Alsópáhokon vagyunk, Hévíztől néhány percnyi autóútra. Becsengetünk a megadott címre, és rutinos útbaigazítást kapunk: a szemben levő házat keressük. Kívülről szinte hihetetlen, hogy a családi ház kertje és üvegháza egy kisebb chilifarmot rejt.
Az első udvaron még semmi sem látszik a kertből, aztán egy másik világba kerülünk. Fűszernövények és chilipaprikák mindenhol, katonás rendben. A termések színe az élénk sárgától a piros sokféle árnyalatán át a feketéig változik. Az ágyasok mellett kis kóstolóteret alakítottak ki egy pulttal, ahol Csordás Csaba szószai, a Csabichili termékek sorakoznak, az asztalon friss hideg víz, a chliikóstolás alapvető kelléke.
Ahová lépek, chili terem
Csaba nagyon durván csípős dolgok iránti szenvedélye csak néhány éve tart, az eredeti szakmája villanyszerelő, de masszőrként is dolgozik, meséli. „Van egy ilyen botanikai bogara az embernek, hogy minden különleges növényből kell egy, akár a színe, akár az íze miatt. Először csak magokat rendeltem, később palántákat is, majd elkezdtem cserélgetni a kollégákkal. Aztán jött a chili. Először az enyhébbek, majd az erősebbek.”
Csaba hobbi chilikertészből aztán chilis termékek készítőjévé vált. A „nagy fordulópont” akkor történt, amikor egy Chilion (feldolgozott chilitermékek) csomagot kapott karácsonyra. „Megihletett, akartam valamit csinálni én is a chilikből” – mondja. Kísérletezés kezdődött. Most ott tartunk, hogy jelenleg 35-féle chilit termeszt.
Néhány közülük „csak szenvedélyből” van itt, hogy meglegyen a fajta, de a legtöbb nagyobb mennyiségben is terem, a mintegy 20-féle szósz alapanyaga. Vannak visszafogottabb és csak szószba keverve fogyasztható, brutális paprikák is, a legerősebb a kertben a Carolina Reaper, az a fajta, ami már produkált 2 millió feletti értéket is a Scoville-skálán (ez az a skála, melynek segítségével meghatározzák a paprika csípősségét a chiliben található kapszaicin mérésével - a szerk.).
Ez az igazi felnőtt madártej
Csaba natúr és vegyes chiliszószokat, csípős barbeque-szószokat és paradicsomszószokat mutat. Az erősséget villámok jelzik a címkén, 1-5-ig. Kóstolni a leggyengébbtől kell, nemcsak azért, hogy fokozatosan ismerjük meg a határainkat, hanem azért is, mert egy igazán erős chili után jó darabig nem érzünk semmit, tanácsolja a chilitermesztő. Persze velünk együtt mindenki azt hiszi, jól bírja a csípőset, aztán előbb-utóbb jön a könnyezés, meg az izzadás, meg a „minek kellett ez nekem” érzés. De nem bánjuk meg.
A két fajtából álló Naga mix és a háromféle chiliből készülő Madártej tényleg csak haladóknak ajánlott. Utóbbi a nevét a színéről kapta. „Volt, aki megpróbált belőle nagykanállal enni, de nem sikerült” – mondja Csaba. Az erősebb fűszeres-chilis gyümölcslekvárok szintén alaposan elbánnak velünk, főleg a Chilvás nevű, ami egy narancslével megbolondított szilvalekvár, jó erősen megcsilizve. Sült húsokhoz viszik őket.
Akinek ez sok, kóstoljon chilis-körtés őszibaracklekvárt, ez egy fokkal gyengébb kategória, akárcsak a Ravasz, ami egy cékla alapú, pikáns fűszeres bbq szósz füstölt lilahagymával. A Páhoki Tüzes kollekció erősebb és gyengébb chilis paradicsomszószokból áll, és készülnek, chilimentes, bazsalikomos, oreganós paradicsomszószok is pizzára, burgerbe, szendvicsbe.
Az Anyós kedvence (jalapeno savanyúság) nem rejtett utalás, hanem elismerés, Csaba anyósa ugyanis lelkesen kiveszi a részét a chilik feldolgozásából, és sokat segít. A chilik gondozása napi szinten több órás elfoglaltságot jelent, egészen a szeptemberi szüretig. A betakarítás és feldolgozás közös, családi program, mindenki részt vesz benne, és imádják, pedig a főzés végén mindenkinek könnybe lábad a szeme. Nem könnyű műfaj ez, a bőrre fröccsenő chilis szósz is égési sérüléseket okozhat.
