, mielőtt bolygó hollandiként előbukkanna valahonnan Rákosi Mátyás kísértete.