A tavaszi mező virágainak illatával csábít a kétségkívül legsikeresebb magyar nemesítésű szőlőfajta, amely a Balaton-parton is igen népszerű. Ráadásul a szülőhelyét Keszthely mellett, Cserszegtomajon találjuk. Lássuk mit érdemes a tudni a cserszegi fűszeresről!

Csillag születik 

A cserszegi fűszeres ezer szállal kötődik a Balatonhoz, nagy részben nemesítőjének, dr. Bakonyi Károlynak köszönhetően. Vincellér családból származott, a napvilágot a mai Jásdi birtokközponton, a csopaki Ranolder-villa vincellérházában látta meg, édesapja itt dolgozott. Felnőve is a szőlő határozta meg életét, 1949-ben kezdett szőlőfajták nemesítésével foglalkozni. Eleinte a klónszelekcióval foglalkozott, később fordult a hibridizáció, új fajták megalkotása felé. A cserszegi nemesítésekor egy illatos, korai érésű, betegségeknek ellenálló fajta létrehozása volt a célja. Az illatos Irsai Olivér mellé a fűszeres zamatú piros traminit választotta, valószínűleg utóbbinak köszönhetően lett fagytűrő a cserszegi fűszeres, ami az egyik vonzereje a fajtának. Ugyancsak előnyös tulajdonsága, hogy savait nagy melegben sem veszti el, ez pedig a globális felmelegedésre gondolva hosszú távon is vonzóvá teszi.

A nemesítés sok türelmet igénylő, lassú folyamat, az 1960-ban megszületett fajta csak 1980-ban ért el oda, hogy már 400 tőke termett belőle a Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetében. Az pedig külön mázli volt, hogy az ebből készült pár hektoliter bor kijutott egy világversenyre, ahol nagydíjat nyert. Ezután 1982-ben engedélyezték államilag, az 1984/85 és 1986/87-es kemény téli fagyok bizonyították fagytűrő képességét, ettől kezdve egyre többen telepítették. Az 1985-ben 200 hektáron termesztett fajta ma már több mint 3500 hektáron található, elsősorban a Kunsági, a Hajós-Bajai, a Mátrai, a Bükki, az Egri, a Neszmélyi, a Csongrádi, a Tolnai, a Pannonhalmi és a Balaton-környéki borvidékeken.

Miben tehetséges?

Ahogy említettük, a cserszegi fagytűrő, emellett alacsony hőmérsékleten kezdi éves ciklusát. A többi fajtához képest hamarabb fakad és virágzik, nagyon vitális a fejlődése, jócskán ad munkát a szőlészeknek. Ha hátrányt kell említenünk, akkor a szárazságtűrés az, melyben gyengébben teljesít, aszályos években bizony szenved, a legtöbb borász ilyen években alacsonyabb termésmennyiséggel dolgozik. Viszonylag bőtermő, fürtjei közepes méretűek, az érés kezdetén jellegzetes pirosas árnyalatot kapnak, amely eltűnik, mire az ideális érettséget eléri.

Fűszeres, virágos illata nevében is megjelenik, emellett gazdag gyümölcsösség jellemzi. A szülő Irsaihoz képest visszafogottabb illatban, ez sokak szerint jól áll neki. Szép savai vannak, ennek köszönhetően friss, ami különösen nyáron nagy érték. Bizonyos évjáratokban a traminire jellemző rózsás-parfümös karakter is megjelenik illatában. Borát általában gyors fogyasztásra szánják, hiszen ropogóssága idővel eltűnik, idősebb korában szappanos karaktere lehet, ez pedig kevéssé vonzó tulajdonság. Ha tehetjük, vegyünk frisset belőle és igyuk is meg, más fajtákkal ellentétben érlelve sem ad többet.

Sokan emlékezhetnek még a neszmélyi Hilltop sikerére, a pince cserszegije Woodcutters White néven az év fehérbora lett három másik borral az angol piacon 1998-ban. A külföldi elismerés itthon is meghozta a fajta sikerét, ekkor lett igazán keresett.

Ideális házastárs

Manapság egyre többen használják házasításokban, Egerben például az egri csillag egyik kedvelt fajtája. Ízgazdagsága és szép savai miatt népszerű, ugyanakkor más fajták is érvényesülnek mellette a házasításban. A dél-balatoni Garamvári Szőlőbirtok 2015-ben telepítette 2 hektáron, náluk is elsődleges szempont volt a házasítás. Ahogy Baranyai Péter, a birtok borásza elmesélte, ők elsősorban Irsaival tervezték a házasítást, ami meleg években gyakran elveszti savait.

„A telepítés kiemelkedően jól sikerült, alig kellett tőkét pótolni. Máshol a fagytűrése miatt telepítik, nálunk ez szerencsére nem szempont. Középmagas kordonon termeljük, kifejezetten erős hajtásokat hoz, de emellett szép termést is produkál. A szűztermésből készült borunk olyan jól sikerült, hogy a Vinalies nemzetközi borversenyen ezüstöt nyert és itthon is jó volt a fogadtatása. Érdekes, hogy az első két évjáratunk bora elég eltérő karakterű. A 2017-esben inkább a trópusi gyümölcsök dominálnak, míg a 2018-asban erősen megjelenik az a rózsaolajos karakter, ami a traminire jellemző. Egymás mellett kóstolva talán meg sem mondanánk, hogy ugyanazon fajta, két évjárata azonos dűlőből. Az első két évben nem volt szükség arra, hogy az Irsai savait támogassuk, ezért egyelőre a házasításáról nem tudok mesélni.”

Melyiket válasszam?