Nem hiába van reális esélye a Balaton térségének, hogy egyszer az UNESCO világörökségévé váljon: természetileg, kulturálisan és történelmileg is egyedülálló térség ez egész Közép-Európában. Mi most a természeti oldalt szeretnénk megragadni, és a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkkal (BFNP) együttműködésben bemutatni. Több cikkel is jelentkezünk a következő hetekben, melyekben a BFNP munkatársai bemutatják a Balaton térségének élővilágát. Első körben a Kis-Balaton madarait tárták szét szárnyaikat, most pedig a tó térségének legfontosabb ragadozói következnek.
Vidra
A vidra vízhez kötődő életmódja ellenére életének jelentős részét a szárazföldön tölti. Bundája ugyan tömött, zsíros, de sok időt kell fordítania annak tisztán és szárazon tartására, mivel vízben csak az védi a hidegtől. Hazánkban főként éjjel jár táplálék után, ennek során 8-10 kilométert is megtehet, míg nappal pihen, alszik. Mint általában a menyétféle ragadozók, a vidra is saját vadászterületet tart fenn. Tápláléka változatos lehet, de döntően halakból, emellett kétéltűekből, rákokból, esetleg pézsmapocokból, újszülött mezei nyulakból és egyéb rágcsálókból, gerinctelen állatokból - kagyló, nagyobb, vízben élő rovarok, rovarlárvák - áll. Főként a Kis-Balaton térségében, valamint a Tihanyi-félszigeten is elterjedt.
Vadmacska
Éjszakai állat, a nappalt takarásban, faodvakban, sziklaüregekben, farakások alatt, magas fák ágain vagy kotorékban tölti. Kotorékként a rókák elhagyott üregeit használják. A vadmacskák magányosan élnek, csak a szaporodási időszakban (pacsmagolás) keresik fel a nőstényeket egy rövid időre a kandúrok. A kifejlett állatok mozgáskörzete 100-500 hektár között van, ivartól és kortól függően. A területükhöz hűek, bár a nőstények jobban ragaszkodnak hozzá, mint a hímek. Kistestű gerinceseket (vízipocok, egér, nyúl) és nagyobb rovarokat eszik, ritkán madarakat és halat zsákmányol, de olykor gyengébb képességű őz- és szarvasgidákat is el tud kapni. Ínséges időkben dögöt és fűféléket is fogyaszt. A Kis-Balatonon van jelentősebb egyedszáma.
Nyest
Kedveli a nyílt, sziklás területeket, gyakran megjelenik a városokban is. Ügyesen mászik, de ritkán megy fel magas fákra. Főleg szürkületkor és éjszaka mozog. Hatékony vadász, tápláléka gerinctelenekből, rágcsálókból, madarakból, tojásokból áll, de szereti a gyümölcsöt is. Imádja a tojást, annak tartalmát kiszívja, csak az üres héjat hagyja hátra. Magányosan él, csak a nyár közepén esedékes párzási időszakban tart együtt a nőstény és a hím. Bár éjszakai állat, a párzási időszakban nappal is láthatók. Mivel a megtermékenyült peték késleltetve ágyazódnak be az anyaméhbe, az ellés nem következik be a következő tavasz előtt. A vemhesség teljes ideje így 230-275 nap, míg a valódi terhesség mindössze egy hónap. Az alom általában 3-4 vak, szőrtelen kölyökből áll, de esetenként 8 is előfordulhat. A kölykök két hónapos korukban már elkezdenek vadászni tanulni, majd 15-27 hónapos korukban válnak ivaréretté. Elterjedt, szinte mindenhol megtalálható, emberi környezethez jól tud alkalmazkodni.
Aranysakál
A sztyeppék, fás puszták, bokorerdők, nehezen áttörhető bozótosok, elnádasodott nedves területek lakója. Főként kisebb rágcsálókkal táplálkozik. Felismerését segíti egyetlen más állathoz sem hasonló hangja: elnyújtott üvöltés és rövid, vonyító-ugató hangok követik egymást. Általában napnyugta után üvölt. A nőstények 9 hónaposan, a hímek 2 évesen lesznek ivarérettek. Csak a domináns hím és nőstény szaporodik. A 62 napos vemhesség végén a nőstény 3-6 (legfeljebb 8) kölyköt hoz a világra. A kölykök eleinte csak tejet kapnak, de a második hét után már az anyjuk által visszaöklendezett, előemésztett táplálékot is. A Kis-Balatonnál, Fonyód térségében a berkeknél, nagyobb nádasok területén fellelhető.
Vörös róka
Kotoréknak nevezett lakóhelyét elővigyázatosan választja meg. Kedvező körülmények között nem maga ássa, hanem borzok elhagyott üregeiben telepedik meg. Gyakran költözik barlangokba és más természetes üregekbe, de romokba, omladékokba, kőrakásba is, azonban megtelepszik korhadt fák üregében, sűrű bozótban vagy elhagyott homokbányák üregében is. Főleg éjjel, de csendes, elhagyatott helyeken fényes nappal is vadászik. A hosszú nyári napokon több órával napnyugta előtt indul vadászni kölykeivel. A róka a fiatal őztől a bogarakig minden állatra vadászik, de szívesen fogyaszt dögöt is. Fő táplálékai a kistestű rágcsálók, de megfogja a mezei és üregi nyulat, az őzgidát is. Nemcsak a földön fészkelő madarak tojásait fogyasztja és fiókáit eszi meg, de a repülni tudó madarakat is képes becserkészni. Ha a szükség ráviszi, jól úszik, ezért a vízimadarak fészkei sincsenek tőle biztonságban. Az egész Balaton térségében elterjedt.
Rétisas
A legnagyobb európai sas. Kontinensünk állománya élőhelyeinek elvesztése és a mérgezések miatt a ’70-es években majdnem kipusztult. Hazai populációja azóta szerencsére folyamatosan nő. A rétisas a zavarásra és a környezet állapotára érzékeny faj, védelme ezért a magyar természetvédelem kiemelt feladata. Víz közelében, tengerpartokon, tavak és folyók közelében költ. Nagy termetű madár, ezért úgy választja a hatalmas fészkének otthont adó fát, hogy megfelelő beszállófolyosót találjon. Tél közepén már megkezdi fészke tatarozását, februárban pedig sokszor már a tojásain ül. Fészekalja 1-3 tojásból áll. A fiókák 40 nap kotlás után kelnek ki és 3 hónapig maradnak a fészekben, a költés alatt a hím eteti párját. Amíg kicsik a fiókák, valamelyik szülő mindig őrzi őket. Táplálékában a vízimadarak, kisemlősök és a halak dominálnak. Ez a hatalmas madár akár nagy halakat, vadludakat is elejthet, de jelentős a dögfogyasztása is. Fő előfordulási helyei a Kis-Balaton és Fonyód térsége.
